Főrendiházi napló, 1892. V. kötet • 1895. január 19–május 29.

Ülésnapok - 1892-77

66 LXXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. ritkozni, t. i. olyanokra, a melyek- a legköze­lebb muít időben nem hogy megingattak volna enerem eddigi nézetemben, hanem abban még inkább megerősítettek. Ezeknek az indokoknak egyike mindjárt az, hogy e vallásügyi tárgyalások az ország kormányzatában úgyszólván lázas, abnormis tüneteket idéztek elő, a melyek mindenre in­kább vallanak, mintsem normális fejlődésre, vagy olyan működésre, a mely a valódi köz­véleménynyel és az országnak valódi szükség­leteivel összhangban volna. Ilyen tünetek vol tak a minister uraknak ismételt leköszönései, két vagy három cabinetcrisis, egyes állam­férfiaknak meghiúsult cabinetalakitási kísérletei és más ilyenek, nem is említve azt, hogy a ministerelnök urak részéről oly sajátságos nyi­latkozatok hallatszottak, a melyekre a parla­mentaris szokás szerint reflectálni nem is volt szabad s mindezekből nem tudom azt követ­keztetni, hogy a t. kormány és párba már csak azért is, mert a parlamentáris elmélet­ből igazolható vagy magyarázható okok fenn nem forogtak, miért ragaszkodik oly állhatato­san ahhoz? Ezt én részemről magammal el­hitetni nem tudom. Azért, ha benső okoknál fogva nem vonakodnám hozzájárulni ezen törvényjavaslatokhoz, ezt már csak azért sem tenném, mert nem látom azt az államférfiúi szilárdságot és consequentiát, mely nagy változ­tatásoknak és újításoknak keresztülvitelére szükséges. Ez a hiány, méltóságos főrendek, mutat­kozik és feltűnik magában a törvényjavaslatok sorsában és kezeltetésében. Már maga az is hiányos, hogy néha túlgyors haladásra van hajlam benne, máskor akadozik és maradozik. Hogy csak pár példát idézzek, már csak az Ü hiánya ezen törvényjavaslatnak, hogy a felsé­ges uralkodóháznak ehhez való viszonya és állása még ma sincsen felderítve, szerintem oly hiány, melyet ma, mikor már a törvény szen­tesítve van és annak életbeléptetése küszöbön áll, igen sajnosán kell nélkülözniük mindazok­nak, a kik a dolgok rendes menetelére súlyt fektetnek és ahhoz ragaszkodnak. Én már ebben a tárgyban bizottsági tárgyalás alkalmával voltam szerencsés felszólalhatni és akkor Szi­lágyi Dezső volt minister ur ő nagyméltóságá­tól azt a választ nyertem, hogy ez az intéz­kedés ő Felségének külön elhatározásával függ össze és hogy ez annak idején szintén a tör­vényhozás elé fog terjesztetni. Czorda Bódog ő méltósága, ki akkor, mint a bizottság elő­adója működölt, tanúm reá, hogy ezt a mi­nister ur mondta; de hogy a minister ur eddig szavát beváltotta volna, arról tudomásom nincs. Hiányzik, méltóságos főrendek, e törvény­javaslatok végrehajtásához, foganatosításához, üdvös működéséhez még egy másik főtényező: az egységes házassági jog, melyet oly nagyon óhajt és várt eddig a magyar közönség és mely csakugyan szükségessé válik akkor, ha a jognak forrása, tudniillik maga a házasságnak megkötése lényeges változtatáson megy ke­resztül. Tény az, hogy ez is meg volt igérve még az előbbi cabinet részéről, de tudtommal még ma sem jött létre. Ma, mikor, a mint mondom, a törvény szentesítése után el kell várnunk azt, hogy mentől hamarább életbe fog a törvény léptettetni és elő fognak állani azon többé-kevésbé szövevényes jogi kérdések és esetek, melyek egy annyi casuisticával és annyi újítással összeszövött törvénynek szük­ségképeni következései lesznek, hogy a t. kor­mány ezzel miért késlekedett ennyi ideig, azt nem tudhatom; pedig miután idegen példák és szokások felderítésétől csakugyan nem ir­tózunk, ott, a hol a polgári házasság eszméjét magát merítette a nagyméltóságú ministerium, tudniillik a franczia forradalom archívumaiban, ott hihetőleg megtalálhatta volna a megfelelő polgári törvénykönyvet, a melyet bár én nem ismerek, de miután száz éves gyakorlat által van elismerve és egy nagyon önludatos, értel­mes, fejlődött nemzetnél meghonosítva áll fenn ma is, alkalmasint a nagyméltóságú ministerium tetszésével találkozhatott volna. A kivitelre nézve még más hiányokat is látok, tudniillik azt, hogy nem eléggé készít­tetik elő rá a talaj; és ha tekintem, hogy mily fontos működések vannak már a szentesitett törvények által kilátásba helyezve az illető kö­zegek részére, elvártam volna, hogy e részben alapos előkészületek történnek vala. Időközben Hieronymi volt bel ügy minister úr annak idején

Next

/
Oldalképek
Tartalom