Főrendiházi napló, 1892. IV. kötet • 1894. szeptember 29–deczember 28.

Ülésnapok - 1892-64

LXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. 58 leg a törvény szigorával fkell reagálni olyanok ellen, a kik csupán vallásos meggyöződésöket kivarrván követni, némi ellentétbe találnak jönni. Közel fekszik a nazarénusok példája. Nincsenek statistikai adataink, de állítólag szaporodnak, meglehetős számban vannak, és a katonai szolgálattól vonakodnak. Ez eddigelé nem okozott sem kárt, sem botrányt, valami módon el voltunk vele. De ha ez a javaslat törvénynyé válik, kénytelen lesz a minister az 6 hitvallásukat ellenőrizni, és ha csakugyan ragaszkodnak hozzá, kénytelen lesz kényszer eszközökhöz nyúlni, hogy őket' kényszerítse, vagy elnyomja. Ezt mellőzzük akkor, ha a szakaszt kihagyjuk és rábízzuk mindenkire, hogy vallását, ha ugyan uj vallásra vágyódik, hozza a haza törvényével összhangzásba, a hogyan bírja. A törvényből ezt a szakaszt magam is kérem kihagyatni. (Felkiáltások balfelöl: Maradjon !) Szilágyi Dezső igazságügyminister: Méltóságos főrendek! Én e szakasz megtartását ajánlom a méltóságos főrendeknek, mert ebben a szakaszban egy oly elv van kimondva, a mely, megengedem, hogy magától értetik, mint az előttem szólott főrendi tag is mondta, mert az egyszerű kifolyása az állam souverainitásának. Az állam a maga jogrendjét, abban polgárai kötelességét is megállapítja, de azután szemben ezzel az átalános polgári kötelességekkel egyes vallásbeli meggyőződésre, vagy egyes egyházi szabályra való hivatkozás sal kivételt és memséget nem adhat, meit ha adhatna, akkor nem az állam rendje volna a legfőbb az államban a polgári élet terén, hanem egyes egyházak rendje volna a legfőbb, a melyet pedig megalkothatna tetszése szerint azaz az államnak minden beavatkozása nélkül. És ezért mondom, hogy ez magától értetődik, mert ez nem is új jogtétel Magyarország alkotmányában és azért nincs is a 6. §-al ellentétben. Magyarországon minden egyes alkalommal már a régi diaetákon, midőn egyes törvények hozattak, mtdyeket az ott ülő elemek egy része egyházi szabályokba ütközőknek tartott, de ha az ország java azokat meghozni kívánta, mindig határozottan kifejeztetett és soha senki sem vonta kétségbe, hogy az állam rendje feltétlenül kötelező és ez alól senki sem vonhatja ki magát a kötelességek teljesítése tekintetében vallásra^ vagy egyházi szabályokra hivatkozva. Nincs is állam, mely elfogadná azt, hogy jogrendjének kötelező, vagy nem kötelező volta felett az egyházak szabályai döntsenek. E javaslatok tekintetében egyébiránt volt alkalmam már ebben a házban kiemelni, hogy azok az egyházi hitelvek és szabályok érvényesülését az egyházi élet téién nem gátolják. Az előttem szólt méltóságos főrendi tag ur szives lesz nekem megengedni, hogy az egyháznak szabályai még az egyház felfogása szerint sem tartoznak a jus divinum körébe, hanem a jus humánum. . . . Steiner Fülöp: Az egyház törvényhozói hatalma jus divinum. Szilágyi Dezső igazságügyminister: A mennyire én tudom, a canonjog szerint azon egyházi szabályok, melyek disciplina neve alatt ismeretesek, nem tartoznak a jus divinum körébe és különben is nem a canonjog alapján oldandó meg a kérdés, hanem az állam souverainitása elvének alapján és Magyarország alkotmányában benn van az a tétel, hogy az állam rendje föltétlenül kötelező és ezen rend alól, ezen kötelességek alól, a melyek abban minden állampolgárra meg vannak szabva, senki sem vonhatja ki magát az egyházi szabályokra hivatkozva. Az bizonyos, hogy lelkiismereti kényszert gyakorolni egyetlen állami intézkedésnek sem lehet czélja, de az is bizonyos, hogy ha egyátalában állami egységes rendet és minden polgárt kötelező szabályt fenn akarunk tartani, akkor lehetetlen, hogy azok érvényesítését egyes egyházi szabályoktól tegyük függővé, lehetetlen, hogy egyes egyházak rendje, vagy egyes egyházi szabályok az állam rendje fölött álljanak, ezért egész tisztelettel ajánlom az alkotmányunkban eddig is ismert ezen elvnek elfogadását úgy, a mint az a törvényjavaslatban foglaltatik. {Helyeslés.) Elnök: Méltóságos főrendek! Szólásra följegyezve senki sincs. Következik a szavazás. Kérdem a méltóságos főrendeket, méltóztatnak-e elfogadni a 3. szakaszt? Kérem azon főrendé-