Főrendiházi napló, 1892. IV. kötet • 1894. szeptember 29–deczember 28.

Ülésnapok - 1892-65

62 LXV. OBSZÁGOS ÜLÉS. Én akkor azt mondlam; ott, a hol arról van szó, hogy valaki egyházi tiszténél fogva foglaljon helyet, nem szabad a keresztény embernek arról megfeledkeznie, hogy a ki pedig első akar lenni köztetek, legyen az szolgátok és hogy az elsőkből lesznek az utolsók, az utolsókból az elsők. Ily értelemben a sorrend megállapítására én semmi súlyt nem fektelek, reám nézve irreleváns, akár úgy fogadtatik el a szakasz, a mint van, akár úgy, a mint azt Román Mirón ő excellentiája proponálta. Román Miron inetropolita: Nekem tuhjdonképen nem is volna sok mondani valóm, mert azzal, a mit a cultusminister úr ő excellentiája méltóztatott kijelenteni, meg vagyok elégedve és az nekem és úgy hiszem, hitfelekezetemnek is megnyugtatására szolgál. Elismerte ugyanis a cultusminister ur ő excellentiája, hogy az volt a törvényes — azt ugyan nem állítom, hogy törvényes lett volna, de a közéletben ez volt a szokás — hogy oly sorrendben következzenek egymás után a különböző vallásfelekezetek, a mint azt én proponáltam. A ministerelnök ur ő excellentiája hivatkozott arra, hogy más sorrendet is követett a törvényhozás. Ezt. jól tudtam, mielőtt módositványomat beadtam, de én különbséget teszek az organicus törvények és a többi törvények közt. így például abban a költségvetési törvényben a római katholikus egyház nincs is megemlítve, mert nem vette igénybe az állam segélyét, Szilágyi Dezső igazságügyminister: Benne van, első helyen felolvasták. Román Miron metropolita: Az emlékezetem cserben hagyott, bocsánatot kérek. Tehát ismételten kérem a méltóságos főrendiházat, hogy ezt a csekély módositványomat elfogadni méltóztassék, annyival inkább, mert másrészről közömbös dolognak tekintik akár igy, akár máskép fogadtatik el és nem is hallottam az ellen valakit határozottan nyilatkozni. (Felkiáltások balt elől: Maradjon!) Elnök: Kérem a raódositvány felolvasását! Gáll József jegyző (olvassa). Elnök: A kik Román Mirón ó nagyméltósága módositványát elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Úgy látszik, hogy a többség elfogadja. (Felkiáltások balfelöl: Ellenpróbát!) Egyébiránt hivatkozva a ministerelnök ur beszédére, kinyilváníthatom, hogy ez által rangsorozat nem állapittatik meg. (Felkiáltások balfelöl: Ellenpróbát!) Ki van mondva a határozat. Gáll József jegyző (olvassa a II-ik fejeset czimét és a 7. §-t). Zichy Nándor gr.: Kérem, én a törvényjavaslat második fejezetére nézve bátor vagyok indítványt tenni. De ha talán azt méltóztatik rendelni, hogy előbb az egész fejezet felolvastassák, abba belenyugszom és csak azután fogok szólani. Elnök: A második fejezethez egész terjedelmében méltóztatik hozzászólani ? Zichy Nándor gr.: Igen, egész terjedelmében, az egész második fejezethez. (Halljuk!) Midőn a törvényjavaslathoz átalánosságban hozzászólottam, már akkor kiemeltem azt a szempontot, a mely alá szerintem ezen második fejezet vonható. Az első fejezetben bizonyos átalános megállapodások hozatnak létre, 'melyek voltaképen minden vallásra vonatkoznak, legyen az akár bevett, akár elismert vallás, akár pedig felekezetnélküli hit, mert azt vallásnak nem nevezhetem, mert szerintem correcte, a ki semmit sem vall. nem profiteái, az hihet valamit, de nem vall. Ezt mellékesen megjegyezvén, lehetetlen már most az első fejezetre visszatérnem, mert az

? már elfogadtatott; jóllehet annak határozatait, megállapításait nem tartom szükségeseknek és részben nem tartom helyeseknek. A második fejezetre nézve azonban azt hozom javaslatba, hogy az egészben töröltessék, töröltessék pedig oly formán, hogy annak helyébe mivel már is az e részbeni törvényhozás, legiferálás terére lépünk, mondatnék ki az, a mi különben magától is értetik, hogy valahányszor az országban oly vallási testület létesül, a melyre nézve a viszonyok akár a közigazgatás terén, akár a törvényhozás terén a parlamentnek valamely megállapodását, illetőleg törvény hozatalát követelik, a minister tartsa feladatának arra nézve esetről esetre törvényjavaslatokat hozni