Főrendiházi napló, 1892. IV. kötet • 1894. szeptember 29–deczember 28.

Ülésnapok - 1892-66

LXVI. ORSZ gyobb súlylyal bir és sokkal inkább hang­súlyoztatott ie, abból áll, hogy ez a javallat oly intézkedést foglal magában, mely nem egyez­tethető össze a kereszténység fogalmával, mert azt mondja ki, hogy a keresztény hitről is át lehet térni a zsidó hitre. A mi az első kifogást illeti, tudniillik, hogy miért nem ama másik javaslatban gondoskod­tunk az izraelita vallásról, mely a vallás sza­bad gyakorlatáról szól: ez a kifogás, jelentő­ségét most teljesen elveszítette, miután ez a javaslat tegnapelőíti napon a főrendek által elvettetett. Azt hiszem azonban, hogy még sem. lesz minden érdek nélküli reirospectiv tekintetet vetni azokra az indokokra, a melyek annak idejében a kormányt arra indították, hogy külön javaslatban intézkedjék az izraelita vallásról. Nem lesz talán minden érdek és érlek nélküli megvilágítani az átalános helyzetet. (Halljuk! Halljuk!) Méltóságos főrendek! A vallás szabad gya­korlatáról szóló törvényjavaslat oly felekezetek­ről szól, oly hitvallásokról akar intézkedni, a melyek ezentúl fognak keletkezni s ezentúl fog­nak alakulni. Az izraelita vallásról szóló tör­vényjavaslat azonban oly felekezetről intézkedik, mely évszázadok óta van az országban és ré­gen megalakult, a mely felekezet nemcsak kor­mányi, hanem legfelsőbb királyi intézkedések által is már régen el van ismerve, sőt, méltó­ságos főrendek, egyes törvényeinkben is, habár indirecte, már rég elismertetett. Továbbá a val­lás szabad gyakorlatáról'szóló törvényjavaslatban a felekezetek megalakulása, a felekezeti jogok gyakorlása feltételekhez van kötve, még pedig jogosan és méltányosan, mert hiszen azt csak renki nem kívánhatja, hogy ad infinitum sza­porodjanak a felekezetek ebben az országban és oly felekezetek is gyakorolhassanak testületi jogokat, a melyednek tendentiája az állam tör­vényeivel vagy az államban szükséges köz­erkölcsiséggel össze nem fér, Ily fellételeket felállítani az izraelita vallással szemben, azt gondolom, nem lehet, mert kész helyzet lel állunk szemben, mely azt tanúsítja, hogy az izraelita vallás ezen feltételeknek már régen megfelelt, mert ha nem felelt volna meg, akkor nem volna 4GOS ÜLÉS. 93 sem kormányrendeletekkel, sem királyi intéz­kedésekkel elismerve. A vallás szabad gyakorlatáról szóló tör­vényjavaslatban az ezen túl alakulandó és léte­sítendő felekezeteknek, mint testületeknek sok­kal kevesebb jog biztosíttatik, sokkal szűkebb ügykör adatik, mint a minővel jelenleg az izraelita vallás bir. én szerintem megint jogo­san, méltányosan és indokoltan, mert hiszen teljesen ismeretlen tényezőkről szól, a melyek­ről még nem is tudjuk, miképen fognak szere­pelni, minő állást fognak az országban elfog­lalni. Ezen nagy jogokat és ezen tág ügykört, a melyeket jelenleg a zsidóság már tényleg bir, a keletkezendő felekezeteknek biztosítani, nagyon könnyelmű eljárás volna. Hogy csak egy-kettőt említsek, a vagyonszerzés és iskoláztatás tekin­tetében nagy megszorítás foglaltatik azon másik törvényjavaslatban. Kérdem, lehet-e az izraelita felekezetnek jelenlegi ügykörét e tekintetben megszorítani, lehet-e tőlök elvenni bizonyos jogokat és azokat visszaszorítani abba a ke­retbe, a melyben a jövőre alakítandó felekeze­tek fognak mozogni? Azt hiszem, nem. Végül magának az elvetett törvényjavas­latnak cznne bizonyítja legjobban, hogy abban az izraelitákról nem is lehet szó, mert a czím azt mondja: »a vallás szabad gyakorlatáról^. Hát az izraelita felekezetnek nincs-e meg már a vallás szabad gyakorlata ? Régen meg van, nem lehet tehát törvényileg ujbdl kimondani azt, a mit már tényleg bir. Ha ezeket össze­foglalom, a tény úgy áll, hogy a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslatban arról van szó, hogy jövőben mi történjék az ily es­hetőségekkel szemben? Ez a javaslat azonban egyszerű törvénybe igtatása a ténylegesen és valóságosan meglevő állapotnak. (Élénk helyeslés balról.) De sokkal nagyobb jelentőséggel bir, a mint volt szerencsém említeni és sokkal inkább hangsúlyoztatott is, az a másik, némelyek sze­rint igen nagy hibája a törvényjavaslatnak, hogy megengedi az áttérést a keresztény hitről a zsidó hitre. Ezt olyannyira hangsúlyozták, hogy érdemes e kérdéssel behatóbban foglal­kozni és a törvényjavaslat intézkedését elvi és gyakorlati szempontból megvilágosítani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom