Főrendiházi napló, 1892. V. kötet • 1895. január 19–május 29.

Ülésnapok - 1892-78

9S LXXVI1I. ORSZÁGOS ÜLÉS. a kezét. És vájjon mit tesz vele? Vallást dictáljon neki, (Derültség a jobbfélöl.) vagy oly jármot akasszon a nyakába, a melytől szökni kivan? S vájjon, hogy itélje meg a szolgabíró, hogy miféle vallás fog ennek conveniálni? Ez oly tömkelege a zavaroknak, hogy abból semmiféle hatósági közeg ki nem fog lábolni s a mely a cultusminister ur ő nagyméltóságának az Ízlésével nagyon megegyező állami souverainitás eszméjével könnyen compromissióba fogna jönni és komoly összekoczczanásba jöhet esetleg a liberális szellemmel is. (Derültség a jobboldalon.) Ez az állami souverainitas, a mely úgy látszik kedvencz eszméje ő nagy méltóságának szerintem, a parlamenti praxisban legalább ebben az alakban ritkán előforduló eszme. (Helyeslés a jobboldalon.) Hallottunk már oly barbár kifejezést is, hogy »magyar államiság«. Hogy ebből mi következik, hogy ezt hogyan kelljen érteni? Én mint ósdi ember nem tudom még egészen megfogni. (Derültség a jobboldalon.) Nekem ezek a szók: »Magyarország«, »király«, »parlament«, »felelős kormány*, elégségesek. »Államiság« vagy »állami souverainitas* hogy mit jelentsenek, remélem, csak ezentúl fogom megtanulni. Ezzel, méltóságos főrendek, pártolom Esterházy M. Móricz gróf indítványát. (Zajos helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Elnök: Kíván még valaki szólani? Nem kivan senki szólani ? Ha nem kíván senki szólani, a vitát bezárom. Szó illeti az igazságügyminister urat. (Halljuk! Halljuk !) Erdély Sándor igazságügyminister: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! A tegnapi nap folyamában, ha jól emlékszem, épen Vécsey József báró úr ő méltósága, ma pedig Schlauch Lörincz bibornok ő eminentiája — habár nincs napirenden — szóba hozták az egyházpolitikai törvények végrehajtását és aggályaikat fejezték ki e törvények, különösen pedig az én hatáskörömbe tartozó házassági jognak végrehajtása tekintetében. Ez aggályokra kötelességemnek tartom, néhány szóval, röviden válaszolni. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt és átalánosságban hangsúlyoznom kell, méltóságos főrendiház, hogy a kormánynak az egyházpolitikai törvények végrehajtását tárgyazó programmja magán a törvényen alapszik; maga a törvény állapítja és határozza meg a törvények életbeléptetési napját, még pedig imperative. Bármely pártból alakult kormány állana is e szerint az ügyek élén, ha csak a törvényesség teréről lelépni nem akar, avagy a revisiót nem tűzi zászlajára, annak e törvényeket végre kellene hajtania. (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) Azok a nehézségek, méltóságos főrendek, a melyeket az említettem főrendiházi tag urak méltóztattak hangoztatni, a törvényjavaslatok tárgyalása alkalmával már hangsúlyozhattak; a törvényhozás azokat alaposaknak nem találta s megalkotta a törvényt, még pedig azzal az imperativ rendelkezéssel, a melyet az imént volt szerencsém kiemelni. E nehézségekre most, a végrehajtás stádiumában visszatérni s azok felett vitatkozni, azt hiszem, czélravezető nem volna; mert azok a törvények végrehajtását meg nem akadályoznák, okul az elhalasztásra nem szolgálhatnának; a törvény revisiója pedig napirendre tűzve nincs. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Áttérve a házassági jog végrehajtásának kérdésére, abban a tekintetben, méltóságos főrendek, vájjon én a házassági jogot új perrendtartás nélkül szándékozom-e életbeléptetni, a képviselőházban volt már kérdés hozzám intézve. Én e kérdéssel szemben a képviselőházban állást foglaltam. Ez álláspontomat elhagyni indokoltnak most sem tartom. (Helyeslés a baloldalon.) Ott, a képviselőházban kijelentettem, hogy habár modern alapon nyugvó perrendtartás megalkotását czélszerűnek tartanám, de annak megalkotásától a házassági jog életbeléptetése nem függ. Kijelentettem továbbá azt is, hogy a házassági jogból származó házassági köteléki perek a ma fennálló házassági perrendtartás keretében kellő megoldást nyerhetnek. Ezzel az álláspontommal szemben különösen Schlauch Lörincz bibornok úr ö eminentiája, a mint beszédéből kivehettem, a mint ez