Főrendiházi napló, 1892. V. kötet • 1895. január 19–május 29.

Ülésnapok - 1892-76

LXXV1. ORSZÁGOS ÜLÉS. 23 tettem, hogy a kötelező polgári házasság és az 1868 : LIII. t.-cz. módosítása nem a felekezeti békéhez, hanem a vallásháború egy neméhez fog vezetni. Ma sem térek ki a nehézségek elől s Magyarország szine előtt újból kijelentem, hogy nemzetünknek nem áll érdekében a kötelező polgári házasság keresztül erőszakolása. E kérdéseknél a felekezeti és pártszenvedélynek tágitania kell a hazaszeretet elől, meg kell szívlelnie mindenkinek, hogy magyarok állanak magyarokkal szemben, hogy a felekezeti és pártgyülölség egy a testvérgyülölséggel. Részemről nem kívánom, hogy a kötelező polgári házasságot és az 1868 : LIII. t.-cz. módosítását végrehajtsák, sőt óva intem a nagyméltóságú kormányt ennek erőszakolásától. Ez a maga gyümölcseit úgy a parlamentben, mint azon kivül nyomban meg fogná teremteni és hogy e gyümölcs fanyar lenne, arról jótállok. És most áttérek, méltóságos főrendek, a magyar közélet árvájára, a magyar gazdanépre és a mezőgazdaság ügyére, a melyet oly roszul kezel a nép által választott árvaszék, a pesti parlament. Nem nagy méretű, magasröptű, alkotások után vágyom én, hanem gyakorlati eszközök után, gyakorlati feladatok kilüzése után, a melyet aprópénzre lehessen felváltani. Részemről azt tartom, hogy éppen a mai mezőgazdasági válság idején kötelessége a kormánynak arról gondoskodnia, hogy a mezőgazda biztos és olcsó pénzhez jusson, hogy a kisbirtokos az uzsorások karmaitói megóvhassa magát. Az agrar-kérdések megoldása felé szerintem az első lépést nem a mezőgazdasági szakoktatás rendezése, hanem igenis a gazdahitel fejlesztése, szövetkezetek alapítása s a szövetkezeti törvény megalkotása képezi. Ebben az irányban tessék a nagyméltóságú kormánynak megragadni a kezdeményezést. Mert könyörgöm, nincsen az a maga rendén, hogy a mindenható kormány folyton lesben álljon és a mikor valamely birtokos zilált anyagi viszonyok közé kerül és hitelre van szüksége, bélyeg és illetékek czímén még ő is segítsen róla a bőrt lenyúzni. (Helyeslés jobbfelől.) A tűz és jégkár elleni biztositások ügyét államilag rendezni kell, ki kell venni az ügyet az üzérek és kalmárok kezéből, nehogy a mai társaságok továbbra is azt képzeljék, hogy a birtokos lett Istentől ő miatta teremtve és nem megfordítva. (Helyeslés a jobboldalon.) Be kell hozni a munkásoknak baleset elleni biztosítását, biztosítani kell a szegény ember jószágát országszerte a dögvész ellen. Be kell hozni a közigazgatási bíróságok intézményét a legszélesebb alapokra fektetve, biztosítani kell a mezőgazdasági vagyont és közönséget a közigazgatási közegek önkénykedései ellen. Méltóságos főrendek! Az utóbbi időben sokat hallottam emlegetni, hogy a kormány mennyit fárad a marhatenyésztés érdekében. Tagadhatatlan, hogy Bethlen András gr. sok jóakarattal igyekezett a mezőgazdaság e fontos ágát kifejleszteni, mely kétszeresen fontos maa gabonaárak hanyatlása mellett. Részemről semmiképen sem látom be, hogy az állam, a mely annyi áldozatot hoz a lótenyésztés érdekében, állami méneseket tart fenn és bocsát a közönség rendelkezésére, miért nem bocsát országszerte, kivált a szegényebb vidékeknek saját költségén apaállatokat rendelkezésére. Nemcsak oda kell törekedni, hogy tűrhető lóanyag álljon a hatalmas hadsereg rendelkezésére, de oda is, hogy a marhatenyésztés színvonala emeltessék a szegény ember megterheltetése nélkül. És most tagadásba vonom, méltóságos főrendek, hogy ne lehessen a mezőgazdaság és a városok érdekei közt a kellő összhangot megtalálni, sőt többet mondok: intensiv gazdálkodást alig tudok magamnak elképzelni virágzó vidéki városok piacza nélkül. Én küzdeni fogok a mercantilista irány ellen, a mely csak azt hangoztatja, hogy az ipart és kereskedelmet kell fejleszteni egyedül a mezőgazdaság rovására. A városok fejlesztése körül, méltóságos főrendek, az állam ugyanazt teszi, a mit más téren; t. i. kétszeresen támogatja az amúgy is hatalmast és gazdagot s elhanyagolja a szegényeket, a kik a támogatására igazán rászorulnak. Szerintem nem a fő- és székvárosokra kell helyezni az egész súlyt., nem oda kell vinni a dolgokat, hogy Budapest legyen Magyarország, hogy mint a francziáknak Paris, törvényt szabjon Magyarországnak, de igenis a vidéki városokat kell felvirágoztatni. Magyar