Főrendiházi napló, 1892. V. kötet • 1895. január 19–május 29.

Ülésnapok - 1892-84

LXXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 143 potestatem jurisdictionis in universam Ecclesiam, non solum in rebus, quae ad fidem vei móres, sed etiam in iis, quae ad disciplinam et regmim Ecclesiae per totum orbem diffusae pertinent . . . et hanc eius potestatem esse ordinariam et immediatam in omnes ac singulas Ecclesias sive in omnes et singulos pasíoreset fid éles.« Magyarul: »A római pápának lngfőbb joghatósága van az egész egyház fölött, nemcsak hit és erkölcsi dolgokban, hanem mind abban, a mi az egész földön elterjedt egyház fegyelmét és kormányzatát illeti... és ez a hatalma rendes, és közvetlen az összes és egyes egyházak, összes és egyes pásztorok és hivők felett!« Engedjék meg a méltóságos főrendek, hogy felvessem azt a kérdést: mily módon, kiknek közvetitésével gyakorolja, vagy gyakorolhatja a szentszék ezt az illetékességi jogkörét? Több módon gyakorolhatja. Hogy Magyarországnál maradjunk, adhat utasításokat írásban egyenesen az összes püspöki karnak ; adhat utasításokat a primás utján a püspöki karnak; adhat utasításokat magának a prímásnak. De szóbelileg is közvetítheti ezt az illetékességi jogát akár a primás által, a mint e^t velem már megtette, akár más püspök által, akár világi által is. Méltóságos főrendek! Hogy ha a pápának joga van illetékességi jogkörét ily módon, ily egyének által érvényesítenie, hogy ne volna joga érvényesítenie nuntiusa által, a ki a pápát nem mint egyedül kül-souveraiut képviseli, hanem képviseli őt mint a katholikus híveknek Istentől rendelt lelki legfelsőbb fejét. Azért tehát, ha a katholikus egyház feje a hit- és erkölcstanra, — valamint a fegyelemre vonatkozólag az emiitett módok bármelyikén megnyilatkőzik, ha az egyház feje akár maga, akár pedig megbízott közege által megjelöli, akár a ministeri rendeletekben, akár a törvényjavaslatokban azokat az elveket, melyek az egyházéiba ütköznek ; ha megjelöli azokat a határvonalakat, melyeket mi módosítás esetében túl nem léphetünk, azzal hatáskörét át nem lépte, mert hogy azután mi azokat az utasításokat hogyan alkalmazzuk és alkalmazhatjuk, hazánk törvényeinek keretén belől mily érvekkel, mily eszközökkel küzdünk egyházunk érdekében, azt a szent atya ránk hagyja. Épen azért, méltóságos főrendek, az az állítás, mintha a nuntius Magyarországon való időzése alatt átlépte volna illetékességének hatáskörét, fájdalmasan érintette a magyarországi katholikusokat annyival is inkább, mert én tanúbizonyságot tehetek arról, hogy a mig engem szerencséltetett magas jelenlétével, semmi olyast nem mondott, semmi olyast nem tett, a mi megbízatásnak, vagy a mi politikai belügyeinkbe való beavatkozásának csak látszatával is bírna, (Élénk helyeslés jobbfelöl ) valamint illetékes helyről nyert felhatalmazás alapján kijelenthetem, hogy másutt történt nyilatkozatai sem birnak a beavatkozás criteriumával, ha csak azok nem, hogy nyilatkozataival az egyház és ezzel együttesen a haza iránti szeretetre és hűségre buzdította azokat, kik közelébe juthatni szerencsések voltak. (Élénk tetszés jobbfélől.) Ezek alapján, minden pressio nélkül, a törvényjavaslatot a tárgyalás alapjául nem fogadom el. (Élénk helyeslés és éljenzés jobbfélől.) Bánffy György gr. jegyző: Esterházy Miklós Móricz gróf! Esterházy Miklós Móricz gr.: Nagyméltóságú elnök úr! Méltóságos főrendek! A méltóságos főrendiház hármas bizottságának jelentésére néhány észrevételem van. Kegyes engedelmökkel ezeket a megjegyzéseimet röviden megteszem. A hármas bizottság jelentéséből tudomást vettem arról, hogy a mai tárgyalás folyamán nem a vallás szabad gyakorlatáról szóló össztörvényjavaslat felett folyik a vita, de hogy hivatkozás történik az országgyűlésnek századokra visszanyúló gyakorlatára és ebből kifolyólag a főrendiház hármas bizottsága azt javasolja a főrendiháznak, hogy csakis a III. fejezet vétessék tárgyalás alá. Nem szándékom, méltóságos főrendek, a napirend ellen felszólalni, nem szándékom szerény szavaimmal a kitűzött tárgyak tárgyalását megakadályozni; engedjék meg csak azt a szerény kijelentést tennem, hogy itt olyan értelemben, a mint ez a bizottsági jelentésben előfordul, századokra visszanyúló állandó gyakorlatról szó nem lehet. Méltóságos főrendek! Ismeretes a méltósá-