Főrendiházi napló, 1892. IV. kötet • 1894. szeptember 29–deczember 28.
Ülésnapok - 1892-65
60 LXV. ORSZÁGOS ÜLÉS. törvényekben, a hivatalos okmányokban és kimutatásokban, a statistikában, a tiszti névkönyvekben és a többi, eddigelé közvetlenül a római és görög-katholikus egyház után és a protestáns egyházak előtt volt felemlítve; de ezen szakaszban, mely a már bevett vallásokat és egyházakat sorolja elő, nagy megütközésemre az egyházak úgy vannak csoportosítva,.hogy a görög-keleti két egyház: a szerb és a román, a protestáns egyházak után következnek. Nem tudom, hogy mi indíthatta a törvényjavaslat szerkesztőit arra, hogy a görög-keleti két egyházat az eddigi törvényes és természetes sorrend ellenére e szakaszban mintegy degradálja. De történt légyen ez bármi okból, nekem hivatalos állásomnál fogva is kötelességem itt, a méltóságos főrendiházban, ezen újitás ellen felszólalni a nélkül, hogy a két protestáns egyház iránt mindenkor táplált jóindulatom és őszinte tiszteleiem csökkent volna. Bátor vagyok tehát javasolni, hogy e szakasz mostani szerkezete, illetőleg az abban foglalt részletek sorrendje ekképen módosittassék: »A latin, a görög és az örmény szertartású katholikus, a görög-keleti szerb és a görögkeleti román, az evangelico református, az ágostai hitvallású evangelicus, valamint az unitárius egyházakra« stb., a további a szöveg szerint marad. Minthogy az általam javasolt módositvány e szakasz lényegén semmit sem változtat és a többi egyházak közjogi állását és érdekeit nem sérti, e mellett pedig a törvényben és a törvényes szokásban gyökerezik ; én a nélkül, hogy bővebb fejtegetésekbe és részletesebb indokolásba bocsátkoznám, bátor vagyok módositványomat a méltóságos főrendeknek elfogadásra ajánlani. Ha az elfogadtatik, a korábbi sok sikertelen parlamenti küzdelmünk után lesz mégis valami, ha mindjárt csekélység is, a mit a lelki nyugalmukban megzavart hívőink némi megnyugtatására e tőrvényhozó házból hazavihetünk. Kérem módositványom elfogadását. (Nyugtalanság. Mozgás.) Eötvös Loránd b. vallás- és közoktatásügyi minister: Nagyméltóságú elnök úri Méltóságos főrendek! (Halljuk! Haltjuk!) Román Mirón metropolita ő excellentíája a 6. §-hoz módositványt terjesztett elé, mely nézetem szerint csak stylaris, a mennyiben ezen 6. §. nem. törekedett és nem törekedhetik az itt felsorolt egyházak között akármicsoda rangsorozatot is megállapítani. (Élénk helyeslés.) Hiszen mikor ezen törvényjavaslatban éppen az egyenlőség elvére törekszünk, lehetetlen, hogy itt a törvényhozásnak szándéka volna valamely rangsorozat megállapítása. Ő excellentiája az eddigi szokásra, az edI digi törvényekre, azok szövegére s azon stylaris sorrendre hivatkozik, mely ezekben előfordul. Tudtommal a főrendiház szervezésére vonatkozó törvény az, a melyben ilyen sorrendben való felsorolása a különböző egyházaknak és felekezeteknek foglaltatik. Ebbeu a törvényben csakugyan az a sorrend van, melyet ő excellentiája felemiitett. A főrendiház tagjainak névsorában is ez a sorrend van szokásban. Ezért én részemről nem látnék semmi akadályt arra, hogy ezt a stylaris módosiiást, de csakis mint ilyent, elfogadjuk, azonban határozott kijelentésével annak, hogy a törvényhozás távol áll attól, hogy ezzel bárminő rangsorozatot akarna megállapítani, csakis stylaris módosításnak tekintendő, hogy abban a sorrendben soroltassanak fel az egyházak, mint eddig szokás volt. (Helyeslés.) Wekerle Sándor ministerelnök és pénzügyminiéter: Nagyméltóságú elnök úr! Méltóságos főrendek! (Halljuk'! Halljuk!) Ő nagyméltóságának megnyugtatására — miután úgy látom, hogy módosításának elfogadásával megnyugtatást keres — csak annyiban járulhatok hozzá, hogy kijelenthetem azt, miszerint a kormánynak soha esze ágában sem volt rangviszonyokat szabályozni, módosítani, mert éppen azon álláspontot foglalta el, hogy törvényeinkben ilyen sorrend, rangviszonyok megállapítva nincsenek. Igaz hogy a főrendiház szervezéséről szóló törvényben és több más törvényben is a görögkeleti egyház a reformált egyházak előtt emlltletik, de viszont vannak más törvények, melyekben megfordított a sorrend, Hogy másra ne utaljak, — mert hisz nem voltam az indítványra elkészülve és hamarjában nem találok más bizonyítékot-— hiva ! kozom az évről-évre
