Főrendiházi napló, 1892. IV. kötet • 1894. szeptember 29–deczember 28.

Ülésnapok - 1892-64

LXIV ORSZÁGOS ÜLÉS. 45 ö eminentiája megváltoztatni, a jelen állapotot. Hát ez valami specificus magyar intézmény? Hiszen a jelenleg Magyarországon uralkodó bevett vallások rendszere, nagyon jól tudjuk, a westpháli béke óta lényegében a német fejlődéssel egyezik, abban épp oly kevés specificus magyar van, mint nincs ebben a törvényjavaslatban. Hiszen a vallás- és lelkiismereti szabadság és az azt biztosító intézmények természetüknél fogva kell, hogy minden művelt és szabad állam intézményeiben többé kevésbbé hasonlók legyenek. A mit tehát ő eminentiája úgy nevez, hogy a cosmopoliticus tanokat utasítsuk el, mert akkor maradunk specificus magyar állásponton, az nem magyar álláspont, az nem egyéb, mint megtartása azon álláspontnak, a mely régibb időben közös volt velünk és Európa többi államaival, azok tovább haladtak minálunk, az azon való megmaradást méltóztatik a magyar geniusnak megfelelő állapotnak tekinteni. Nem tartható azon további ellenvetés sem, mely azt mondja, hogy ezen törvényjavaslat a valíástalanságot provocálja; provocálni a vallástalanságot annyit jelent, mint a vallástalanságra állami előnyöket kitűzni, már pedig ilynemű előnyt senki ebből a törvényjavaslatból kimutatni nem képes. De ennek az ellenvetésnek a hátterét egy nagy tévedés képezi és ez az a tévedés, hogy az állam a maga kényszerintézkedéseivel a vallásosságot biztosithatja és a vallástalanságot kizárhatja, Mert ma már eljutottunk odáig és minden fejtegetés oda is mutat, ho^y ahhoz, hogy mi legyen valakinek a meggyőződése, az állami hatalom férni nem képes és hogy a jelenkori jogállamot már alapelve is visszatartja attól, hogy valakit kényszeritsen valamely hitet vallani, vagy attól elállani, vagy valami vallási cselekvést végezni, a mely kell, hogy lelkiismeretének szabad kifolyása legyen. Felekezeti kényszer semmi alakban sem biztosítása a vallásosságnak, annak megszüntetése nem előidézése a vallástalanságnak. Nem tarlom szerencsésebbeknek azokat a fejtegetéseket sem, melyek ezen és a többi javaslatok ellenmondó tételeit akarja kimutatni, azt mondja, hogy a kormány törvényjavaslatai nagy ellenmondásokban szenvednek, mert az egyik oldalon bebocsátja az izraelitákat, recipiálja, a másik oldalon pedig kibocsátja őket, tudniillik azokat, a kik ki akarnak lépni az izraelita vallásból. Én azt hiszem, hogy erre nem is kell kaput nyitni, eddig is joguk volt hozzá. De vájjon van-e abban átalában ellenmondás, hogy fentartja a létező egyházak jogi állását, megengedi új felekezetek alakulását, megengedi a kilépést egyik egyházból, a nélkül, hogy kötelezné, hogy másokhoz csatlakozzék 1 Ne téveszszök össze az egyén vallási szabadságát azzal a jogi állással, a mely egy megalakult vagy létező felekezelnek, mint közjogi intézménynek adatik. Ez a közjogi állás az állam szabályozása alá tartozik. Meghal ározhatja, hogy ily közjogi állású intézmények minő feltételek alatt keletkezhetnek, mik lesznek jogaik. De abból nem következik, hogy minden polgárát kényszerítse, hogy ilyenhez tartozzék is. Az egyházak jogi állásának szabályozását ne zavarjuk össze az egyénnek azzal a szabadságával, hogy valamely felekezetbe belép, kilép, vagy ha nem akar egyikhez sem csatlakozni, marad felekezeten kivül. Abban sem látok ellentmondást, ha vallási testöletek közjogi állását és alakulását feltételektől teszi függővé s nem inquisitorius hatalmak a hit vizsgálatára nézve, mert ha az állampolgár vallási meggyőződésére bizza, mit higyjen, joga van megtagadni a testületté alakulást és elismerést olyanoktól, kiknek tanai az állami jogrendet vagy a közerkölcsiséget támadják meg. Nem e törvényjavaslatok elveiben találok én ellenmondásokat, de inkább azon érvekben, melyekkel megtámadtattak azok. Mert a mig egyrészről ő eminentiája dicséri a magyar nemzetnek rajongó szabadságszeretetét és ezt nagy előnyül emeli ki, addig azt kivánja, hogy ezen szabadságszeretet éppen oly téren legyen megszorítva, sőt kioltva, a hol az a legjogosultabb, a vallási társulás terén. Mig egyrészről szívesen elismeri azt, hogy Magyarországon a tömörülés állami és nemzeti feladat: addig fenn akar tartani oly jogi gátakat és különbségeket az állam polgárai között, a melyek az összetartozás érzését