Főrendiházi napló, 1892. IV. kötet • 1894. szeptember 29–deczember 28.

Ülésnapok - 1892-63

12 LXIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. Szabályozás tehát az, méltóságos főrendek, a mi ebben a javaslatban foglaltatik és pedig szükségszerű szabályozás, mert ha törvény nélkül hagyjuk ezeket az állapotokat, akkor azok könnyebben elfajulhatnak, akkor könnyebben kárára válhatnak az államnak, mint akkor, ha törvény által rendes korlátok közé szoríttatnak. (Helyeslés balfelél.) Ha már most, méltóságos főrendek, magát a szabályozást tekintem, az az én fölfogásom, hogy csak két szempontból eontemplálható: vagy mint felekezeten kivül állók csoportjára vonatkozó szabályozás, mely tehát az egész csoportot illeti, vagy pedig olyan a szabályozás, mely az egyeseket illeti, a kik magokról vallják, hogy egyik vagy másik felekezethez nem csatlakoznak. A mi az elsőt, t. i. a csoportra vonatkozó intézkedést illeti, merem állítani, hogy ezen javaslatban foglaltak szerint nem csak hogy uj jogok nem biztosíttatnak az illetőknek, nem csak hogy új szabadságokkal nem láttatnak el, nemcsak hogy új kedvezményekben nem részesülnek az illetők: de sőt ellenkezőleg bizonyos visszaszorítás, bizonyos korlátozás foglaltatik a törvényjavaslat dispositióiban a jelen állapottal szemben. (Helyeslés hal felöl. Egy hang jobhfelől: Hát ez a vallásszabadság?) Méltóságos főrendek! Méltóztassanak a helyzetet venni ugy, a hogy van és azt összehasonlítani azzal, mely ezen javaslat törvényerőre emelkedése után fog bekövetkezni és mindjárt kiviláglik a különbség. Az általam előbb emiitett nazarénusok és baptisták közös ájtatosságra gyűlnek össze, sőt nyilvános imaházakkal birnak, a mint erről mindenki meggyőződhetik itt a fővárosban. Ezen javaslalnak törvényerőre emelkedése után ez nem fog megtörténhetni, ha az illetők nem i?mertetnek el, ha az elismert felekezelek sorába nem tartoznak. És igen helyesen nem fog megtörténhetni, mert ha az állam módot nyújt arra, hogy az elismert felekezetek sorába fölvétessék minden felekezet, melynek hit- és erkölcstanai nem ellenkeznek az állam törvényeivel és az államban szükséges erkölcsiséggel, akkor másrészt jogos cs igen méltányos, S hogy ezeken kivül pedig felekezeteknek semmiféle testületi szereplését nem ismeri el. Tehát e tekintetben határozott visszaszorítás fog bekövetkezni. A másik szabályozás, méltóságos főrendek, az, mely az egyénre vonatkozik. E tekintelben jelentékeny újitás foglaltatik ezen javaslatban, a mennyiben abban egészen világosan és határozottan kimondatik, hogy senki sem kényszeríthető, hogy egyik vagy másik elismert felekezethez tartozzék. A jelenlegi, eddigi állapot szerint mindenki, a ki egyik felekezetből kilépett, köteles, kényszeriive van egy másik felekezethez csatlakozni. Ezt szünteti meg a javaslat. Igenis, ez újitás, méltóságos főrendek, de én. azt hiszem, hogy nagyon indokolt és nagyon jogos újitás, ha egyátalában lelkiismereti szabadságot akarunk létesiteni és biztosítani, ha az a vallásos lelkiismereti szabadság nem tisztán phrasis. Ne méltóztassanak, méltóságos főrendek, csakis azokra gondolni, a kiket hitetleneknek és vallástalanoknak szokás nevezni hiszen ezek a hitetlenek és vallástalanok, fájdalom, most is tényleg meg vannak, ezentúl is tényleg meg lesznek. E hitetlenek és vallástalanoknak eddig a törvényjavaslatban semmiféle új ténykedési kor, vagy új szabadság nem adatott; hiszen ezen hitetlenek és vallástalanok működésének netalán káros következményei a jelenlegi felekezeti kényszer-rendszer mellett ép ugy meg vannak, mint a hogy valószínűleg meg lesznek később is. Sem gondolataikban, sem szavaikban, sem tetteikben most sincsenek semmi által korlátozva és feszélyezve; mert az a korlát, melyet a jelenlegi törvény ismer, hogy t. i., névleg egy felekezethez kell az illetőnek tartoznia, egyátaián nem feszélyezi őket semmiben sem, sőt kirívóbbá teszi az ellentétet, erkölcstelenebbé az állapotot, mert az illető ugyan látszólag egy felekezethez tartozik, de annál károsabban működhetik a felekezeten kivül. De méltóztassanak inkább azokra, gondolni, a kiknek egyéni mély vallásos meggyőzödésök vau, de a kik ezen egyéni mély vallásos meggyőződést nem tudják összeegyeztetni a fönnálló felekezetekkel. Méltóztassanak azokra gondolni, a kiknek vallási meggyőződése tiltja S azt, hogy a bevett, vagy elismert felekezetek