Főrendiházi napló, 1892. V. kötet • 1895. január 19–május 29.

Ülésnapok - 1892-78

LXXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 99 abból átcsillámlott, egy újabb nehézséget hoz fel, mely abból van merítve, hogy a ma fennálló perrendtartás csak egyes felekezetek házassági köteléki pereire vonatkozik. Ez az aggály, ez az álláspont, méltóságos főrendek, az én nézetem szerint, a törvényben alappal nem bir és a törvényből nem okolható. Felekezeti érzékenységi és ekként némi politikai színezete van ugyan a dolognak, de a politikai nehézség jelentékenységét veszti, szemben azokkal a súlyos, nagyhorderejű következményekkel, melyek bekövetkeznének akkor, ha mi a törvény végrehajtását a törvény rendelkezése ellenére elhalasztanók, vagy a mai viszonyok között e törvények revisióját napirendre tűznők. De a királyi törvényszékek nem felekezeti bíróságok, azok hatásköre kiterjed az áliatn összes polgáraira, felekezeti különbség nélkül. A törvényszékek előtt érvényben lévő perrendtartás sem mondható felekezeti perrendtartásnak, és nem is az. Ez kötelezi az állampolgárok összeségét. Az Í868: LIV. törvényczikk 22. és 36. §-aiban — a mely két szakasz szintén egy átalános perrendtartási codexnek képezi kiegészítő részét — átalános perjogi szabályként nyer kifejezést az a rendelkezés, hogy a házassági köteléki perek a királyi törvényszékek hatáskörébe tartoznak. Ezekben a szakaszokban foglalt azon további rendelkezések, melyek szerint az eddig fennállott egyházi bíróságok hatáskörükben fentartattak és az ezen egyházi bíróságokhoz utalt köteléki perek a királyi törvényszékek hatásköréből kivétettek, minden egyéb perrendtartásban foglalt egyházi, felekezeti színezetű intézkedéssel együtt az 1894:XXXÍ. törvényczikk rendelkezése által abrogálva vannak. Az a perrendtartás, az a bíróság tehát, mely ma e törvény alapján a köteléki perekben eljárni hivatva lesz, egyátalában nem mondható felekezetinek, és az az aggály, hogy a felekezeti érzékenységet sértené, azt hiszem, teljesen eloszlik. Hogy ez áll, még jobban kitűnik abból, ha vizsgáljuk, mik képezik ennek a ma fennálő házassági perrendtartásnak a főforrásait? Ezek, méltóságos főrendiház, az 1840. évi XV. törvényczikk második része, 1861. országbírói értekezlet, 1868: LIV. törvényczikk — a mint már említeni szerencsém volt — és az 1881, évi perrendtartási novella is. Hozzájárul ezekhez ujabban az 1893: XVÍII. törvényczikk, mely a bizonyítékok szabad mérlegelését a házassági perekbe is átviszi. Ezeknek a törvényeknek és egypár törvényes rendeletnek alapján — nagymértékben hozzájárulván a birói judicatura — kifejlődött egy egységes, egyöntetű perrendtartás, melynek keretében ma már a házassági kötelékből származó mindennemű vitás kérdés megoldást találhat. Én nem tagadom és nem is zárkózom el annak tudatától, hogy egyes concret esetekben, hogy az élet egyes alakulásai közben felmerülő kérdések iránt szükségünk lesz a birói judicaturára. Ez azonban úgy volt mindig, úgy volt eddig is, de úgy lenne akkor is, ha egészen új perrendtartást adnánk a bíróságok kezébe. Megnyugtatásul szolgálhat, nagyméltóságú főrendiház, még az is, hogy jogfejlődésünkben praecedensek már vannak; az 1786. évi úgynevezett József-féle pátens, mely átalános házassági jogot tartalmazott és a melyben politikai rendelkezés igen csekély mérvben foglaltatott, életbelépett új perrendtartás nélkül; zavar, chaos nem támadt belőle. Itt van a nemrég múltban a büntető codexnek az életbelépése, annak tárgyalása alkalmával is merültek fel aggályok, akkor is felhozatott az, hogy életbe lesz-e léptethető, végre lesz-e hajtható az a törvény, perrendtartás megalkotása nélkül. Megalkottatott, nagyméltóságú főrendiáz, a nélkül, és perrendtartás ma sincs és csak most igyekszünk ezen segíteni. Én nem zárkózom el attól sem, nagyméltóságú főrendiház, hogy a mennyire az idő és a körülmények engedik, modern alapokon nyugvó perrendtartás e tekintetben megalkottassék és ha tőlem nem függő, akadályok közbe nem jönnek, én még ez év végén fogok ilyen javaslatot előterjeszteni, úgy, hogy a törvényhozás azt a jövő év elején már tárgyalhatja. Hogy ezt nem teszem most és hogy nem kívánom ennek a törvényjavaslatnak az egyházpolitikai törvények életbeléptetése előtt a törvényhozás előtti tárgyalását, annak egyebek közt a legfőbb oka az, hogy meg vagyok győ-