Főrendiházi napló, 1892. IV. kötet • 1894. szeptember 29–deczember 28.

Ülésnapok - 1892-65

LXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 77 Gyulai Pál jegyző: Keglevich István gr.! Keglevich Istyán gr.: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! A kérdéses harmadik fejezet elfogadásának meritumához igen röviden szólhatok, mert az minden oldalról megvilágittaiott s ennélfogva egyszerűen annak kijelentésére szoritkozhatom, hogy az abban lefektetett elvet változatlanul magamévá teszem. Hozzáteszem, a mi bár paradoxonnak látszhatik, hogy én ezt tulajdonképen csak formai kérdésnek tartom. Mert hogy a törvényjavaslat szavaival éljek, mindenkinek megengedtetik, hogy azt higyje és vallj cl> cl mit akar. Éu ennek az elvnek kimondását és törvénybe igtatását formai dolognak tartom; mert meg vagyok róla győződve, hogy akkor is, ha törvénybe igtattatik, még generátiókon át az a hatása, hogy nagy számban legyenek felekezetnélküliekké a polgárok, nem fog bekövetkezni épp úgy, a mint nem következett be azon államokban, a melyek ezt az elvet törvényileg szintén kimondták. Nem fog ez pedig bekövetkezni azért, mert ha nem is teljesen, de nagy részében áll az az argumentuma azoknak, a kik ellene szólnak, hogy a nép ragaszkodik vallásához és azért azt nem is fogja elhagyni. Vagy az egyik áll, vagy a másik. Én részemről hajlandó vagyok azt hinni, hogy ragaszkodnak vallásukhoz. Nem kutatom, hogy mennyi és minő ethikai értéke van ennek a ragaszkodásnak, hanem ezt mint tényt egyszerűen constatálom, ehhez a tényhez magam is hozzájárulok és éppen azért kizáitnak tartom azt, hogy a jelen törvény által átalánosságban adott ezen engedély nagy mértékben felhasználtassák, a mint nem használtatott fel más államokban sem. Eltekintve az első időben bekövetkezett azon tünettől, hogy némely államban bizonyos szeszélyből, ellenszenvből, vagy más ilyenféle okokból, merem mondani, éretlen eszű, de laza erkölcsű egyének demonstratíve, tüntetőleg elhagyták felekezetöket — a mi mindig csak múlékony tünet volt, — nincs egy állam sem, a hol nagy mértékben éveken át történt volna kilépés az egyik felekezetből és a másikba való belépés. Ha azt mondom, hogy paradoxonnak látszik állitásom, nagyon jól tudom, hogy ez kicsinylésszerű nyilatkozat lenne. És formai dolognak tartom a kivitel, a következmények szempontjából. Formai dolog, mert ez tömegesen nem fordul ugyan elő, de e csekélynek látszó formális dolog sarkalatos alapját képezi az egész vallásszabadságnak, és ha ez a törvényjavaslatból kihagyatik, akkor részemről a törvényjavaslatot egésznek nem tartom. Mert ha azt mondjuk valakinek: hiheted azt, a mit akarsz, de csak azt, a mit mai nap

;

g feltaláltak: ez oly megszorítás, mely a vallásszabadságot paralizálja. És nem szabad elfelejteni, hogy a törvényjavaslatban e szó: »vallásfelekezet nélküli«, tudtommal nincs is benne, hanem a javaslat egyszerűen szól azokról, a kik a jelenleg törvényesnek elismert felekezetek egyikéhez sem kivannak tartozni. Ha tehát a törvényt úgy akarják módosítani, hogy a mit eddig feltaláltak, az jő, ezentúl nem lehet többé olyan vallásfelekezetet feltalálni, melybe a belépést megengedhe!jük: akkor ez oly tan, a mely, ha állana és alkalmaztatott volna a múltban, akkor a létező vallásfelekezetek egyike sem állana fenn, mert mindegyiket egy ember alapította, a ki annak proselitákat szerzett és igy keletkezett az illető vallásfelekezet. Én a mondottak alapján ismétlem, hogy a fejezetet változatlanul elfogadom. De legyen szabad még néhány szdt szólnom az előbb beadott indítványra nézve, hogy t. i. e fejezet ejtessék el. Méltóságos főrendek! Én azt hiszem, hogy azok, a kik e fejezetet az abban foglalt elv miatt nem pártolják, azok a puszta negatió terén maradnak; azoknak nem a fejezet kihagyását, hanem módosítását kellene kivánniok. Mert ennek kihagyása abszolúte lehetetlen. Azért a kik ennek hihagyását indítványozzák, azok az egész törvényt nem akarják, vagyis e fejezet kihagyísával a törvény létesítését kívánják lehetetlenné tenni és ez puszta negatió. Az illetők mellékúton kívánják elérni azt a czélt, a melyet egyenes úton el nem értek. Ha kifogásolják e fejezetet bizonyos okokból, akkor az ellene felmerült aggályokat mó-