Főrendiházi napló, 1892. V. kötet • 1895. január 19–május 29.

Ülésnapok - 1892-77

68 LXXVI1. ORSZÁGOS ÜLÉS. a béke, a mely Varsóban uralkodott; volt csend, de a börtönök, sírboltok csendje, mely maga előtt oly embereket látott, kik ugyan élő testtel birtak, de lelkök le volt nyűgözve. Ez a csend, ez a béke uralkodott a felekezeti kényszer uralma alatt. Ezt a hatást előrelátom és azt kívánom és kívánják mindazok, a kik a vallásszabadság elvét évszázadok óta más országokban, rövid idő óta ez országban kivan ják és akarják behozni. Ezt a békét és ezt a csendet, a lelkek feletti önuralmát a felekezeteknek igenis meg kívánjuk óvni. Más irányban a béke és csend semmiképen nem lett megzavarva, a lelkiismeret szabadsága pedig, mely soha nem létezett, be lesz hozva. És ha őszinte lenne ez az aggály, megvallom, hogy a felekezeti érdekek képviselőire rossz világot vetne, a kik ezer éven át teljes szabadsággal uralkodtak a lelkek felett, mely lelkek kénytelenek voltak egyik-másik felekezethez tartozni és most attól félnek, hogy egy törvényjavaslat rövid idő alatt mindazt, a mit ezer éven át építettek, le fogja rombolni. Én részemről abban az aggályban ismét nemcsak nem osztozhatom és azt jogosultnak nem tartom, de még egyszer mondom, őszintének sem találom, Nagyon jól tudják azok, a kik azt mondják, hogy a lelkiismeret szabadsága abban áll, hogy mindenkinek valamely vallást vallania kell, azt a distinctiót, mely abban áll — a mint azt a római katholikus egyház egyik érdemdús tagja ma mondta — hogy hiszen eddig is bárki hihetett, a mit akart. Ezt tüdőm; de azt hihette belsőleg, vallania azonban és gyakorolnia nem volt szabad. A vallásszabadság pedig nem abban áll, hogy valaki suttyomban, elrejtett helyen higyje, a mit akar, hanem abban, hogy azt, a mi mások jogait nem csorbítja, sem az állam érdekeivel nem áll ellentétben, szabadon vallhassa és gya korolhassa. Ez a vallásszabadság az, a melyet ez a törvényjavaslat akar szabályozni, a mely törvényjavaslat egy ujjal sem nyúl sem a lelkiismeret szabadságához, sem bármely egyes felekezet érdekéhez vagy szabad gyakorlatához, de azon túlcsapongáshoz nyúl, a mely abban rejlik, hogy eddig kényszer állott fenn és ennélfogva egyes felekezetek hatalmi túlterjeszkedése a lelkiismeret szabadságát korlátozta. Legkevésbé áll pedig az az aggály abban az irányban, a mely szintén gyakran felhozatott s mely abban áll, hogy nagy számban fognak kilépni egyik vagy másik felekezetből s egyik felekezethez sem fognak tartozni és igy az illetők gyermekei már ab ovo ki lesznek zárva. Méltóságos főrendek! E törvényjavaslat ezzel az egyik jogosult aggálylyal szemben azt a concessiót teszi, hogy határozottan kimondja azt az elvei, mely szerint a gyermekeknek feltétlenül valamely bevett vagy törvényesen elismert vallásban kell neveltetniök, ehhez kell tartozniuk. így tehát az, hogy a gyermekek — mint tetszett mondani — vallás nélkül fognak neveltetni, teljesen ki van zárva azoknál a szülőknél is, a kik a bevett vagy törvényesen elismert vallások egyikéhez sem fognak tartozni. Az a kérdés, mely már az első tárgyalás alkalmával is felmerült, hogy átalában felekezeti kényszer tartassák fenn, a mely nemcsak abből állana, hogy a jövőben megtiltjuk azt, hogy bárki kiléphet egyik bevett vagy törvényesen elismert vallásfelekezetből, hanem abból is, hogy törvénybe igtatjuk azt az anomáliát, a mely most létezik, hogy van ez országban hathét felekezet, a melyeket a törvény ignorál s melyek ennélfogva nemcsak a törvény mellett, de bizonyos fokig a törvény ellen léteznek. De ha ezt a vallásszabadságról hozott törvényből kiküszöbölnők, a törvényellenességet decretálnók és ezt komolyan nem fogja kívánni senki, hogy tényleg évszázadok óta az országban létezett hat felekezetet máról holnapra arra kényszeritsük, hogy egyik vagy másik felekezetre térjen át. Tehát a törvény a gyermekek nevelése tekintetében is túlmegy annak határán, a mit követelni lehet. Számot vetve azokkal a vallásos aggályokkal, melyek némi tekintetben jogosultak ott, hol gyermekek neveléséről van szó, ezért visszatérve előbbi mondásomra, azt mondom, hogy mindazok az aggályok, a melyek e törvénynyel szemben felhozatnak, nem lehetnek őszinték, hanem csak azok részéről hozathatnak fel, a kik a vallási, felekezeti kényszert kívánják fentirtani, vagy pedig pártczélok azok