Főrendiházi napló, 1892. IV. kötet • 1894. szeptember 29–deczember 28.
Ülésnapok - 1892-65
LXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 61 elfogadott költségvetési törvényre, úgy, hogy ha a törvények számaránya szerint méltóztatnak itéletöket megformálni, mindenesetre több törvényben más sorrend van megállapítva. A költségvetési tőrvényekben — az 1892-iki van itt kezemben; de mindenikben egyforma a sorrend, — előbb említtetnek a római katholikus és görög-katholikus, azután az ágostai és helvét egyházak, és csak azután következik a görögkeleti hitvallásúak egyháza, mely, hogy a törvényhozás által eddig mindig elfoglalt azon álláspont mellett, hogy az egymásutáni sorrendből semmiféle rangviszonyt megállapítani nem kíván, igen sajnálatosnak tartanám, ha ilyen rangviszony megállapítása végett kívánná ő excellentiája a sorrend megállapítását és a módosításba, melynek indokát nem látom, elfogadás esetén is csak úgy tudnék belenyugodni. ha — mint a t. cultusminister úr mondotta — egyszerűen stylaris módosításnak tekinti, de ebből oly következtetést senki nem vonna, hogy ez rangviszonyt állapit meg, mert ezt a törvényeink közt fennálló különböző intézkedések szerint tenni nem lehet. (Helyeslés. Felkiáltások: Maradjon !) Román Miron metropolita: Szabad még egyszer felszólalnom, mint indítványt tevőnek ? Elnök: Méltóztassék utólagosan megtenni megjegyzését. Gyulai Pál jegyző: Prónay Dezső báró! Prónay Dezső b.: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek ! Román Mirón metropolita ő excellentiája Írásban beadott módositványa után méltóztassék megengedni, hogy a 6. §-ra vonatkozólag egy-két észrevételt tegyek. (Bálijuk! Halljuk!) Én úgy hiszem, hogy a 6-ik §. úgy, a mint az a törvényjavaslatban szövegezve van, megfelel a hazai történelmi fejlődésnek (Élénk helyeslés balfelöl.) és a történelmi fejlődés egymásutánja e szakaszban mintegy visszatükrözve Van. A romai katholikus egyház volt hazánkban az első és uralkodó egyház, A mindkét hitvallású evangélikus egyházak, a mint tudva van, a bécsi béke után 1606-, illetőleg 1608-ban leltek törvényesen beczikkelyezve. Ez állapítja meg azok jogi állását. Mindkét hitvallású evangélikus egyházra nézve a történeti fejlődés az, hogy az ágostai hitvallású egyház alakult meg először ez országban. A törvényben, hol egyszerűen evangélikusnak neveztetik és értetik ez alatt mind a két hitvallású egyház és felváltva hol előbb tétetik helvetiae el augustinae confe^sionis és megfordítva: néha evangelici utfius confessionis, néha egyszerűen evangelici; néha előbb említettek az ágostai hitvallásúak, utóbb a lielvét-hitvallásúak, jelenleg az evangelica reformált vallásúak. Méltóztatnak tudni, hogy az 1891. évi XXVI. t.-cz., mely a vallásszabadság kérdésében hozatott, miként azt bevezetésében is mondja, a bécsi és linczi békekötések alapjára kívánja visszahelyezni a mindkét vallású egyházakat; csak ezután lett 1791-ben megalkotva az a törvényczikk, mely a görög-keleti egyházat recipiá'ja és méltóztatnak tudni, hogy a görögkeleti egyház csak a legújabb időben vált kétfelé : a görögkeleti szerb és görög-keleti román egyházra. A görög-keleti román egyház jogi állása, tehát legutóbb lett törvényben szabályozva; az mint különvált vallás, legutolsó a recipiált vallások között. (Úgy van! balfelöl.) Már most az izraeliták receptiója csak ezután fog következni, tehát ez vétetik fel a 6. §-ba. Szerintem a 6. szakasz teljesen megfelel a történelmi fejlődésnek, mint ilyen tehát lényegileg elfogadandó; de hozzáteszem, a mit nem ugyan nyilvános ülésben, de emlékszem, bizottsági tárgyalás alkalmával mondottam, midőn megállapittatott az a sorrend a főrendiház reformjára vonatkozó törvényjavaslat tárgyalása alkalmával, hogy ott miként vétessenek fel azon egyes felekezeti tisztviselők-, kiknek hivataluknál fogva e házban ülés és szavazati jog adatik. Az eredeti ministeri javaslatban a római katholikus és görög-katholikus egyházi hatóságuk után voltak felsorolva az evangélikus egyhás tisztviselői, a kik a törvény szerint ezen házban üléssel és szavazattal fognak bírni. Akkor tétetett egy indítvány, mely elfogadtatott, hogy legyen megkülönböztetés; a római katholikus és görög-keleti orthodox egyházaknak egyházi tisztviselői legyenek e ház tagjai méltóságuknál fogva, az evangélikusok pedig hivataluknál fogva.
