Főrendiházi napló, 1892. V. kötet • 1895. január 19–május 29.

Ülésnapok - 1892-77

58 LXXVII, ORSZÁfíOS ÜLÉS. akarván, a törvényjavaslatot, melyet egyházamra és hazámra egyaránt veszélyesnek tartok, sem átalánosságban, sem a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadom. (Éljenzésék jobhfelöl.) Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi minister: Nagyméltóságú elnök úr! Méltóságos főrendek ! Ha nem a vita végén szólalok fel, hanem már ez alkalommal kérem a méltóságos főrendek nagybecsű figyelmét, teszem ezt a méltóságos főrendek iráni tartozó tiszteletből. Mert a parlamentarismus követelményének az felel meg, hogy ha új kormány foglalja el valamely törvényjavaslattal szemben a védelem kötelességét és ez az új kormány annyit már átalánosságban kijelentett, hogy az abban lefektetett alapelvek integritásához ragaszkodik : akkor a vita bezárása előtt kötelessége tüzetesebben körvonaloznia, hogy minő álláspont az, melyet a kormány a tárgyalás alatt levő törvényjavaslattal szemben elfoglal. A méltóságos főrendek intentiójának vélek megfelelni, ha azt az igazán beható és magas szinvonalon álló tárgyalást tekintetbe veszem, a mely már e törvényjavaslat körül az országgyűlés e házában lefolyt és ezért szorosan csak feladatom teljesítésére szorítkozom. Méltóságos főrendek! Kötelességem nekem állásomnál fogva is bővebben körvonaloznom azt a tartalmat, a melyet a kormány bemutatkozása alkalmával abban a comprehensiv tételben fejezett ki a ministerelnök úr, hogy a kormány a jelen, törvényjavaslatban lefektetett alapelvek integritásához ragaszkodik. Méltóságos főrendek! A ki e törvényjavaslattal behatóbban foglalkozott, vagy azt csak figyelemmel olvasta, az előtt e törvényjavaslatból két alapelv emelkedik ki, a melyre az egész törvényjavaslat szerkezete, structurája épilve van. Az egyik alapelv az egyéni vallásszabadság, a másik alapelv a társulási vallásszabadság, vagy a mit másként cultusszabadságnak is neveznek. Mig az előbbi oszthatatlan fogalom, a melynek tartalma mindenütt egy és ugyanaz^ mert az egész világ tudományos és gyakorlati meggyőződésében egyenlően nyilvánul ; mert az nem jelenthet sehol egyebet, mint azt, hogy mindenki szabadon választhatja hitét, mindenki szabadon állapithatja meg a teremtőhöz való viszonyát és sehol sem jelenthet meghatározott vallások közt „való választást. Addig a másik alapelv, tudniillik a társulás-rendezési alapelv, igenis az opportunismus szerint különböző tartalommal birhat, az államok történeti fejlődése, az államok különböző exigentiája szerint alakulhat. Én ezt a két alapelvet elválasztom egymástól, elválasztja maga a törvényjavaslat és a tanácskozás menetére sokkal előnyösebb, hogy ha a két alapelvet egymással szembeállítom. Foglalkozom először is az utóbbival: a vallásos társulás rendezésének alapelvével. Ez az, a mi ellen a méltóságos főrendek kevesebb kifogást emeltek, mint az első, tudniillik az egyéni vallásszabadság alapelve ellen. Azt gondolom, a méltóságos főrendek elismerik annak a tételnek igaz voltát, hogy a mai állam, ha a vallási társulatok rendezéséhez nyúl, csak két rendszer között választhat. Az egyik az, mikor a vallási társulatokat pusztán magánláisulatoknak tekinti, azaz semmivel sem kivan több jogot az állam a vallási társulatok, mint a magántársulatok fölött, semmivel sem kivan több kötelezettséget a vallási társulatoktól, mint a magántársulatoktól. Ez az egyik rendszer. A másik rendszer az, midőn mint közintézmények illesztetnek be a vallási társulatok a jogrendbe, mikor bizonyos mérvben közjogi jogosítványokkal ruháztatnak fel. Ebben az utóbbi rendszerben tökéletesen el van választva a dologi hatáskör, tudniillik az állam hatásköre az egyházi hatáskörtől. Mindkettőt az állam és egyház szétválasztásának elve alatt is ismerik. De lényeges különbség van a kettő között, mert csak az első, mely a vallási társulatokat magántársulatoknak tekinti, érvényesíti teljesen az állam és egyház szétválasztásának elvét, mig a másiknál az állam és egyház szélválasztásának elve csak jelszó, minthogy ennél tulajdonképen az állam és egyház merev szétválasztása nem létezik, mert ezen rendszer mint közérdekű intézményeket fogja föl a vallási társulatokat. Nézetem szerint az utóbbi a helyesebb irány, mert a vallástársulatok elhikai charactere olyan, hogy azokat a magántársulatokkal egy