Főrendiházi napló, 1892. V. kötet • 1895. január 19–május 29.

Ülésnapok - 1892-77

LXXVlI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 57 Mennyi idealismus! Ezredéves történelmi tapasztalatoknak és az emberi természetnek milyen ignorálása! Nem szándékom e téren hosszasabban tar­tózkodni, hivatkozom csupán a méltóságos fő­rendek engedelmével, a nagy aberratioi mellett is nemeslelkű és nagyelméjű iróra, az ünnepelt Tolstojra: Lehet — úgymond — ethikai ta­nulmányokat, laieus kathekismusokat irni, de ha az emberek azt hiszik, hogy ezekkel irá­nyozhatják az emberiséget, csalódnak; mert az emberiséget nem ezek az értekezések, állam­bölcsészeti kathekismusok irányozzák, hanem az élő hit. Vallás nélkül — állítja ugyancsak ő — nincs igaz, őszinte erkölcsösség, épp ugy, mint gyökér nélkül nincs plánta. De fogadjuk el, méltóságos főrendek, az indifferens államnak ezt a vallás-surrogatumát, kérdem, vájjon megfelelnek-e hazánkban az eddigi vallások az állam ezen felsorolt postu­latumainak? Avagy szükséges volt a különféle új vallásoknak tárt kaput nyitni az állami czélok biztosabb elérésére? Hazánkban eddig gyakorolt vallásokul is­meretesek: a római latin és görög szertartású katholikusok, a görög-keleti, a protestáns, az unitárius és az izraelita. Vájjon a magyar állam mindezekben a vallásokban nem találta volna fel a saját ér­dekeinek állampolitikai czéljait ? Ugy tudom, a római katholikusban fennállása óta és a töb­biekre több százados tapasztalás bizonyította, hogy a magyar nemzet e vallásokban nemcsak hűen szolgálta hazájának állami érdekeit, de a magánember, az egyén is, individualitása sze­rint, feltalálta megnyugvását, ennélfogva semmi ujabb vallás nemzetünket és hazánkat boldo­gabbá, a magyar államot erősebbé, a magyar culturát virágzóbbá tenni nem fogja. A kik nálunk hitújítással, új vallások ala­pításával foglalkoznak, azok nem magyarok, hanem idegen származású rajongók, hogy ma­gamat erősebben ne fejezzem ki. Egyformán ellenségei mind a létező vallásoknak, mind a magyar államnak. Minő érdekünk követelheli tehát, hogy ily szerencselovagok iránt törvény utján vendégszeretet tanúsítsunk és kalandos vallási doctrináik számára melegágyat készit­FŐRENDI NAPLÓ. 1892 97. V. KÖTET, sünk, melyben esetleg mérges maszlag is te­nyészhetik ?; Megengedik a méltóságos főrendek, hogy itt ismét csodálkozásomat fejezzem ki, hogy a kormányok a polgári házasságot leginkább a nemzet nagyobb egységesítése szempontjából sürgették, most pedig egy oly törvényjavaslat­tal állanak elő, mely ezt a nemzeti egységet a szakadozottság nagyobb fokával fenyegeti. E törvényjavaslat a felekezeti autonómiák terén könnyen a nemzet egységét leginkább szétrnálasztó túltengést idézhet elő. Hazánkban már eddigelé is több egyház­nak van autonómiája. Most sürgetik a katho­likus autonómia behozatalát, a mely törekvés jogosultságát a jelen egyházi viszonyok közt el kell ismernem; az egyházi autonómiák száma tehát ismét szaporodni fog. De minő torzkép keletkezik később, ha a vallás szabad gyakor­lata mellett a pár év alatt keletkezhető és fel­szaporodható új vallások és felekezetek külön­külön autonómiákat fognak majd követelni? Meg fogják-e tagadni? Quod uni justum, alteri ne legyen aequum? Minő nagyszerű távlat: Magyarország vallásszabadsággal és vagy 10—12 egyházi autonómiával, a nemzet egységesítésé­nek nagyobb dicsőségére! Végül ellenzem a törvényjavaslatot, mert ujabb nehézséget támaszt a községek admini­stratiojában. Méltóztassanak figyelembe venni a vegyes vallású és nemzetiségű községek elöljáróit, mennyi bajjal és minő nehézséggel kell meg­küzdeniök a képviselőtestületek összeállításá­ban, az elöljáróság választásánál, mennyi nehéz­séggel az egyházi és culturalis intézményeknél ? Tekintsük például Zemplén-Hegyalját; van ott nem egy község 5—600 lakos mellett külön három templommal, három iskolával, három pappal, három kántorral, legalább három tanító­val, három harangozóval; Tokajban éppen 4000 lakos mellett hat templommal! És ha a községi élet a mostani szakado­zottság mellett már sokat szenved, mennyit szenved majd akkor, ha a község lakossága még egyszer annyi, vagy kétszer annyi fele­kezetre fog szétforgácsoltatni ? A széttagolás e művéhez hozzájárulni nem 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom