Főrendiházi napló, 1892. V. kötet • 1895. január 19–május 29.

Ülésnapok - 1892-85

166 LXXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. mondtam, hogy a jövő perspeetiváját állitom a főrendiház elé, hogy a törvénymagyarázat, a hermeneutica szabályai szerint, ha az 5. §. rendelkezésökre fog állani a bíróságoknak és hatóságoknak és ha a 31. §-ban még meg fogják találni a felekezeten kívüliség törvényes elismerését — mert ez a sző, felekezeten kívüliség, benn foglaltatik a 31. §-ban, — tehát itt is találni fognak egy újabb indokot, hogy a törvényhozás a törvényesen elismert felekezeten kivül állókról beszél, mert erre nézve meg van a concertatiő a két ház között, — akkor igenis a törvénymagyarázat fejlődési törvényei és szokásai szerint beállhat az az időpont, a mikor az áttérés és kilépés egyenlő feltételek alatt fog történni, akkor — mondottam, — hogy méltóságtoké lesz a felelősség azért, hogy a kilépés visszaélései ellen a barriérek felállításáról gondoskodni nem méltóztattak. Ma is azt állitom, hogy a 24. §. még nem tárgytalan, mert a 31. §-ban tényleg ki van mondva a felekezeten kívüliség. Ma is százezrekre megy a felekezeten kivül állók száma, és ma már mi kénytelenek vagyunk kormányzati úlon nekik bizonyos concessiókat tenni, például: a nazarénusok stola-díjat nem fizetnek és még egyéb concessiókat is élveznek, Kérdem már most, mi a helyesebb: a folyton változó kormányok tetszésének szolgáltatni-e ki őket, vagy pedig a törvényben biztosítani a jogkövetkezményeket és biztosítani azt, hogy vallásosán neveltessenek a gyermekek, a mire szintén nincs dispositio az eddigi törvényekben, nem helyesebb-e törvényben megmondani azt, hogy minő jogkövetkezmények terhelik a kilépettet azoknak az egyházaknak irányában, a melyekhez eddig tartoztak, nem helyesebb-e intézkedni a culturalis adó fizetésének kötelezettségére nézve, továbbá nem helyesebb-e törvényben biztosítani azt, hogy a rendkívüli járulékokat szintén fizetni kötelesek, a melyeket egyházaik érdekében elvállaltak. ismételve ajánlom tehát a méltóságos főrendeknek a szakasz elfogadását, és kérem, méltóztassanak Zichy Nándor gr. ő excellentiája törlési indítványát mellőzni. (Helyeslés balfelöl) Zichy Nándor gr.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! (Halljuk!) Én élek azzal a joggal, a melyet a házszabályok az indítvány előterjesztőjének biztosítanak abban a tekintetben, hogy a tárgyhoz másodszor is hozzászólhasson. Én a minister úr okoskodását nem követhetem. A mi az 5-ik §-t illeti, természetes, hogy magyarázatnak mindig vannak lehetőségei, oly magyarázatnak is, a mely a törvény intentiojával ellenkezik. És vannak magyarázatok, a melyek — mint a minister úr helyesen megjegyezte — a fejlődő jogi nézetekből és jogi aspiratiokból merítik azután némileg jogosultságukat. Hanem szerintem az 5-ik szakasz világosan azt mondja, hogy valamely vallásfelekezetből kilépni, vagy valamely vallásfelekezetbe belépni mindenkinek szabad a törvényben megállapított feltételek alatt. Na hát itt szerintem egészen világos a dolog. A kilépés a belépéssel correlatioba van téve, és másodszor . . . Wlassics Gyula vallás- ós közoktatásügyi minister: Vagy! Zichy Nándor gr.: ... a törvényben megállapított feltételekhez van kötve. Arra az esetre tehát, ha valaki egy felekezetből kilép a nélkül, hogy egy másikba belépne és ha erre az esetre nézve a törvény nem állapit meg feltételeket, az világosan eharacterizálja a törvényszakasz értelmezését, ugy mint az előttünk áll, hogy tudniillik itt a kilépés a belépéssel correlatioba van téve. A mi pedig azt a másik nézetet illeti, hogy igenis fejlődnek a nézetek és az aspirátiók, s ezek azután a jogi felfogásra is pressiót gyakorolnak és azután a törvények nem ugy magyaráztatnak, a hogy azokat a törvényhozó gondolta, hanem ugy, a hogy a korszellem magyaráztatni kívánja: hát hogy ez az életben így szokott történni, az ellen vitatkozni nehéz volna, mert hiszen nagyon sok történik, a mi nem jó és nem helyes, és kétségkívül igaz az, hogy a vallás elleni nisus és a vallástalanság előmozdítására való törekvések napról napra fájdalmasan tért foglaltak eddigelé, és ha ez az irány nem fog megállapodni és nem fog fékeztetni, ha a jobb meggyőződés, a lelkületeknek nemesebb fejlődése és a vallásosság a társadalomban tért nem fog foglalni: akkor