Főrendiházi napló, 1892. V. kötet • 1895. január 19–május 29.

Ülésnapok - 1892-77

LXXVII. ORSZÁGOS ÜLÉfe 59 kategóriába helyezni nem lehet. Észak-Amerikára vagy Belgiumra szoktak hivatkozni, hogy ott az állam és az egyház teljesen szét van választva. Tehát ezek az első rendszer gyakorlati példái. Most csak állítom, de kész vagyok bebizonyítani, hogy Észak-Amerikában sem vonták le szorosan a magántársulati elvből a következményeket. Ott is eltértek a szabálytól; nemcsak az északamerikai alkotmányt értem itt, hanem méltóztassanak tekintetbevenni az egyes államok törvényhozásait, hogy azok az egyes vallásokra vonatkozólag minő közjogi jellegű intézkedéseket tesznek. Tehát mondom, a teljes szétválasztás Észak-Amerikában sincs keresztülvive. Belgiumban, — be tudom bizonyítani, hogy ott bevett egyházak vannak — erre vonatkozólag csak az alkotmány 117. czikkelyéről szóló parlamenti tárgyalásokra utalok, meri ezekből és a határozatokból képes vagyok ezt bebizonyítani, ha tagadásba venné valaki azt, hogy lé nyegében Belgiumnak bevett egyházai vannak. A mi javaslatunk távol van a vallási társulás rendezése területén minden radicaíis megoldástól. Hiszen mi nem tekintjük a vallási társulatokat magántársulatoknak; mi nem foglaltunk el nivellirozó álláspontot; mi a történelmi egyházak állását fentartjuk, történelmi í'ejíődésöket sem zárjuk le, sőt tovább viszszük. Mert méltóztatnak tudni, — hogy a katholikus vallást hozzam fel, — még mennyi speciális törvényre van szükségünk, az autonómia, a congrua kérdésének rendezésére és sok más törvényre van szükség, a melylyel a történeti fejlődést tovább kell vinni. Mi tehát a történeti traditiók álláspontjára helyezkedtünk.Miért? Mert veszélyesnek tartjuk, hogy nivellirozzunk akkor, mikor a vallás- és lelkiismereti szabadság áldásainak részesévé tehetjük az új vallástársulatokat. Ok nélkül nem kell, nem szabad a történeti egyházat megbolygatni. És ezt azért is hozom fel, mert többször hallottam azt a kifogást, hogy minő vallásszabadság az, mely vallási társulatok kategóriáit ismeri. Hát, igenis, oly rendezés, mely történeti alapon áll, ismerni fogja e kategorisálást mindig. A radicaíis Francziaország ép úgy megtartotta az ö öt úgynevezett »reconnu« és »salarie« vallásait, melyek mellett ott vannak a magántársulatok; de a német birodalomban ma is megvannak a Landeskirchék s mellettök a corporatió jogával birő vallások és a pusztán az egyesülési jog szabályai alatt álló társulatok. E külföldi példák is mutatják, hogy nem kell nivellirozni és azért a vallásszabadság áldásaiban lehet részesíteni az új vallási társulatokat is. Ép ezért a kategorizálás vádja, melyet sok oldalról — nem mondom, hogy e méltóságos házban is — a javaslat ellen emelnek, jogos alappal nem bir, mert ez a történeti egyházak föntartásának természetes következménye. E javaslat nemcsak repressiv intézkedésekre szorítkozik a vallási társulatokkal szemben; nem azt mondja a társulatnak: működjél, kezemben csak a büntető törvény vagy a rendőri jog van! Hanem praeventive is intézkedik, megállapít bizonyos föltételeket, melyeket ha a társulat teljesít, az államnak el kell ismernie e vallási társulatot. De ez nem concessionalis rendszer, mint némelyek mondják, mert hisz a kormánynak, csak ha a föltételek teljesítve vannak, akkor kötelessége megadni az elismerést. S mik e föltételek? Nem akarom részletezni, de az összes föltételek nem kívánnak egyebet, mint hazafiságot, törvényességet, erkölcsösséget. Ezzel szemben csak nem lehet mondani, hogy bizonyos lehetetlen, vagy oly föltételek vannak megállapítva, melyek latitude-öt adnának a kormánynak arra, hogy önkényszerüleg visszaéljen! Azt pedig még sem lehet kívánni, hogy a vallási társulás ürügy lehessen arra, hogy esetleg az állam ellen aknamunkát folytassanak. Ezt akarja megakadályozni a javaslat a föltételek megállapításával. Azt is kifogásolták némelyek a főrendek körében a múlt tárgyalások alkalmával, hogy az elismerés jogát a javaslat kormányrendeletnek s nem törvénynek adja meg. A javaslat nem állott erre az álláspontra, mert hisz akkor szükség sem volna külön intézkedésre az új vaílástársulalok alakulására nézve. Mert hisz akkor, ha új társulat keletkeznék, az folyamodnék a törvényhozáshoz s 8*