Főrendiházi napló, 1892. V. kötet • 1895. január 19–május 29.
Ülésnapok - 1892-79
110 LXX1X. OESZÁGOS ÜLÉS. izraelita polgártársaink mindig átértették és át fogják érteni. Ebben a javaslatban egy intézményes biztosítékot látok s azért ajánlom a méltóságos főrendeknek a kormány nevében is annak elfogadását. (Élénk helyeslés balfelől.) Gyulai Pál jegyző: Ambrózy István báró! Ambrózy István b.: Nagyméltóságú elnök úr! Méltóságos főrendek! Midőn az előttünk fekvő törvényjavaslatot itt első izben tárgyaltuk, nem fogadtam el azt, daczára annak, hogy az akkori kormánynak és egyházpolitikájának lelkes hive voltam. A javaslatnak azt a szakaszát, mely megengedi az áttérést a keresztény vallásról a zsidó vallásra, nem elleneztem, sőt, ellenkezőleg, azt mint a vallás szabad gyakorlatának természetes és logikus consequenliáját, sőt integráló részét, mely nélkül az csonka, helyesnek és szükségesnek tartom, annyival inkább, mert a polgári házasság életbeléptetése után ebből a keresztény vallásokra háruló kárról practicus szempontból, gondolom, alig lehet szó. A mit nem helyeseltem és elvben nem helyeslek ma sem, az a voltaképeni zsidó receptió. Ha ma kimondjuk a vallásfelekezetek egyenlőségét és a zsidók ezáltal emelkednének ki inferioritásukból, ezt nem ellenezném, ellenkezőleg, helyeselném. De mindaddig, mig nálunk csak bizonyos rangfokozat áll fenn a felekezetek között, minő csak néhány, különös kiváltsággal kitüntett vallásfelekezet van, addig a zsidóknak is ezek közé léptetését sem elegendően megérdemeltnek, sem sajátságos viszonyainknak megfelelőnek nem tartom. Ezeknél az okoknál fogva nem szavaztam meg a javaslatot az első tárgyalás alkalmával. Az a rövid pár hónap, mely azóta elmúlt, álláspontomat, természetesen nem váltotta meg. Hogy ma mégis ez elvi szemponttól eltérően, szavazzak arra, az azóta történt politikai eseményeken, a mai helyzeten és a ma nyiló perspectiván alapul s ezek azon nézetet érlelték meg bennem, mely szerint a mai szavazás voltaképen nem a felett dönt, vájjon lesz-e nálunk zsidó receptió vagy nem, hanem a felett, hogy ma vagy egy pár hónappal később lesz-e? Már pedig a további huza-vona, nézetem szerint, az országra káros; (Helyeslés a baloldalon.) hasznos legfeljebb a néppártra lehet. Miután pedig — tiszta meggyőződésem szerint — a néppárt határozottan veszedelmes, a további halasztásból eredő damnum emergens sokkal nagyobb, mint a gyors elintézésből származó lucrum cessans: ennélfogva hazafiúi kötelességet vélek teljesíteni, midőn szívesen szembeszállva az inconsequentia vádjával, a törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés a baloldalon.) Gyulai Pál jegyző : Zichy Nándor grőf! Zichy Nándor gr.: Nagyméltóságú elnök úr! Méltóságos főrendek! Én ez alkalommal egyszerűen és röviden szólhatok e kérdéshez, mert már volt szerencsém a méltóságos főrendek előtt e törvényjavaslatra vonatkozó nézetemet kifejteni. Nem is fogok arra az átalános magaslatra emelkedni, melyet a t. szakminister úr ő nagyméltósága elénk tárt, még kevésbé pedig azzal foglalkozni, hogy azért, mert a néppárt zászlója emeltetett fel némely helyen az országban, ennek folytán már most az izraelita receptiora szükség van, (Derültség jobbfelöl.) a mire azelőtt nem volt szükség. Megvallom, hogy semmi nexust nem látok e tekintetben. Most is határozottan ismétlem azonban azt, hogy engem semminemű ellenszenv e kérdés elbírálásában nem vezet, de igenis objectiv mérlegelése annak, a mi a törvényjavaslatban foglaltatik. Es egyszerűen kimondom, hogy a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslat megszavazása után és a gyermekek nevelésére vonatkozólag már megalkotott törvény mellett, szerintem semminemű indokoltsággal nem bir s a miket a t. minister úr az izraelitákra vonatkozólag fentartandóknak jelzett ezeken kivül, e részben csodálom, hogy saját törvényjavaslatát oly kevéssé veszi komolyan, hogy annak első fejezete utolsó szakaszát nem alkalmazza az izraelitákra, mert azoknak azokat a kiváltságos jogait, a melyek a beveendő vallásfelekezetek jogai felül még fentartandók, világosan és határozottan fentartja. Az áttérésre névé szintén a törvényjavaslat határoz, a gyermekek neveléséről törvény intézkedik, e tekintetben tehát külön intézkedés szüksége fenn nem forog.
