Főrendiházi napló, 1892. V. kötet • 1895. január 19–május 29.

Ülésnapok - 1892-76

22 LXXVL ORSZÁGOS ÜLÉS. azoiiban, legalább nekem, szemet hunynom a felett nem szabad, hogy a néppárt közgazdasági és social-politikai programmjában sok foglaltatik abból, a mit a múlt év nyarán a sajtóban kifejtettem és a mire utaltam a méltóságos főrendiház előtt, hogy a népben oly megbecsülhetetlen conservativ tőkét birunk, a melyet nem gyümölcsöztetni az állameszme érdekében valóban hiba volna. Épp ezért sok helyeset találok a néppárt közgazdasági, socialpolitikai törekvésében saját protestáns felekezeti álláspontom daczára is. Azt az egyet azonban végtelenül sajnálom, hogy a dolgok immár oda fejlődtek, hogy közgazdasági és social-politikai törekvéseiket párosítani kell az exclusiv felekezeti állásponttal, a mi sok protestáns magyar embert arra kényszerit, hogy a kormány zászlajához csatlakozzék. Nálunk Magyarországon, méltóságos főrendek, ma is az a felfogás uralkodik, hogy a liberalismus és protestantismus örök frigyre léptek egymással, hogy e kettőt egymástól elválasztani nem lehet még akkor sem, midőn a liberalismus egy lejárt és elkorhadt rendszert képvisel. Európa nagy protestáns nemzetei, az angolok és a németek példája ép az ellenkezőt bizonyítja. Bizonyítja azt, hogy a conservativ szellem és a keresztény világnézlet épp a protestáns országokban daczol a legszilárdabbul a kor ferde áramlataival. A századvégi nagy »panama« s annak egész családi köre, a nemzetközi »panaminók« sokasága oly helyeken ütött tanyát, a hol a keresztény erkölcs és ennek szülötte, a lovagias szellem nagyrészt kiveszett. Olyannak ismerem én a valódi protestáns szellemet, mely tisztán puritán erkölcsöket követel, mely azt mondja az egyénnek: én felszabaditlak a vallás szigora alól, de megkövetelem, hogy önként cselekedjél szerinte, önként kövesd a keresztény erkölcs tanait. Az angol puritánok nem az anyagi javak élvezetéért vetették magokat alá a harcz esélyeinek, midőn kitűzték a felkelés zászlaját és Gusztáv Adolf, mikor fél Európán keresztül diadalmasan vezette svédjeit, nem egy elkorhadt rendszert akart megerősíteni akkor, mikor a vallás szabad gyakorlata mellett sikraszállt. Méltóságos főrendek! Mikor a mezőgazda nehéz sorsa felől panaszkodik, midőn elpanaszolja, hogy ő a legutolsó, legkisebb ember széles e hazában, melyet ő vérével tart fenn, akkor azzal vigasztalják, azzal kergetik a pirt arczába, hogy a magyar parlament a magyar mezőgazdák parlamentje. A mercantilista elvek szerint az, a ki a fővárosban foglalkozik politikával és a Tezérlő államférfiak előszobáit bújja, az az igazi független mezőgazda; a ki nem törődik azzal, hogy a mezőgazdaság ügye parlagon hever, feltéve, hogy ő a hatalom fényében sütkérezhetik, az a liberális államférfiú, mert nem lebeg szeme előtt korlát és osztály. A magyar parlamentben évek óta sok szép phrasist gyártanak, százával vetik fel a közjogi és liberális kérdéseket, fújják a íiberalismus szappanbuborékait jobbról balra s balról jobbra. A mezőgazdaság elárvult ügye szoros összefüggésben áll a parlament munkaképtelenségével. Épp ezért pár szóval ki kell terjeszkednem azokra a kérdésekre is, melyek a magyar nemzetet a komoly, életfentartó munkától visszatartják. A függetlenségi eszme, melynek megvitatására annyi időt fordítunk, ideálként lebeg minden magyar ember szeme előtt. Egy nemzet, melyben van önérzet, mely tart múltjára és jövőjére, a függetlenség eszméjéről le nem mondhat, még akkor sem, midőn saját jól felfogott érdekében le is mondott annak egyes " attribútumairól. A függetlenségi és 48-as párt, ezen minden magyar ember szivében élő eszme előőrse, szemmel látható kifejezője, arra ügyel, hogy az állameszme tisztán és csorba nélkül ragyogjon, de nem lehet hivatva arra, hogy saját szakállára folytasson ily politikát. Az által, hogy korai, kivihetetlen vagy kétes értékű eszméket akar megérlelni, csak az ország fejlődése, megizmosodása elé vet gátat. Méltóságos főrendek! Az ország fejlődésének és megizmosodásának igazi akadálya az egyházpolitika, a mely nemcsak, hogy megbénítja a kormány és a nemzet tetterejét, de lángra gyújtja a szenvedélyeket is, a legmeddőbb és a legáldástalanabb téren, a felekezeti szétvonás terén. Elejétől fogva ellentmondottam az egyházpolitikai kérdések radicalis megoldásának azon pillanattól kezdve, midőn kijelen-