Főrendiházi napló, 1892. V. kötet • 1895. január 19–május 29.

Ülésnapok - 1892-77

LXXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS. fii Vájjon nem azzal a jelenséggel van-e dolgunk, a mely jelenséget a világtörténelem majd minden szakában észlelhetünk, midőn a szabadság egy egy lépéssel előre haladt? Én azt hiszem, hogy mély vallásos meggyőződésből féltik némelyek a vallásosságot és a történeti egyházakat, mások ismét hazafias aggodalomból féltik magát a hazát. Ha úgy lenne, hogy a kilépés szabadsága aláássa a vallásosságot, akkor, méltóztassanak elhinni, én sem kelnék védelmére; de mivel ez nem áll, mivel a kilépés szabadsága épen nem ássa alá a vallásosságot, sőt ellenkezőleg a vallásos érzületet a magi terrénumára, a szabadíág terrénumára emeli fel, (Igaz! Úgy van! balfelöl,) itt az igazi vallásos érzület fejlődhetik ki, mely csakugyan nagyokat művelhet, csakugyan lelki vigaszul szolgálhat az élet különféle megpróbáltatásai közt, mikor a vallás csakugyan abba az etheri fenséges légkörbe emelkedik, a hol már nincs semmi probléma, hol megnyugszik az emberi elme és sziv. Igen, ez a szabadság csak éltető forrása lesz az igazi vallásosságnak. De ne féltsék, méltóságos főrendek, a történeti egyházakat se, mert a történeti egyháznak ugyan mi haszna lehetne abból, ha olyanokat birna tagjaiul, kik a történelmi egyházak hitelvei iránt közönyösek, vagy épen ellenök gyűlölettel viseltetnek. És ha már a történeti egyházakat féltik, akkor ép úgy lehet félteni azokat a különböző új felekezetek alakulásától, mint a kilépés szabadságától; hiszen a népek lélektana szól ellene annak, hogy a kilépés szabadsága veszélyeztetné a történelmi egyházakat. Akkor ép úgy kellene küzdeni az új felekezetek alakítása ellen és nemcsak a ki lépés szabadsága ellen, a mi tulajdonképen a történeti egyházak valódi kárát soha sem fogja képezni. Hol rombolták le egyébiránt ezek a vallást, hol a régi egyházakat? Nem nagyon szívesen hivatkozom statistikai adatokra, — és itt különösen abban a helyzetben vagyok, hogy — mivel a legműveltebb államok statistikai adatokat nem is nyújtanak, mert a népszámlálásnál — nem is kérdik a vallást — nem hivatkozhatom Angliára, Skótiára, Belgiumra, Olaszországra, az Egyesült-Államokra, mert ott a népszámlálás adatai közt ily rovat nincs, de hivatkozom a szomszéd Ausztriára, hol a szabad kilépés intézménye be van hozva ; melynek virágzó vallásos élete van. Nézzük, vájjon hányan élnek ezzel a joggal? A méltóságos főrendek mindegyike jól tudja, hogy Ausztriában még egy körülmény játszik szerepet, tudniillik akkor szoktak úgynevezett confessionslosokká lenni leglöbbször, mikor házasságkötési okokból szükségek van erre. És mit látunk? í880-ban 3330, 1890-ben 4308 volt ilyen confessionslos. A német birodalomban egy statistikai számcsoportot találtam s ebben huszonegy különböző vallás van, hanem többnyire bölcseleti vallások, phantheistikus, deisticus de denique vallások és ezekkel együtt 33.000 a határozott felekezeteken kivül állóknak a száma a nagy német birodalomban. Az állam rendjét is féltik sokan. Már Czorda Bódog ő méltósága is hivatkozott arra, hogy azt mondják, a vallási anarchia fog bekövetkezni és utána következik a politikai anarchia. Én azt hiszem, itt a causalis nexus-el van tévesztve. Az a praemissa, hogy a vallás- és lelkiismeretszabadság azzal a consequentiávaí, hogy anarchia, causalis nexusban nincs. A legszabadabb államokat mindjárt a legzsarnokibb állam mellé lehet helyezni. Mindenütt előforfordulnak a soeialismus kinövései s ez mutatja, hogy egészen másutt keresendő az ők. Mindannyian tudjuk, hogy a vagyon megoszlásának, a megélhetéssel küzdésnek kérdése az, a mi itt szerepet játszik, nem pedig az, hogy valamely állam törvénybe igtatja-e a vallási vagy lelkiismereti szabadságot. Sőt ha kényszerítik az illetőt arra, hogy egy oly vallásnak a szükségleteire fizessen, a mely vallástól ő elfordult: kérdem a méltóságos főrendeket, nem egy okkal több-e ez arra, hogy zúgolódjék a fennálló rend ellen, a mikor legbensőbb hite, vallásos meggyőződése másfelé terelik és neki mégis ennek az egyháznak szükségleteihez kell hozzájárulnia ? Én tehát oda concludálok, méltóságos főrendek, a második alapelvre nézve, hogy a kilépés szabadságát a törvénynek biztosítania kell. A kilépés jogkövetkezményeit, a kilépés alak-