Főrendiházi napló, 1892. V. kötet • 1895. január 19–május 29.
Ülésnapok - 1892-78
LXXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 95 kérek, nincs eszme, a mely inkább ki lenne forrva, mint az egyéni vallás- és lelkiismereti szabadság eszméje. Ez igazán olyan, hogy csodás egyöntetűség, csodás communis oppinio uralkodik ennek a tartalmára, ennek a hálására nézve; mindenütt nagy kincsnek tartják, a legnagyobb kincsnek, a melyért nincs sem kicsiny, sem nagy áldozat. Azt is mondja ő eminentiája, hogy vigyázzunk, mert a magyarnak ősi jellegét ezek az idegen intézmények — tehát a vallás- és lelkiismereti szabadság is, mint idegen intézmény — ki fogják forgatni. Én azt gondolom — és azt hiszem, hogy abban igazat fog nekem adni ő eminentiája — hogy ennek az országnak legnagyobb ereje abban van, hogy a nyugati culturának a fejlődésével haladni tudott; hogy éppen az idegen intézményeket amalgamizálni tudta és tudja, a nélkül, hogy egyéniségét, faji jellegét elveszítené. E nagy tulajdonság tartotta fenn a múltban és fogja fentartani a jövőben is. S higyje el ő eminentiája, ama nagy, alapvető intézmények, melyekkel a nemzet dicsekedhetik és a melyek fenmaradásához hozzájárultak, maga a kereszténység, de még a parlamentarismus is, mind idegen intézmények. (Derültség jobbfelöl.) No azt már csodálom, hogy ezen nevetni méltóztatnak, mert hiszen mikor a magyarok felvették a kereszténységet, az szemben az ősi magyar vallással, teljesen új, tehát idegen intézmény volt. Ezen, a ki ezt tudja, épen nem nevethet. (Élénk heyeslés balfelöl) Mindezekben jeleztem álláspontomat s elmondtam, a mit szükségesnek tartottam megjegyezni ő eminentiája beszédjére, S ezzel, mivel már ez ülés folyamán annyiszor voltam kénytelen felszólalni, nem is veszem tovább igénybe a méltóságos főrendek figyelmét. (Élénk éljenzés balfelöl.) Gyulai Pál jegyző: Esterházy Miklós Móricz gróf! Esterházy Miklós Móricz gr.: Nem szándékozom a méltóságos főrendek türelmét hosszabb időre igénybe venni. Röviden kijelentem, hogy Széchenyi Imre gróf indítványával szemben, mely a felekezetnélküliségnek rendeleti úton való szabályozását kívánja, elleninditványt adok be, mely röviden igy szól: (Olvassa.) »A harmadik fejezet kihagyandó*, vagyis azt jelenti, hogy az a szerintem és elvbarátaim szerint sérelmes elv, hogy a felekezetnélküliség törvényes alappal bir ez országban, törvényerőre ne emeltessék. (Helyeslés jobbfelöl.) Gáll József jegyző (olvassa a módositványt). Gyulai Pál jegyző: Keglevich István gróf! Keglevich István gr.: Nagyméltóságú elnök úr! Méltóságos főrendek.' (Felkiáltások j obi felől: Szavazzunk!) Midőn e törvényjavaslat első izben tárgyaltatott, volt, szerencsém kifejteni azt a nézetemet, hogy distinguálnunk kell azok közt a pontok között, a melyek elvi kérdést involválnak s azok között, melyek ez elvek kivitelét tartalmazzák. Hozzátettem, hogy ez egész harmadik fejezet úgy, a mint a régi szövegben benne van, nem tartalmaz új elvet, hanem csak az első fejezetben felállított elv alkalmazását. Ha azonban meghagyjuk azt a szakaszt, a hol az elv felállíttatik, hogy tudniillik bárki kiléphet az elismert és bevett felekezetek egyikéből, még pedig e törvény szabványai szerint, aztán pedig azt a fejezetet, mely e szabványokat tartalmazza, kihagyjuk: én ebben csak azt. a szándékot látom, hogy az amott elfogadott elv megdöntessék, a mennyiben eltöröltetnek azok a szabályok, melyektől ez elv gyakorlati alkalmazása függővé tétetett. Már az első tárgyaláskor megmondtam tehát, hogy a harmadik fejezet kihagyása egyszerűen lehetetlenné tétele a vallásszabadság gyakorlati alkalmazásának és oly vitális sérelme ez elvnek, hogy igy a javaslatot egészében elfogadhatlannak kell tartanom. E meggyőződésben vagyok ma is, és azért, a midőn kijelentem, hogy maga az elv, a melyen az egész törvényjavaslat, a vallásszabadság alkalmazása alapul, hogy bárkinek jogában áll bármely bevett vagy törvényesen elismert vallásfelekezetből kilépnie, nézetem szerint sem transactiónak, sem pactálásnak vagy magyarázgatásnak tárgyát nem képezheti, hogy sarkalatos alapja lévén e törvényjavaslatnak, ebből semmi szin alatt engedni nem le-