Főrendiházi napló, 1892. V. kötet • 1895. január 19–május 29.

Ülésnapok - 1892-85

LXXXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 167 bizony mindazok a barrié.rek, melyekről ő nagy­méltósága beszélt, vajmi gyengék fognak ma­radni, és azokat újabb törvények szintoly köny­nyen fogják lerontani, mint az emberek vétkes hozzájárulásával a törvényektől eltekintő alkal­mazás és a szabadosságnak engedett tér. És ebből az eljárásból eredtek azok az állapotok, a melyekre egy harmadik tekintetből ki kell térnem, hogy tudniillik léteznek az országban többen, a kik e részben a létező törvények keretén kivül vallástalan, vagy pedig oly val­lási és felekezeti állást foglalnak el, a melyet a haza törvényei szerint elfoglalniuk nem volna szabad. Ezek oly kinövések és sérelmes állapo­tok, a melyeket nem egy principialis törvény­ben, hanem erre vonatkozó akár törvényes, akár közigazgatási intézkedések útján orvosolni szükséges. Ezt eltagadni nem lehet, de az az orvoslás, melyre a minister ő nagyméltósága czéloz, hogy az állal, hogy 2—3—4 évig azokra nézve az egyházi adót fentartjuk, vagy cultu­ralis adót vetünk ki azokra, a kik egy feleke­zetből kilépnek a nélkül, hogy más felekezetbe belépnek: ez részben- azokra, a kik már ki­léptek, vagy kivül vannak, magában véve sem alkalmazható. De különben az a 3—4 évi poe­nalltas nem az az orvoslás, a melynek szük­ségességére a minister úr utalni kegyes volt. Én tehát mindez indokok állal sem érez­tem magamat rneggyőzöttnek, nem látom, hogy a törvény, ha így is megalkottatnék, annak a czélnak elérésére alkalmas lenne, és ajánlom elfogadásra indítványomat. (Helyeslés jobbfelől.) Wlassics Gyula vallás- és közoktatás­ügyi minister: Bocsánatot kérek, de igen röviden szükséges megjegyeznem, hogy nem correlative, hanem alternative szól az 5. §., midőn azt mondja: >Valamely vallásfelekezet­ből kilépni, vagy valamely vallásfelekezetbe belépni mindenkinek szabad a törvényekben megállapított feltételek alatt.« Tehát ez alter­native van felállítva. És méltóztassék megnézni a kormányjavaslat indokolását az 5. §-hoz, ez megadja a felvilágosítást. E rész igy szól: »A lelkiismereti szabadság valódi biztosítása a szóban levő szakasz intézkedése nélkül nem képzelhető. A törvényesen bevett vallásfeleke­zetek egyikéről a másikra való áttérés eddig is meg volt engedve. Ellenben egy törvényesen bevett vallásfelekezetből kilépni, a nélkül, hogy az illető más ily felekezethez csatlakoznék, ed­dig nem volt lehetséges, s az illető továbbra is olybá vétetett, mintha még mindig tagja volna korábbi egyházának. E viszásság meg­szüntetését czélozza az 5. §. Ennélfogva ismétlem, hogy ha még ezt is meg fogja találni annak idején a biró, vagy hatóság, kétségtelenül bele fogja magyarázni azt, a mit előbb állítottam. Hiszen magam részéről kijelentettem teg­nap a legnagyobb nyíltsággal és objectivitás­sal, hogy — de ez lehet az én egyéni felfogá­som — nem igy magyaráznám, azért is insis­tálok a mellett, hogy méltóztassanak a mél­tóságos főrendek felvenni e határozatokat. Ezek T teljesen kiegészítenék az 5. §. tartalmát. En respectálom az országgyűlés egyik factorának a főrendiháznak a múltban kinyilvánított azt az óhaját, hogy nem mugyarázza bele az 5. §-ba a kilépés formaságait. De ez tisztán egyéni nézet. Előadtam tegnap tüzetesebben, hogy hermeneutika szerint a törvény objectiv akara­tánál és erejénél fogva minő perspectiva nyí­lik a törvény magyarázata tekintetében. Ezt nem ismétlem. Én tehát kérem a méltóságos főrendiházat, méltóztassék a törlési indítványt mellőzni. (He­lyeslés halj elől. Felkiáltások: Szavazzunk!) Vécsey József b.'. Nagyméltóságú elnök úr! Méltóságos tőrendek! (Felkiáltások balfelöl: Szavazzunk! Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Csak igen röviden kívánom kijelenteni, hogy Zichy Nándor gr. ő excellentiájának indítványát pár­tolom és bátor leszek ehhez pár megjegyzést fűzni. A szóban levő 24. §. világos tanúsága an­nak, hogy a törvényjavaslat tervezői érezték a vallás szoros kapcsolatát a culturával. A ki igazán ragaszkodik felekezetéhez és ismeri a vallás erkölcsi és culturalis hatását, lehetetlen, hogy kissé frivolnak ne tartsa ezt a casuisticát, melyet a kivitel plausibilitása kedvéért a nagy­méltóságú ministerium itt behozott, mely sze­rint az egész dolog egy-két-öt évi hozzájárulás, esetleg alku által elodázható vagy megsemmi­síthető volna. Ehhez természetesen hozzá nem

Next

/
Oldalképek
Tartalom