Főrendiházi napló, 1892. V. kötet • 1895. január 19–május 29.

Ülésnapok - 1892-84

144 LXXXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. gos főrendiház előtt az, hogy 1848-ban alkotnia nyunkba a törvényhozás keretén belől a parlamenti rendszer behozatott és hogy e parlamentaris rendszer behozatala által felfüggesztetett és megsemmisíttetett régi alkotmányunkban gyökerezett karok és rendek működése. Ha már most a századokra visszanyúló áliandó gyakorlatra hivatkozunk, ne feledjük el azt, hogy a századokra visszanyúló állandó gyakorlat folytonosságának fonalát megszakította az 1848-iki törvényhozás, és igy való ban hosszú időre visszanyúló gyakorlatról szó nem lehet. De a mint kijelentettem, beszédem czélja nem az, hogy itt e felett hosszabb vitát provocaljak. Én csak arra akartam rámutatni, hogy a jelentésben foglalt állítás mégis bizonyos mértékben túlzott és e túlzás ellen, nemcsak a magam szempontjából ítélve meg a helyzetet és ügyet, de számos elvbarátom nevében is azt az elvi kijelentést teszem, hogy mi a méltóságos főrendiház hármas bizottságának e jelentéséből a jövőre nézve semmiféle praecedenst levonni nem akarunk. (Helyeslés jobbfelöl.) De, méltóságos főrendek, ha mi meghajolunk is a hármas bizottság e határozata előtt, ha elfogadjuk is egészében a napirendet és a tárgyalás ilyen keretébe belemenni hajlandók vagyunk, el nem mulaszthatom egészen röviden kijelenteni azt, hogy — miután e jelentés szövegezése által elestünk attól az alkalomtól, hogy e teremben a törvényjavaslat előbbi tárgyalásai alkalmával már ismételten hangsúlyozott álláspontunkat érvényre juttathassuk — méltóztassanak tudomásul venni, hogy mi semmiképen sem állunk el e törvényjavaslattal szemben attól az elvi álláspontunktól, melyet elfoglalni én és számos elvbarátom szerencsések voltunk, tudniillik hogy ezen törvényjavaslatot sérelmesnek ösmerjük és annak béltartalmával megbarátkozni nem tudunk. (Helyeslés jobbfelől.) E vitában különben alkalmunk lesz erre bővebben visszatérni és elvi álláspontunkat önök előtt ismételten kifejteni. De engedjék meg a méltóságos főrendek, hogy nyilatkozatomból kifolyólag már most is egy alázatos indítványt terjeszszek elé, melyet az önök kegyes engedelmével felolvasni bátor vagyok. (Olvassa) : »Inditvány. Határozza el a méltóságos főrendiház, hogy a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslatnak III. fejezetét el nem fogadja.« (Helyeslés jobbfelől.) Ez indítványt bátor vagyok a nagyméltóságú elnök úrnak átadni azzal a kérelemmel, hogy a fölött a névszerinti szavazást elrendelni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelől) Bánffy György gr. jegyző: Beöthy Zsigmond! Beöthy Zsigmond: Nagyméltóságú elnök úr! Méltóságos főrendek! Nem lehet tagadni, hogy alkotmányunk szerint minden állampolgár szabadon adhat kifejezést politikai véleményének és meggyőződésének, és ezt minden gyülekezetben vagy testületben, ha kell, szavazatával érvényesítheti is. És e jogosultsággal bir a magyar főrendiház is, szemben a képviselőházzal, mint a törvényhozás másik factorával, De másfelől azt sem lehet kétségbevonni, méltóságos főrendek, hogy a politikai közvéleményre, (Halljult,! Halljuk! balfelöl.) mely minden parlamenti helyes felfogás szerint a népképviseleti alapon álló képviselőház többségének akaratában látja a nemzet többségének akaratát, nem gyakorol kedvező hatást az a meg-megujuló differentia, mely a törvényhozás két háza között fenforog. Vajha mielőbb megszűnnék ez a differentia, mely csak akadálya az állam kívánatos haladásának, erősödésének és minden egyéb reformtörekvésnek, a haza mindnyájnnk által forró szeretettel ápolt közös érdekében. Már e szavaimból is kitűnik, méltóságos főrendek, hogy jelen alkalommal sem térhetek el eddigi álláspontomtol; s tekintve azt, hogy a főrendiházi ellenzék által sem kifogásolt vallás szabad gyakorlatának eszméje már magában foglalja azt az egyéni szabadságot is, mely szerint vallásfelekezetekhez nem tartozni is szabad, s igy csak a logika törvényének felel meg az a törvényjavaslat, mely a felekezetekből kilépést a nélkül engedi meg, hogy a kilépő valamely más felekezetbe belépni tartozzék.