Főrendiházi napló, 1892. V. kötet • 1895. január 19–május 29.

Ülésnapok - 1892-77

m LXXVll. ORSZÁGOS ÜLÉS. szerűségeit azután lehet rendezni akár a törvényben, akár a rendeletben. Az nem alapelvi kérdés, hogy vájjon a rendezés törvényben vagy rendeletben történik; de az igenis alapelvi kérdés, hogy a törvény a kilépés szabadságát biztositsa, mert ez oly constitutiv eleme az egyéni, vallási és lelkiismereti szabadságnak, a mely nélkül megszűnt az egyéni, vallási és lelkiismereti szabadság lenni. Az állami akarat, ismétlem, érvényesülhet akár törvényben, akár rendeletben. Nem ez a tulajdonk^peni alapelvi kérdés. A külföldi törvényhozások is különféle rendszert követnek, a mint látjuk. Itt is egyik kimondja és bővebben körülírja az alapelvet, a másiknál csak chartában, alkotmánytételkép van kimondva a vallásszabadság, azután rendeleti útra hagyatik fenn a további rendezés. Nem érdektelen megnézni például a német birodalmat, hogy ott hányféle rendszer van épen ezen rendezés tekintetében. Azért sem érdektelen ez, mert fogunk látni áílamesoportot a német birodalomban, a mely államcsoport egyátalában sem az áttérésről, sem a kilépésről törvényileg nem intézkedik és az élet oda vitte a dolgot, hogy ma kénytelen elismerni a kilépés szabadságát annak teljes jogkövetkezményeivel együtt. Nem fogom itt az egyes csoportokban az összes államokat felsorolni, csak arra utalok, hogy van egy csoport Németországban: Bajorország, Oldenburg, — a többit nem olvasom fel — ezek egy szót sem szólnak kilépésről, tudniillik a kilépés szabadságáról. Egy másik csoport: Poroszország, a szász királyság, Württemberg stb., a törvényben meghatározza a kilépés szabadságát. A legtöbb állam rendeletre bizza a kérdés részleteit, mert a törvényben fel nem ölelheti mindazokat a kérdéseket, a mely kérdések ezzel összefüggésben vannak. Van azután oly álíamcsoport, a mely sem az áttérésről, sem a kilépésről nem intézkedik. És mi az eredmény % A kilépés szabadsága mindenütt el van ismerve. Azt hiszem, a méltóságos főrendek előtt, kik ezzel bővebben foglalkoztak, ismeretes, hogy legtovább volt kétséges Bajorországban, de még 1889. október 23-ikán a közigazgatási bíróság kimondotta, hogy a kilépés szabad és hogy azt teljes jogkövetkezményeivel elismeri. Nézetem szerint az eredmény mindenféleképen az, hogy rendezni szükséges a kilépés szabadságának következményeit. Akkor, ha a törvény a kilépés szabadságát elvileg kimondja, azt, hogy ez a rendezés törvényben vagy rendeletben történik-e, alapelvi kérdésnek nem tartom, de nem tarthatja senki sem. Méltóságos főrendek! Én teljesen elismerem azt, ha csak maga az egyéni vallásszabadság alapelve kívánná a kilépés szabadságát, akkor a gyakorlati törvényhozó gondolkozóba eshetik arra nézve, hogy vájjon csak azért, mert ez egy alapelv tartalma, szabad-e nekünk erre a térre lépnünk? És épen Dessewffy Sándor csanádi püspök ő méltósága azt mondta, hogy nem látja be ennek a szükségességét. Méltóságos főrendek! Én igen röviden négy erős, szükségességi érvet hozok fel erre nézve. (Halljuk!) Az első az, hogy nálunk tényleg a bevett és elismert vallásfelekezetek mellett nem kevesebb, mint hét — az árnyalatokat is számítom — külön vallás létezik, mely vallások bizonyos tolerantiában vannak s a bevett és elismert vallásfelekezetek mellé mint tűrt vallások sorakoznak. Számos rendeletet idézhetnék, — de hiszen azokat a méltóságos főrendek ismerik, a melyek épen ezen vallások ügyeinek rendezésével foglalkoznak. Tehát a bevett és elismert vallásfelekezetek jogi állásának követeléseit és következményeit maga az állam nem képes keresztülvinni, kénytelen a törvény keretein túlmenni és bizonyos tolerantiát gyakorolni. Ez az egyik ok. Ez oly tény, a mely előtt szemet hunynunk nem lehet. De van itt egy más lényeges ok is. Nálunk ma már léteznek civilis registerek, akárki meggyőződhetik róla, csak méltóztassék Budapest törvényhatósági épületébe bsnézni, hogy olt a felekezeten kívüliek részére civilis register van. Keresztelésre kényszer — tudom, hogy e tekintetben Schlauch Lörincz ő eminentiája más nézetben van — keresztelési kényszer nálunk nem létezik. Tehát azokról a gyermekekről, a kik ily házasságból születnek, a kiknek szülei ily civilis registerekben vannak már ma fel-