Főrendiházi napló, 1892. V. kötet • 1895. január 19–május 29.

Ülésnapok - 1892-77

LXXV1I. ORSZÁGOS ÜLÉS. (iíf részéről, kik minden előterjesztett törvényjavaslatban módot és ürügyet találnak aggályok fel hozására. A kik ezt teszik, nagyon jól tudják, miért teszik: azért teszik, mert nincs erősebb eszköz valamely institutio vagy irány ellen való küzdelemben, mint a lelkiismeretre, a vallásosságra appellálni. Jól tudják azok, minő erőt fejtenek ki, midőn a lelkiismeretre appellálnak, és most egyszerre olyan nagyon szeretik megértetni a néppel, hogy a lelkiismereti szabadsága van veszélyben és elkárhozik, ha ez az institutio nem döntetik meg. Megértetni igyekeznek ily theor'át azokkal, kikről meg vannak győződve, hogy nem is fogják megérteni és ezért a népnél más módon is támogatják e meggyőződés terjesztését. Hanem azt hiszem, egyet kifelejtenek: azt, hogy mint a Zauberlehrlingben nem fogják tudni megállítani a megindított áramlatot akkor, a mikor ők kivánják. A méltóságos főrendi ház egyik tagja tegnap védekezve, nem tudom ki ellen, — mert sem nevet, sem forrást nem hallottam, melyből azok az állítólagos rágalmak vagy vádak erednek, melyekkel ez irány vezetőit illették, — erősen hangoztatta annak a pártnak tendentiáit, a mennyiben tudniillik e tendentiákat a párttagok niveaujára szállítva le, fejtették ki, mert egy magasabb niveau kritikáját nem állják ki. E tendentiákban benne van a munkás viszonya a munkaadóhoz, a lelkiismereti szabadság, a gazdasági érdekek és még egynéhány kérdés, melynek alapelveivel, úgy látszik, nincsenek tisztában azok sem, a kik hirdetik, mert egy mondatban foglalnak össze oly dolgokat, a melyek homlokegyenest ellentétben vannak, egyszerre öt tételt, melyekből egyetlen egy sincs megoldva, nem nálunk, de máshol sem és azt hiszik, hogy a néppárt tagjai azt megértik, mikor vezérei közt egy sem lenne képes azt egyöntetűen formulázni. Ez merész vállalat, talán épen azért sikerülni fog, de ha sikerül felbuzditani azt a népet arra, hogy a képzelt üdvösség érdekében elkövessen valami feltűnőt, ha nem is szándékosan törvénybe ütköző cselekményt, a másik lépés már törvénybe fog ütközni és akkor, mikor az a nép a csendőrrel fog szemben állani, e mozgalom vezetői biztos helyen hsznek; mikor a nép elvakítva e theoriák által, melyeket nem ért, melyeket vezérei sem értenek, elvakítva attól a gondolattól, melyet benne támasztanak, hogy joga van munkára, pénzre, efféle könnyelműen odadobott phrasisokkal sikerül talán az érzelem és lelkiismeretség húrjait megpendíteni a szivekben, ha ez a nép jóhiszeműleg oda áll és azt hiszi, hogy vallását védi, főleg bevallva, de mindennapi kenyerét is, mert hiszi, hogy elérheti, akkor sorra fognak kerülni a mozgalom vezetői, hogy álljanak elő, nem azzal, hogy évszázadok óta a történelmi alapon öröklött jogaikat gyakorolják, hanem hogy az ország érdekében mit cselekedtek, mikor a népet elbolonditották. Én nem tudom, méltóságos főrendek, hogy kitől eredhetett, a mit tegnap méltóztattak mondani, az a rágalom vagy vád, hogy könnyelmű és hazafiatlan ez a politika, én a hazatiatlanságot e politikára rásütni nem kívánom, mert ez egészen más téren mozog. Itt a hazáról nincs szó, itt vallásról és kenyérről van szó, sem hazafias, sem nem hazafiatlan ez, de hogy embertelen ez a politika, azt merem állítani. (Nagy mozgás a jobboldalon.) Igenis, embertelen. (Mozgás jobbfelöl.) Igenis, embertelen és hozzá merem tenni, hogy a legkönnyelműbb, a mely létezik. Hogyha a néppárt vezetői azzal foglalkoznának, hogy a munkásnak munkáját vagy fizetését biztosítsák, akár szövetkezet létesítése által, akkor meghajlom elöltök és azt fogom mondani, hogy az emberiség érdekében érdemet szereztek magoknak nemcsak az által, hogy 500 embernek munkát vagy megélhetést szereztek, de mert fog találkozni az országban egy pár száz ember, a ki példájokon felbuzdulva, szintén mindazt meg fogják tenni, a mi saját hatáskörükbe esik. De mikor egyszerűen azt mondják, hogy jogod van munkára és fizetésre; mikor a gazdasági téren azt mondják: minden pang ez országban, minden tönkremegy és ez a kormány hibája, miért nem segit rajtunk, ezt már nem helyeselhetem. Bocsánatot kérek, elfelejtettem, nem a kormányt okozta a néppárt vezetői közül a tegnapi napon felszólalt méltóságos főrendi tag úr sem, hanem a szabadelvű pártot. E tekintetben méltóztassanak nyugodtak lenni. A szabadelvű pártnak volt a múltban számos hibája és