Főrendiházi napló, 1892. IV. kötet • 1894. szeptember 29–deczember 28.

Ülésnapok - 1892-63

LXIII. ORSZÁGOS ULES. .13 lelkészeit igénybe vegyék, hogy szertartásaikban részt vegyenek, hogy az egyház és felekezetek rendelkezéseinek magokat alávessék és méltóztassanak végül azokra gondolni, a kik a legprimitívebb, de szerintem egyúttal a leglogikusabb okoskodással mondják s —-a mint hogy ez velem szemben megtörtént, a mikor nazarénusokkal és baptistákkal találkoztam, — hogy: »Uram, vallásos meggyőződésem nem engedi, hogy ennek, vagy amannak a felekezetnek a lelkészéi igénybe vegyem akkor, a mikor gyermekem születik; akkor sem vehetem igénybe, a mikor családtag hal meg, akkor sem, mikor házasságra lépek. Nem vethetem magam alá egy felekezet rendelkezéseinek, mert különben meggyőződésem szerint elkárhozom s mégis kényszerittetem arra, hogy tagja legyek e felekezetnek s anyagilag is hozzájáruljak az illető egyház föntarlásához. Azt hiszem, méltóságos főrendek, hogy ezeket az embereket arra kényszeríteni, hogy bizonyos felekezethez csatlakozzanak, a vallás és lelkiismereti szabadságnak legerősebb meg tagadása s egyúttal a legodiosusabb megtámadása. (Úgy van.' balfelöl.) Mert hol végződik ez a felekezeti kényszer ? Méltóságos főrendek! A mint azelőtt már volt szerencsém említeni, tulajdonképen csakis az anyagi hozzájárulásról van szó, tulajdonképen csak arról van szó, hogy az illető fizesse azt az egyházat, vagy azt a lelkészt, melyhez ő nem tartozik, vagy a kiben ő nem hisz. S végül, méltóságos főrendek, szerintem erkölcstelen alapú is ez a kényszer, mert egy bizonyos hypokrita állapotot teremt, bizonyos kétszínűséget idéz elő, a mennyiben egyeseket felekezeihez tartozóknak decretál, a kik a magok belsejében, a magok lelkében nem tartoznak felekezethez. Nem is hiszem, méltóságos főrendek, hogy a meglevő bevett vagy elismert egyházaknak vagy felekezeteknek saját belső, valódi érdeke azt kivánoá, hogy kényszer utján lánczoltassanak az emberek a felekezetekhez; nem hiszem, hogy az egyházak szolgái, lelkészei is óhajthatnák ez állapotot, mert hiszen már a megváltó mondta a szamaritánus nőnek : »Hidd el nekem asszony, megjön az idő, midőn nem fognak imádni, sem itt a hegyen, sem Jeruzsálemben, de az igaz imádók imádni fognak valóságban és lélekben.« Méltóságos főrendek! Ha azok, a miket szerencsém volt röviden előadói, nem birnak kellő meggyőző hatással, ha itt-ott némelyikükben még aggályok vannak e javaslat consequentiáira vonatkozólag, akkor még csak két körülményt volnék bátor a méltóságos főrendtk figyelmébe ajánlani. (Halljuk.

1 Halljuk !) Az első ! örülmény az, a mit különben a nagyváradi püspök ő eminentiája is fölemiitett, hogy nem mi vagyunk a legelsők, a kik ezt az intézkedést meg akarjuk tenni. Hiszen tudtommal jelenleg majdnem minden államban, mely a civilizált jelzőre igényt tart, a felekezetnélkiiliség ténylegesen meg van, sőt itt ott expressis verbis törvénybe is van igtatva, mint pl. a legközelebbi szomszédságunkban, Ausztriában is és én ugy tudom, hogy ennek káros következményeit sehol sem lehet megállapítani, legalább itt, legközelebbi szomszédságunkban, Ausztriában legkevésbbé. Es ha ő eminenliája, a nagyváradi püspök még Rómára is hivatkozott, akkor legyen szabad ezzel szemben kijelentenem, hogy igenis Rómában igen nagy fokra hágott az erkölcstelenség, nagyon megromlottak a közállapotok, a felekezetenkivüliség nélkül is, mert ez ott egyátalában nem volt elismerve, Es végül még csak arra a másik körülményre vagyok bátor fölhívni a méltóságos főrendek figyelmét, a melyet azelőtt emiitettem, hogy a jelenlegi vallásos fölfogások majdnem kivétel nélkül, keletkezésűkkor a felekezetnélküliség állapotában léteztek. Majdnem minden vallásalapító, a kitől a mostani vallásos fölfogások származtak, a ki azoknak legelőször adott kifejezést, a ki a maga tanait hirdette, azoknak proselitákat szerzett és tényleges alapitója volt a most fennálló vallásos fölfogásoknak, a melyek bennünket boldogítanak, — ezek a vallásalapítók majdnem mind egyenként az akkor létezett, törvényileg elismert, vagy megengedett egyházi és vallásos fölfogáson kivül állottak és ezektől egész függetlenül jártak el. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) Mindezek alapján változatlanul azon az alapon állok, méltóságos főrendek hogy a val-