Főrendiházi napló, 1892. V. kötet • 1895. január 19–május 29.

Ülésnapok - 1892-77

74 LXXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. százezer, baptisták, nazarénusok és mások. Ezeknek ügyeit jobb törvényben szabályozni, mint rendeleti úton, mert ismét a múlt ese menyei tanúsítják, hogy kényes kérdéseket jobb törvényben elintézni, mint rendeletileg. És a mai viszonyok között a vallást érintő kérdések —- sajnos — a kényes kérdések közé tartoznak. Olyan helyzet uralkodik e tekintetben, — jogosult-e vagy nem, azt nem vitatom, — hogy a felekezeti érzékenység ma erősebb, mint talán egy-két évtized előtt volt. Végre a törvénynek intézkedéseit, ha valaki nem tartja is jóknak, meghajlik elöltök, míg kevésbbé szívesen tűri a rendeleti úton való intézkedést és ott a rendelet törvényességének kérdése is felmerül. Mindezek okok arra, hogy ma már törvény utján szabályozzuk átalában a vallás ügyét és a törvényes szabályozásnál legyünk figyelemmel a tényleg meglevő viszonyokra. A vallás szabad gyakorlatát törvénybe kell igtatni; szerintem most már annak ideje elérkezett. A vallásszabadság pedig olyan, hogy azt, szerintem, korlátozni nem lehet, ha egyszer az emberek annak tudatára ébredtek; mert akkor itt hiába minden törvényes korlátozás. Hiszen itt van a példa. Ma még a törvényesen bevett vallásfelekezetek rendszere uralkodik. Még ma nincs megengedve a felekezetekből való kilépés és mégis százezrekre rug azok száma, kik egy törvényesen bevett vallásfelekezethez sem tartoznak. Lehet, hogy e javaslat törvényerőre emelése után még szaporodni fog ezeknek száma, de az ellenkező is lehetséges. Épen mert e javaslat módot nyújt arra, hogy újonnan keletkező felekezelek is elnyerjék a törvényes elismerést, a ma létező s minden szervezetet nélkülöző, tehát anarchicus jellegű felekezetek szervezkedni fognak s ez állapot a mainál jobb lesz. Mert ha szervezve lesznek, akkor e felekezetek, melyek ma lappanganak s igy kútfejei lehetnek mindenféle államellenes törekvésnek — nem mondom, hogy azok, de lehetnek, — egész müködésökben a nyilvánosság ellenőrzése alatt fognak állani. S ez a ma törvényesen bevett felekezetek szempontjából mindenesetre garantia, mert könnyebb az embereket csábítani az ismeretlenség varázsával, könnyebb azt mondani, hogy a lepel mögött nem tudom miféle kincsek rejlenek, mintha a nyilvánosság elé kell lépni s a nép láthatja, hogy az a nem tudom, mily [nevű felekezet végre is semmiféle különös előnyt nem bizto sít és nem is helyez kilátásba semmit, a mit más felekezet is ne Ígérhetne. Én tehát azt hiszem,, hogy a ma bevett felekezetek e törvény alkotásával veszíthetnek ugyan egyrészről, de másrészről nyerhetnek bizonyos tekintetben. Addig legintensivebb egy felekezet élete, addig legerősebb a proselita-csinálási törekvés, míg a felekezet kicsiny. S az a bizonyos mértékű üldözés — persze vallástalanság miatt ma már még sem lehetne senkit máglyára Ítélni — de az a bizonyos szelid martyrium bír bizonyos varázszsal, mely a nyilvánosság előtt szervezett új sectáknál meg fog szűnni. Nyerni fog tehát az [egyházi élet bensöség dolgában és nyerni fog ama lappangó secták nyilvános szervezkedése által is. Mert hisz oly ellenséggel, mely rejtőzködik, sokkal bajosabb megküzdeni, mint a nyilt ellenséggel. A nem tudom miféle helyen taríott szónoklatokat nem lehet megczá^olni, de a törvényesen elismert felekezetek templomaiba a belépés nem lesz elzárva. Ott lehet majd látni, mily tanokat hirdetnek s egyik felekezet a másikkal a törvény korlátai közt szembeszállva, fel világosithatja hivőit arról, a mit a másiknak tanaiban tévedésnek tart. De, méltóságos főrendek, egy része annak, a mit elmondottam, tulajdonképen a törvényjavaslat 22-ik és következő szakaszaira vonatkozik. Úgy tudom, hogy e szakasznál némi módositványt fognak indítványozni, én tehát íenlártom magamnak, hogy ha szükségesnek fogom vélni, ismét kérhessem a méltóságos főrendek türelmét, hogy azokra a szakaszokra vonatkozó álláspontomat és nézeteimet még bővebben kifejtsem. A törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (É'jensés halról.) Gyulai Pál jegyző: Idősb Széchenyi Imre gróf! Idősb Széchényi Imre gróf: Nagyméltóságú elnök úr! Méltóságos főrendek! Részemről a szőnyegen levő törvényjavaslatot átalánosságban elfogadom, de mivel szándékom a