Főrendiházi napló, 1892. V. kötet • 1895. január 19–május 29.
Ülésnapok - 1892-78
í 1 LXXVIII. ORS: Meggyőződésem szerint ez az, a mire a ministerium is súlyt helyez. Épp azért részemről semmiféle veszélyt nem látok, de nincs kifogásom az ellen, hogy ez a módositvány szerint rendeleti úton intéztessék el. A harmadik kérdés, melyre nézve a módositvány szintén a rendeleti utat javasolja, az a gyermekek vallása. Megvallom, hogy annak az egy kifogásnak jogosultságát, melyet a romai katholikus clerus egy kiváló szónoka hangoztatott, el kell ismernem, mert a törvény eredeti szövege praecise mondja ki azt az elvet, hogy azoknak a szülőknek a gyermeke, kik a bevett vagy törvényesen elismert vallások egyikéhez sem tartoznak, valamely törvényesen elismert vagy bevett vallásban kell hogy neveltessék s hozzáteszi azt is, hogy ezt a szülők határozzák meg. Ezzel szemben a rendelet csak az első elvet hangoztatja, hogy a gyermekeknek egy ilyen vallásban neveltetniük kell, de nem mondja, hogy ez ki által határoztassék meg. Nem tagadhatom, hogy ez a ministerium magyarázatára bizatík és attól függ, vájjon a törvénynek ez az intentiója alkalmaztatik-e vagy nem. Ez semmi nehézséget nem képezhet, mert azt hiszem, sokan, kik az elvnek mielőbbi életbe léptetését kívánják, szívesen fognak hozzájárulni, hogy ha csakis ez ellen a szakasz ellen volna kifogás, egy almódositványban proponáltatnék az, hogy a gyermekek vallására vonatkozó szakaszok maradjanak a tőrvényben, a mint azt a bizottság proponálja, vagyis a 25. §-tól kezdődőleg a gyermekek vallására vonatkozó szakaszok maradjanak meg expressis verbis. Ez ellen a háznak számos tagja kifogást nem tett. Nagyjában azonban, — a mint bátor voltam mondani, — az elvet föltétlenül fentartandónak vélem minden consequentiájával együtt és vagy a 22. §-t, vagy az ehhez tett módositványt elfogadni szükségesnek tartom; csakis a kivitelre vonatkozó másik két kérdésre nézve első sorban a módosítással szavazok, esetleg kész vagyok azoknak a törvénybe fölvételéhez is hozzájárulni. (Helyeslés haloldalon.) Elnök: Kivan még valaki szólani? FŐRENDI NAPLÓ. 1892—97. V. KÖTET. ÁGOS ÜLÉS. 97 Vécsey József b.: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Azért szólalok fel, hogy az Esterházy Miklós Móricz gróf ő méltósága által beadott indítványt pártoljam. És tehetem ezt annál is inkább, mert meghallgatva az érdekes vitát, a mely az imént a beadott módositvány mellett lefolyt, csakugyan megszilárdult bennem az a meggyőződés, hogy a sérelmes szakaszok egyszerű kihagyása az egyedüli mód arra, hogy az általunk perhorrescált elvek és eszmék magyar törvényben legalább nyílt kifejezést soha ne nyerjenek. És minthogy a nagyváradi püspök ő eminentiája ebben a részben az érveket a leghelye?ebben és a legnyomatékosabban kifejtette, részemről azokhoz nem tehetek semmit, hacsak azt nem, hogy még gyakorlati nehézségek is fordulnak elő azon az utón, a melyre a Széchényi gróf ő excellentiája módositványa tereli a törvényt, t. i. az, hogy alkotmányos szempontból nem tartom szerencsésnek, sőt el sem fogadhatónak azt, hogy a honpolgárok bármely csoportja, — legyen az nagy vagy kicsiny, — a ministeri rendeletnek, sőt nem is ministeri, csak hatósági rendeletnek, tehát akármiféle vidéki pasa rendeleteinek szolgáltattassék ki. Bár magamat nem is képzelem abban a helyzetben, de mégis lehetnek oly egyének, a kik a vallásos rajongás iránt fogékonyabbak és a kik nagyon könnyen eshetnek abba a helyzetbe, hogy összekoezczanván a létező felekezetekkel, olyan függésbe fognának jönni, a hol felettök ez az illető közeg rendelkeznék. A kivitel maga és az eljárás szintén aggodalomra szolgáltat okot, mert alig képzelhető, hogy az a hatóság hogyan fogna nyomába jönni azoknak az egyéneknek, a kik itt a javaslatban csupán merő negatiokkal vannak jelezve, tudniillik, a kik az egyik felekezetből kilépnek, a másikba be nem lépnek és egyátalában semmit sem vallanak. Ezeket az a hatósági közeg másképen nem találhatná meg, hanem ha áruló spionok által és inquisitionalis eljárás után. (Igaz! Igaz! jobbfelöl.) A midőn tudniillik valamelyikre az a gyanú hárul, hogy nem imádkozik, vagy nem imádkozik eleget, vagy sehova sem jár, vagy mindenhová jár. (Derültség jobbfelöl.) Akkor a szolgabiró ráteszi 13
