Főrendiházi napló, 1892. V. kötet • 1895. január 19–május 29.

Ülésnapok - 1892-78

m LXXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. het, hozzáteszem, a mit előbb bátor voltam mondani, hogy az alkalmazás módozataira nézve igen szívesen hajlandó vagyok oly módosításokat elfogadni, melyek esetleg egyesek aggályait megnyugtathatnák. E kiindulási pontból első sorban, bár az eredeti szöveget feltétlenül világosabbnak, eoncisebbnek tartom, mégis, ha megnyugtatásul szolgál bizonyos aggályokkal szemben, kész vagyok elfogadni a Széchenyi Imre gróf 6 nagyméltósága által beadott módositványt is, sőt abban az esetben, ha a módositványnyal szemben nyilvánitott aggályok megnyugtatását elérhetőnek látnám, ennek a módositványnak az esetleges megváltoztatását is hajlandó volnék elfogadni, mert első sorban előttem az a czél áll, hogy maga a lényeg, a fődolog, a vallásszabadság, a kilépés szabadsága eléressék és mennél előbb törvénynyé válhassak. Széchenyi Imre gróf módositványa az én felfogásom szerint, mint előbb mondottam, semmi új elvi jelentőségű dolgot nem tartalmaz, hanem csak a javaslat ötödik szakaszának ídkalmazását és épp azért nem osztozhatom abban a nézetben, a mely hol sophisticus összeállításokkal, hol, nézetem szerint, leves consequentiával a rendeletek ellen szólva, feltétlenül a törvényre tartja bizandónak e kérdés megoldását. Én azt igen helyesnek és logicusnak tar tom s absolute semmi veszélyt nem látok abban, ha törvényben állapittatik meg bizonyos elv és ha rendeletre bizatik a kivitel kérdése. Igen természetes, hogy abban az utasításban provideáiva kell lennie arról, hogy az elv a kivitelben ne veszélyezteltessék, de annak kivitele el se odáztassék, azért igen helyesnek látom azt a módosítást, hogy ne bizassék a ministerium jóakaratára, hogy ez ügyet rendeleti úton elitdézi-e vagy sem, hanem arra uiasitlassék, hogy elintézze, — viszont e rendeletnek sem elodázása, sem változtatása semmiféle ministerium jóakaratától ne függjön, hanem kimondassék, hogy az azonnal hozandó rendé let csak a törvényhozás hozzájárulásával és csakis törvény által változtatható meg. Én ebben veszélyt nem látok; és ha a külföldi törvényhozásokban keresünk analógiát, ott azt látjuk, hogy a törvényhozói apparátusban óriási nagy a rendeletek aránya a törvényekhez, holott nálunk hol bizalmatlanságból, hol kényelmi szempontból minden detailt törvénybe igtatunk s nem bizzuk a rendeleti úton való elintézésre, a mi pedig, merem állítani, a ministeri felelősség érdekében sokkal kívánatosabb lenne, mert már a felelősség érzetében is rendeletileg úgy intézkednék, hogy gyakran óvatosabban járna el a parlamenti kormány, mint a mikor hirtelen egy törvényhozási határozathoz hozzájárulnia vagy azt elleneznie kell a nélkül, hogy az kellő megfontolásban részesittetnék. A rendeleti úton való elintézés ellen tehát részemről semmi komolyabb aggályt fenforogni nem látok. A mi a kivitel módozatait illeti, azokra nézve a módositvány a következőkben hangsúlyozza azt, hogy mikről kell inlézkedni. Először ismétli rövid szavakban azt, a mi az ötödik szakaszban megállapított elvet tartalmazza: a törvényesen bevett és elismert vallásfelekezetekből való kilépést; másodsorbm a vallásfelekezetekkel szemben fennálló jogviszonyokat és kötelezettségeket, e helyett Prónay Dezső báró ö méltósága a »vallási viszony« kifejezést kívánja használni, holott itt jogviszonyról és kötelezettségről van szó és annak a nézetnek adott kifejezést, hogy hiszen az a vallás, a melyből kilép az illető, azzal szemben semmiféle viszonyban többé nem áll. Megengedem, ez tökéletesen helyes s megengedem, hogy a módositvány szavai azon félreértésnek adnak helyet, mintha itt nem tudom minő viszonynak további bizonytalan időre való fentartása lehetne czélba véve. Ez azonban nem szándékoltatik s azt hiszem, egy-két szó változtatása semmi e dolognál; a mint értesülve vagyok, a módositványnak nem volt más czélja, mint az, a mi a törvény eredeti szövegében kifejezve van, hogy t. i. a könnyelmű, meggondolatlan vagy egyszerű önérdekből történő kilépés némileg nehezíttessék az által, hogy az, a ki egy vallásfelekezetből kilép, kötelezettségének tovább is megfelelni t irtózzék, továbbá hozzájáruljon két-három évig azokhoz az oktatási czélokhoz, melyekhez eddig járult. Ez volt a szándéka az eredeti szövegnek és nem egyéb.