Főrendiházi napló, 1892. IV. kötet • 1894. szeptember 29–deczember 28.
Ülésnapok - 1892-65
76 LXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. alkalmazhatjuk az idézett analógiát, a mely talán érvényes volna, ha egyik vagy másik irányban joggyakorlatról volna szó. (Élénk tetsiés balfelöl) Azt az álláspontot, melyet a kormány a törvényjavaslatban elfoglal, sokan olyannak is jelezték, a mely nagyon hamarosan az örvény felé vezet, sőt egy igen tisztelt főrendiházi tag azon állításomat, hogy hiszen itt csak lassú haladás történik az európa-szerte átalánosan elismert uralkodó elvek megvalósítása felé, mint jó viczczet dicsérte meg. Ezzel szemben bátor vagyok mégis azon álláspontomat hangsúlyozni, hogy én ezt a lépést, mely a törvényjavaslatban contemplálva van, korántsem találom elhamarkodottnak, hanem igenis olyannak, mely csak megfontolva halad előre, mert itt nincs szó sehol sem a fennálló rend megbolygátasáról, hanem arról, hogy fentartsuk azon viszonyokat, melyek a ma már nálunk bevett és beveendő vallásfelekezetekre vonatkoznak, csupán lehetőséget adjunk arra, hogy mindenki azon meggyőződését, melyet szive mélyében hord, nyíltan magáénak is valhassa. És azon intézkedések is, melyek részben ezen törvényjavaslatban, részben az ezzel egyidejűleg benyújtottakban foglaltatnak, előtüntetik és kimutatják azt az utat és irányt, a melyben a kormány és a törvényhozás e tekintetben haladni kivan. Attól, hogy a felekezetenkivüliség valóban veszélyes vallástalanságot okozna e hazában, azt hiszem, nem kell tartanunk akkor, ha minden tényező, melynek érdekében van a vallásos és erkölcsi életnek fentartása, megteszi a magáét. (Tetszés halfelöl.) A törvényjavaslat ez irányban már gondoskodik: gondoskodás történik benne arról, hogy valakinek abbeli elhatározása, hogy egy vallásfelekezetet elhagy, ne lehessen elhamarkodás dolgS, hogy csak érett megfontolás után tehesse e lépést; gondoskodik arról, hogy azon terhek alól is, melyektől a felekezetnek elhagyása által netalán szabadulni kívánna, ne rögtön, hanem csak idő folytán szabadulhasson. De aztán gondoskodás történik a vallásszabadság ellenében azon törvényjavaslatban, melyet utóbb fogunk tárgyalni, mely a gyermekek vallásáról szól és melyben határozottan megállapíttatik az, hogy minden gyermek, akár micsoda felekezethez tartozónak, vagy felekezetnélkülinek gyermeke is, vallásos nevelésben részesüljön. Tehát gondoskodik e törvény és a másik, később tárgyalandó törvény arról, hogy a vallás tanában mindenki részesülhessen, hogy ne a meggondolatlan gyermekkorban történjék az elhatározás, hanem csak az érett korban, akkor, mikor már az illető a vallás tanait megismervén, a vallás tanaiban részesülvén, dönthet a kérdésben. Meg vagyok róla győződve, hogy valamint az állam és a kormány meg fogja tenni mindazt, a mi szükséges, ezen törvényjavaslat mellett is arra, hogy a vallásosság ebben az országban ki ne pusztuljon, úgy meg fogják ezt tenni mindazok, a kik az egyes felekezetekben a vallás tanait hirdetik. Sőt azt hiszem, hogy éppen ezeknek működésében van meg a vallásosság legnagyobb garantiája. Meg vagyok győződve arról, hogy a hol jó pap gondoskodik híveinek erkölcsi jólétéről, gondoskodik arról, hogy a vallás tanai a híveknek igazán szivébe csepegtessenek, ott a vallástalanoknak oly nagy seregéről, a mint itt említtetett, egyátalán nem lehet sző és nem fog beállani az az eset, hogy egész községek hagyják ott vallásukat; mert azt hiszem, hogy az ily esetekben nem csak mindig az illető községek lakosságától függ az, hanem igen sok esetben ezen községek lakosságát vallási tekintetben vezető lelkészektől. (Úgy van! Ügy van! baJfelől.) Meg vagyok győződve arról, hogy a vallásos érzületnek a felekezetek papjai által való fentartása mellett egyátalán nem lehet szó arról a veszedelemről, hogy a vallástalanok száma nagy tömegekben gyarapodjék és nem hiszem, hogy e tekintetben a szabad elhatározást, a lelkiismeretet valami kényszereszközzel kelljen a törvénynek befolyásolnia. Az apostolok meghódították ezt a világot, pedig nem álltak mögöttük római katonák és meg vagyok győződve arról, hogy a mi lelkészeink is össze fogják tartani hheik közönségét a nélkül, hogy rendőrök legyenek a hátuk mögött. Kérem a méltóságos főrendeket, hogy ezt a fejezetet a maga egészében és részletében változatlanul elfogadni méltóztassanak. (Helyeslés balfélM.)
