Főrendiházi napló, 1892. V. kötet • 1895. január 19–május 29.

Ülésnapok - 1892-77

LXXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 03 véve gondoskodni okvetlenül szükséges, mert azokra nézve egyátalában semmiféle rendezés fenn nem áll. De van egy harmadik ok, s ez szintén tény, melyre rámutatok. Ezek, méltóságos főrendek, tények, s ebben nincs semmi phraseologia. Kérdezem, mit fogunk tenni, ha például egyes vallási társulatoktól az elismerést az állam visszavonja, mi fog törlénni azokkal, a kik ily vallásfelekezetekhez tartoznak, ha az állam visszavonja erkölcsi vagy állameszmei szempontból az elismerést? Hova fognak ezek soroltatni? Újra visszamennek az előbbeni valláshoz, a melyhez tartoztak, vagy egy másik valláshoz? íme, itt van egy kérdés, a mely miatt okvetlenül rendezni kell az ügyet. De tovább megyek; azt mondottam, hogy négy tényt hozok fel; hü maradok állításaimhoz. Bejön egy külföldi állampolgár, egy herrenhuter vagy anglikán, vagy Buddha vallású, mint a hogy például Francziaországban, miként mindnyájan jól tudjuk, ez a vallás igen nagy elterjedésnek örvend, s magyar állampolgár akar lenni; mert hiszen tudjuk, hogy a magyar állampolgárság nincs ahhoz kötve, hogy valaki bármely bevett vagy elismert vallásfelekezethez tariozzék ; e kettő egymással connexióban nincs. Ez előtt szemet hunynunk nem lehet; ezeknek gyermekeire vonatkozólag szintén semmiféle rendezésre ne legyen szükség? Tehát mind a négy ok megczáfolhaílan, melyek miatt gyakorlati szempontból elkeiülhetlenül szükséges, hogy a rendezés talajára lépjünk. De ne méltóztassanak azt hinni, hogy ha mi ily rendezéshez hozzáfogunk, ezzel valami nagy közönyt tanúsítunk a vallás iránt. Ez nem közöny. Hiszen ha megengedjük egyes vallási társulatok alakulását is, azért ebből még nem következik, hogy óhajtjuk is, hogy az országban sok secta keletkezzék. Azért, hogy megengedjük a kilépés szabadságát, hol van az, minő intézkedésből lehet azt kivenni vagy kimagyarázni, hogy a magyar állam azt óhajtja is, hogy mennél többen kilépjenek és felekezetenkivüli állapotban maradjanak, ellenkezőleg, a magyar állam minden intézkedést megtesz arra nézve, hogy a vallásos érzületet emelje; minden intézkedésben odatendál, hogy a vallásosság emelkedjék. A régi történeti egyházakat segélyezi. Az állam csupán csak azt akarja, hogy a polgárok végre azoktól a bilincsektől megszabaduljanak, hogy tudniillik hitelveik, meggyőződéseik ellenére külső szálakkal csatoltassanak egyedül valamely vallásfelekezethez. És a vallásosság, nézetem szerint, ekkor fog igazán virágzani, mert méltóztassanak csak megnézni, — hivatkozás történt itt a szabad Amerikára — abban a szabad Amerikában csaknem becsületbeli kötelesség, nemzeti erény vallásosnak lenni. És hogyan állanak a mi vallási állapotaink? Előbb méltóztatott ő méltósága a csanádi püspök ecsetelni, hogy az oly laza, épen nem erős. És én ezt nem vonom kétségbe, de ez nem emeli a mostani hitkényszer becsét. Én azt hiszem, hogy ha e tekintetben szabadság lesz, akkor oly erős lesz a vallásos érzület Magyarországban is, hogy nemzeti erény, sőt csaknem becsületbe vágó dolog lesz, mint Amerikában, hogy vallásosak legyenek az állam polgárai. Ne féltsék a méltóságos főrendek se a vallást, se a történeti egyházakat, de ne féltsék magát a hazát se. Hogy a vallást nem kell félteni, hiszen épen ő eminentiája, Magyarország herczegprimása egyszer erre nézve egy örökszép és igaz nyilatkozatot tett. A vallást emberi intézményektől — úgymond — nem kell félleni; az a vallás mélyen gyökerezik De én azt mondom, ne féltsék a történelmi egyházakat se, mert a uépek psychologiája áll őrt a mellett, hogy a történelmi egyházakat, ha egyszer felkentjeik hivatásuk magaslatán lesznek, egyátalán valami veszély fenyegesse, vagy megbolygassa. De ne féltsék a hazát se, ne állítsanak ki a méltóságos főrendek erről az országról szegénységi bizonyítványt, hogy ez az ország a legelemibb szabadságot sem birja el, nem birja el a vallás- és lelkiismereti szabadság jogát. Jusson eszökbe a méltóságos főrendeknek az az igazán szép mondás, a mit itt a méltóságos főrendek előtt egy kitűnő szónok mondott, hogy soha még nemzetet az tönkre nem tett, soha még nemzet nem veszett el azért, mert törvénybe igtatta a vallás- és lelkiismereti szabadságot. Vegyék a méltóságos főrendek fon-