Főrendiházi napló, 1892. IV. kötet • 1894. szeptember 29–deczember 28.

Ülésnapok - 1892-64

44 LXIV. ORSZÁGOS ÜLÉS. a legműveltebbek, örökös küzdelemben vannak a társadalom legnagyobb ellenségeivel, érti alatta a socialisticus és anarehisticus tanokat. Ez tény, ez igaz. De ebből a tényből a javaslat ellen nem következik semmi, mert ezek a veszedelmes áramlatok nem a vallási és lelkiismereti szabadság következményei. Ezek és ezekhez hasonlók előállottak és léteznek ott is, a hol ama szabadság elismerve nincs. S arra a szükségre nézve, a mi e tanokat létrehozta, más tényeket látunk Európában. Ezek a tanok miből erednek? Nem abból, hogy igy vagy úgy gondolkozik és hisz az ember az istenséggel való viszonyáról, hanem erednek azon nagy tényből, hogy az emberi életjavak egyenlőtlenül vannak felosztva, hogy a társadalmi szervezet olyan, hogy az emelkedés, a felmenő osztálymozgalom némely helyen meg van nehezítve, vagy jóformán lehetetlenné téve. Az emberi javaknak egyenletesebb felosztására, az élvezetekben való nagyobb részesedésre vágynak, a jogegyenlőség intézményeiben nem nyugosznak meg. Igen! a vallás tanai segítik a küzdő embert, hogy sorsával kibéküljön, csillapítani igyekeznek a felgerjedt vágyakat és háborgó szenvedélyeket, de vájjon az a vallásosság birhat-e ezzel a hatással, a melyet felekezeti kényszer tart fenn? Hiszen Oroszországban nincs vallás-szabadság, sőt ellenkezőleg, az, a mit oly kivánatos állapotnak tartanak némely részében, tudniillik a felekezeti kényszer, államilag igen erős mértékben áll; az állam beavatkozik oly körökbe, a melyekről az előttem szólott méltóságos báró igen helyesen mondta, hogy tudnia kell az államnak, hogy ott minden hatalma hatálytalan. És mégis, ezek az anarehisticus tanok nincsenek-e talán még nagyobb mérvben meg Oroszországban? E tanok, ezek a törekvések megvannak, akár van elismerve a vallásszabadság, akár jelekezeti kényszer uralkodik. Téves tehát ezt a lelkiismereti szabadság kövelkezményekép odaállítani és ha sikerrel küzdhetnek az egyházak ellene, vájjon azok az egyházak tehetik-e, melyeket állami kényszer tart fenn, vagy azok, melyek a meggyőződésre, az önkéntes belső ragaszkodásra vannak építve? Felhozza ő eminentiája, hogy Magyarország eddig keresztény állam volt s ha e törvényjavaslat el lesz fogadva és az a másik, az izraeliták receptiójáról szóló, megszűnik keresztény állam lenni. Méltóságos főrendek! Ezt a fogalmat, hogy keresztény állam, én sokszor hallom emlegetni, nemcsak itt, Magyarországon, de emlegetik külföldön is, ily javaslatok tárgyalásánál; de soha sem tudtak egyetértésre juini a felett, hogy mit értenek az alatt. A hitegységet-e? Azt-e, hogy egyik vagy másik egyház tanaihoz, szabályaihoz az állami törvény alkalmazkodjék, vagy valami egyebet? Ő eminentiája felszólalása, szerintem, homályban hagy bennünket, hogy mért szűnik meg most Magyarország keresztény állam lenni, ha eddig az volt. Azt nem hihetem, hogy csak ezen javaslatok folytán. Mert hiszen azt mondja: Európa ma még keresztény; nem tudja, van-e Európában vagy Amerikában állam, mely az elkereszténytelenedést önmaga törvénybe igtatta. Akármerre megyünk nyugat felé Európában és átkelhetünk az Atlanti óczeánon, ezt a lelkiismereti szabadságot, a jelen javaslatokhoz hasonló intézményeket minden művelt államban, Európában és Amerikában, egyaránt találunk. Még azt is, hogy az izraelita hitre áttérni szabad az állampolgárnak. Ha már most ö eminentiája szives elismerni, hogy ez az Európa még keresztény, daczára annak, hogy az ilynemű intézmények ott már régen meg vannak, én egész nyugalommal nézek azon jövendölése elé, mert azt tartom, hogy a mit saját előadása szerint nem rombolt szét Európa nyugatán, nem fogja nálunk sem megsemmisíteni. Elveti a javaslatot, mert abban a cosmopolita elvek dissolváló hatását látja és mert az, a mi abban foglaltatik, épp úgy, mint a polgári házasság, nem specificus magyar intézmény. Elvessünk valamely intézményt azért, mert másutt is meg van? Nem kell-e hasonló szükségeket hasonló módon kielégíteni? Nem kellene-e közszabadságaink nagy részét megszüntetni, vagy alkotmányos intézményeinket eltörölni, mert nem specificus magyarok ? Álbtsnk ezzel szembe azt, a mit nem akar