Főrendiházi napló, 1892. IV. kötet • 1894. szeptember 29–deczember 28.
Ülésnapok - 1892-65
58 LXV. ORSZÁGOS ŰLES. irányult. Kötelességnek tartom tehát önnön magam iránt, de azt gondolom., a méltóságos főrendek iránt is e házban határozottan kijelenteni, hogy a magam részéről teljes mértékben csatlakozom azokhoz, a miket tegnap az igazságügyrninister ur ő exeellentiája válaszképen mondott Zichy Nándor gr. ur ő nagyméltóságának. Csatlakozom tudniillik ahhoz, hogy teljes készséggel állok a vád elé bármely fórum előtt, ha az részletesen formulázva és adatokkal felszerelve lesz. Szembe fogok szállani és nem kétkedem benne egy perczig sem, hogy módomban lesz arra a méltóságos főrendeket és egyátalában az egész országot megnyugtató felvilágosítást adni a tekintetben, hogy az, a mit ö excellentiája állított, nem felel meg a valóságnak. A másik dolog pedig, a mit ezzel kapcsolatban ki kell jelentenem, az, hogy én, mint cultusminister, kötelesség- és hivatásszerűleg az ellenőrző bizottság tanácskozásait folytonosan éber figyelemmel kisértem s hogy igen is tudomásom van arról, hogy ő exeellentiája, mint tagja azon ellenőrző bizottságnak, hasonló kifogásokat, mint a minők et itt kifejezett, ott is kifejezett volt; de már arról, hogy a bizottság ezeket a kifogásokat, mint. olyanokat, szintén magáévá tette volna, hogy ezen álláspontot elfogadta volna s hogy ebben az értelemben tett volna előterjesztést: erről nekem egyátalában semmi tudomásom sincs. Ez az, a mit kötelességemnek tartottam ez alkalommal kijelenteni. (Élénk helyeslés balfelöl.) Zichy Nándor gr.: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! Méltóztassanak megengedni, hogy a kérdéshez szóljak. (Halljuk! Halljuk!) Azt gondolom, erre feljogosít az, hogy előttem szólott nagyméltóságú főrendi tag ur az én állításommal szemben először abból a felfogásból indult ki, mintha őt és az ő ministeri működését vádoltam volna. Én pedig készségesen elismerem, hogy ő nagyméltóságának cultusroinisteri működése alatt — a közalapokról nekem egyébiránt tudomásom nincs, de én azt vélem, hogy ő nagyméltósága a róni. katholikus alapokról és pedig különösen az egyházi és a tanulmányi alapról s talán az egyetemi alapról méltóztatott szólani — ezen vagyon kezelése sok részben rendeztetett, tisztázíatott és sokkal helyesebben és megfelelőbben kezdtetett, mint annak előtte. Másodszor én itt soha azon értelemben nem szóltam, melyben közönségesen az elidegenítés szót — mert gondolom, e szót méltóztatott használni — venni szokás; hanem én ez alatt ez alapoknak rendeltetésöktől, katholikus czélokra való felhasználásától állami czélokra való elvonását értettem. Harmadszor bátor vagyok megjegyezni, — és ezt ma igen megfontolva mondom — hogy én ezen kérdésnek discussioját, mint katholikus, a magyar törvényhozás előtt el nem fogadhatom. El nem fogadhatom azért, mivel az ezen vagyonról való beszámolás nem tartozik a parlament elé. Ha azonban méltózlatik személyemet állításomért felelősségre vonni akarni, méltóztassék e részben annak más útját keresni, mert ezen házban én erre magamat illetékesnek nem tartom és nagyon sajnálnám, ha az én felszólalásom e részben incorrect álláspontnak érvényesülésére vezetne. Szilágyi Dezső igazságügyminister: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! ö nagyméltósága felszólalásának utolsó része czélzás volt arra, (Halljuk! Halljuk!) a mit én e házban mondottam s erre nézve nekem két megjegyezést kell tennem a mai nyilatkozattal szemben, melynek azonban csak a végét hallottam. Az egyik megjegyzésem az, hogy mihelyt a vád itt felhozatott, igen világos és helyes az a felszólítás, hogy annak bizonyítékai is itt hozassanak M,( Helyeslés bal felől.) másik megjegyzésem pedig az, hogy országunk törvényei szerint a mit egy minister ministeri minőségénél fogva kezel és igazgat, az az országgyűlés ellenőrzése alá tartozik (Heyledés balfelöl.) és a minister felelősségre vonásához e tekintetben éppen úgy joga van az országgyűlésnek, mint bármely más teendőire nézve. (Élénk helyeslés balfelöl.) Schlauch Lörincz bibornok, nagyváradi püspök: Nagyméltóságú elnök ur! Méltóságos főrendek! A minister ur ő nagy| méltósága oly állítást koczkáztatott, a melyet I észrevétel nélkül nem hagyhatok. Ő nagyméltóI sága ugyanis azt mondta, hogy mindazért, a
