Főrendiházi napló, 1892. V. kötet • 1895. január 19–május 29.
Ülésnapok - 1892-76
36 LXXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. csak azt, hogy a szakközegek bocsáttassanak rendelkezésére a szőlőbirtokosoknak. Én meg vagyok róla győződve, hogy ha kellő szakközegek állanak rendelkezésre, úgy a kisbirtokosok és szövetkezetek, kivált a községek ilyen szőlőiskolákat állításától nem fognak idegenkedni. Ezen szerény gazdasági szakigazgatás ellen valószínűleg két ellenvetést fognak felhozni. Az egyik a financiális kérdés, a másik a hatalmi kérdés. A financiális kérdés nézetem szerint nem oly nagy, hogy az költségvetésünk keretébe beilleszthető ne volna, mert hiszen nem csupán új hivatalok létesitéséről, hanem meglévők rationalis decentralisatiójáról és a szükséges közegek szaporításáról van szó. Meg vagyok róla győződve, hogy ha e hivatalok culturalis missiojukat teljesitik, nemcsak a reájok fordított összegek nemzetgazdászatilag, hanem directe az államkincstárnak is, busásan meg fognak rövid időn belől térülni; mert például az elpusztult és adófizetés alá nem tartozó szőlők ismét adó alá kerülnének és az alsóbb osztályokból magasabb mívelési ág alá kerülő földrészek magasabb adó alá jönnének. A második a hatalmi kérdés. E tekintetben csak annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy a közgazdasági érdekeket politikai szempontból birálni egyátalában nem szabad. De másrészt szükséges, hogy a földmívelési kormánynak a vidéken helyi közegei legyenek, mert községeink béna administratioja mellett és a közigazgatási hatóságoknak munkával való túlhalmozottsága mellett lehetetlen, hogy az ország háromnegyedrészében akár erdészeti vagy a mezőgazdasági, vagy a vizjogi, akár a halászati, akár a vadászati törvény rendelkezései rationalisan a helyszínén keresztülvitessenek. Hogy szerény felszólalásomat egyoldalúsággal ne vádolják, kijelentem, hogy a t. földmívelési minister úrnak azon nyilatkozatát, hogy a három közgazdasági factor: a földmívelés, az ipar és a kereskedelem összhangban való tartását feltétlenül megkívánja, én minden tekintetben elfogadom. De tagadhatlan, hogy éppen az utolsó tíz év alatt iparunk rohamosan fejlődött és tagadhatlan, hogy ezen tiz év alatt éppen a közép- és kisgazdaság nem tettek oly lépéseket előre, a milyeket tőle megvárhattunk volna. Én tehát nem kívánom az ipar fejlődésének hátráltatását a mezőgazdaság rovására, de azt kívánom, hogy ennek előrehaladása annak további fölvirágzása! involválja. A második factor, melylyel az államhatalom a földmívelést támogathatná: a tőke. Ez bőségesen volt már fejtegetve, létesítését úgy képzelem, hogy a kormány anyagi támogatása mellett létesíttessék egy agrar-bank, mely talajjavítási és szövetkezeteknek hitelnyújtási czélokat szolgáljon. Ezen agrar-bank igazgatóságában helyet kell foglalniok az országos gazdasági egyesület e czélra kiküldött tagjainak, azonkívül minden megye székhelyén vagy területén legyen a gazdasági egyesület által, vagy ba ilyen nem volna, a gazdasági tanács által egy szakreferens, hogy ez által a gazdaközönség befolyása a banknál biztosittassék, kik hivatva volnának az előbbi szakhivatalok által szerkesztett költségvetés alapján a szövetkezet, vagy egyesek kölcsönéröl a bank igazgatóságához referálni. Méltóságos főrendek! Engedelmet kérek, hogy röviden bátor voltam nézeteimet előadni, a melyeket a közgazdasági helyzet némi elörnozditására alkalmazhatni vélek. Ajánlom, kegyeskedjék szerény nézeteimet az igen t. földmívelésügyi minister úr figyelmére méltatni és igen örülnék rajta, ha szerény föiszólalásommal bármely csekély részben is, hozzájárulhatok a közgazdaság felvirágoztatásához. A költségvetést elfogadom. (Helyeslés.) Gyulai Pál jegyző: Ifjabb Széchenyi Imre gróf! Ifj. Széchenyi Imre gr.: Nagyméltóságú elnök úr! Méltóságos főrendek! Két kérdés van, mely ma a helyzetet uralja: az egyik még mindig az egyházpolitika, a másik az úgynevezett gazdasági válság. Az elsőrőt azt tartom, hogy már eleget beszéltünk és ennélfogva legjobb szolgálatot remélek tenni az ügynek az által, hogy hallgatással mellőzzem. A másik kérdésnél azonbau éppen megfordítva áll a dolog; erről — az a baj — hogy még nem eleget beszéltünk, legalább nem eleget arra, hogy a vélemények kijegeczedtek volna. Ma még csak azt látjuk, hogy mig társadalmunk egy része jajveszékel és kétségbe esik,