Főrendiházi napló, 1892. V. kötet • 1895. január 19–május 29.
Ülésnapok - 1892-76
24 LXXV1. ORSZÁGOS ÜLÉS, nemzeti szempontból egyenesen életbevágd az a kérdés, hogy a nemzetiségi vidékeken hatalmas góczpontok keletkezzenek, melyek az egész vidék fejlődésének irányt adjanak. Hogy egyebet ne említsek: Pozsony, Nyitra, Trencsén, Kassa, Szabadka, Temesvár lennének hivatva ily fontos központokká válni. Miután felhoztam a nemzetiségi kérdést, méltóságos főrendek, ki kell jelentenem, hogy részemről e ponton az erélyes, de igazságos politikának vagyok a barátja. Látjuk ugyan, hogy még a mercantilista urak is körülhordozzák a véres kardot az országban s harczba szólítanak minden harczképes embert a nemzetiségi mozgalmak ellen, de részemről, a ki nem szoktam a vizet az oláh búza malmára hajtani, azt hiszem, hogy a kormány mai politikája oda vezet, hogy Budapestből egy új cosmopolis, a regebeli szarvas országa legyen, már pedig egy ily központ nincs hivatva e kérdésben irányt adni. A magyar földbirtokos osztály az, a mely az állameszmét a nemzetiségi vidékeken fentarlja és éppen azért szükségesnek tartom, hogy ez osztály erősítésére fordítsa az állam is ereje legjavát. (Helyeslés jdbbfelöl.) Mi mezőgazdák is készen vagyunk odaadni vérünket és vagyonunkat Magyarországért, a melyért apáink ezer éven át küzdöttek, melyet magunkénak mondhatunk, de nem lelkesedünk egy oly államért, a mely a pénz- és uralomvágyat csoportosítja és az országot ennek kezébe adja. (Tetszés jobbfelől.) A nemzetiségeket nem kicsinyelhetjük, méltóságos főrendek, csupán nyelvökért, valamint azokat, a kik nyelvökhöz ragaszkodnak, nem szerethetjük csupán azért, mivel magyarul hirdetik a mai szent liberalismus igéit. Biztosítani hazánk minden hű fia anyagi boldogulásának föltételeit magyarnak, németnek, tótnak, szerbnek, horvátnak egyaránt, ez az egyedül helyes és igazán liberális nemzetiségi politika. Méltóságos főrendek! Hová tűnt az az idő, midőn a magyar ember szeme tovább látott hazája szűk határain; midőn egészen alárendelte önzését, saját érdekét Magyarország szent érdekének; midőn tudott akarni nagyot és dicsőt, midőn a költők Nagy Lajos kora után vágyódtak, azon kor után, midőn három tenger mosta Magyarország határát ? Hol van a magyar kormány közgazdasági politikájában a magyar szent korona többi országainak figyelembevétele? Hová lett az a tudat, hogy a magyarhorvát barátságnak századokra kiható megerősödése lenne az, ha a kormány kötelességének látná a drávántuli részek közgazdasági felvirágoztatásához látni? Nem lehet és nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy oda át napról-napra újabb telepek jönnek létre, mit részemről úgy állami, mint közgazdasági szempontból helyesnek tartok, hogy a Dunántúl mozgékony része a drávántúli részekre gravitál s ott igyekszik földbirtokot szerezni. Ez, szerintem, helyesebb megoldása a socialis kérdésnek, mint például a felvidéki munkások kivándorlása Amerikába, vagy az alföldi munkások földosztási ábrándjai. De nagyon messzire vezetne, méltóságos főrendek, annak részletezése, hogy mily tágtere nyilik a Drávántűi elhanyagolt részén a telepítésnek. Egyre azonban figyelmeztetem a méltóságos főrendi házat, hogy tudniillik van egy eszme, mely odalent napról-napra terjed, mely egyre tágabb gyűrűt von a közélet vizein, a horvát nyelvű országok egyesítése, a nagy Horvátország eszméje. Erős meggyőződésem, hogy Magyarországon ezt összetett kézzel nézni nem szabad. Magyarországnak, ha érdekeit helyesen fogja fel, magának kell ez áramlat élére állania és visszacsatolni Dalmátországot a magyar szent korona országaihoz, minthogy ez a közjog szerint is bennünket megillet. Ha államférfiaink a helyzetet fel tudják használni, ezen visszacsatolás reánk nézve nagy előnynyel járna. Igaz, hogy Dalmatia szegény tartomány, melynek köves partjait az Adriai tenger mossa, de közgazdasági tekintetben Magyarországnak csak kiegészítő része lehet, melyet bűn volna becsmérelni. Kezdve a lissai hősöktől a legújabb időkig, Ausztria hadi tengerészetét első sorban a dalmát városok képviselték és a tengeri kereskedelem szempontjából sem volna megvetendő az egész, összefüggő tengermellék egybecsatolása. Vannak ezenkívül Dalmátországnak a világ szemei elől elrejtett kincsei, a melyeket, napfényre hozni a magyar tudományos és művészeti világnak volna feladata
