Főrendiházi napló, 1892. V. kötet • 1895. január 19–május 29.

Ülésnapok - 1892-77

LXXVlI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 57 Mennyi idealismus! Ezredéves történelmi tapasztalatoknak és az emberi természetnek milyen ignorálása! Nem szándékom e téren hosszasabban tartózkodni, hivatkozom csupán a méltóságos főrendek engedelmével, a nagy aberratioi mellett is nemeslelkű és nagyelméjű iróra, az ünnepelt Tolstojra: Lehet — úgymond — ethikai tanulmányokat, laieus kathekismusokat irni, de ha az emberek azt hiszik, hogy ezekkel irányozhatják az emberiséget, csalódnak; mert az emberiséget nem ezek az értekezések, állambölcsészeti kathekismusok irányozzák, hanem az élő hit. Vallás nélkül — állítja ugyancsak ő — nincs igaz, őszinte erkölcsösség, épp ugy, mint gyökér nélkül nincs plánta. De fogadjuk el, méltóságos főrendek, az indifferens államnak ezt a vallás-surrogatumát, kérdem, vájjon megfelelnek-e hazánkban az eddigi vallások az állam ezen felsorolt postulatumainak? Avagy szükséges volt a különféle új vallásoknak tárt kaput nyitni az állami czélok biztosabb elérésére? Hazánkban eddig gyakorolt vallásokul ismeretesek: a római latin és görög szertartású katholikusok, a görög-keleti, a protestáns, az unitárius és az izraelita. Vájjon a magyar állam mindezekben a vallásokban nem találta volna fel a saját érdekeinek állampolitikai czéljait ? Ugy tudom, a római katholikusban fennállása óta és a többiekre több százados tapasztalás bizonyította, hogy a magyar nemzet e vallásokban nemcsak hűen szolgálta hazájának állami érdekeit, de a magánember, az egyén is, individualitása szerint, feltalálta megnyugvását, ennélfogva semmi ujabb vallás nemzetünket és hazánkat boldogabbá, a magyar államot erősebbé, a magyar culturát virágzóbbá tenni nem fogja. A kik nálunk hitújítással, új vallások alapításával foglalkoznak, azok nem magyarok, hanem idegen származású rajongók, hogy magamat erősebben ne fejezzem ki. Egyformán ellenségei mind a létező vallásoknak, mind a magyar államnak. Minő érdekünk követelheli tehát, hogy ily szerencselovagok iránt törvény utján vendégszeretet tanúsítsunk és kalandos vallási doctrináik számára melegágyat készitFŐRENDI NAPLÓ. 1892 97. V. KÖTET, sünk, melyben esetleg mérges maszlag is tenyészhetik ?; Megengedik a méltóságos főrendek, hogy itt ismét csodálkozásomat fejezzem ki, hogy a kormányok a polgári házasságot leginkább a nemzet nagyobb egységesítése szempontjából sürgették, most pedig egy oly törvényjavaslattal állanak elő, mely ezt a nemzeti egységet a szakadozottság nagyobb fokával fenyegeti. E törvényjavaslat a felekezeti autonómiák terén könnyen a nemzet egységét leginkább szétrnálasztó túltengést idézhet elő. Hazánkban már eddigelé is több egyháznak van autonómiája. Most sürgetik a katholikus autonómia behozatalát, a mely törekvés jogosultságát a jelen egyházi viszonyok közt el kell ismernem; az egyházi autonómiák száma tehát ismét szaporodni fog. De minő torzkép keletkezik később, ha a vallás szabad gyakorlata mellett a pár év alatt keletkezhető és felszaporodható új vallások és felekezetek különkülön autonómiákat fognak majd követelni? Meg fogják-e tagadni? Quod uni justum, alteri ne legyen aequum? Minő nagyszerű távlat: Magyarország vallásszabadsággal és vagy 10—12 egyházi autonómiával, a nemzet egységesítésének nagyobb dicsőségére! Végül ellenzem a törvényjavaslatot, mert ujabb nehézséget támaszt a községek administratiojában. Méltóztassanak figyelembe venni a vegyes vallású és nemzetiségű községek elöljáróit, mennyi bajjal és minő nehézséggel kell megküzdeniök a képviselőtestületek összeállításában, az elöljáróság választásánál, mennyi nehézséggel az egyházi és culturalis intézményeknél ? Tekintsük például Zemplén-Hegyalját; van ott nem egy község 5—600 lakos mellett külön három templommal, három iskolával, három pappal, három kántorral, legalább három tanítóval, három harangozóval; Tokajban éppen 4000 lakos mellett hat templommal! És ha a községi élet a mostani szakadozottság mellett már sokat szenved, mennyit szenved majd akkor, ha a község lakossága még egyszer annyi, vagy kétszer annyi felekezetre fog szétforgácsoltatni ? A széttagolás e művéhez hozzájárulni nem 8