Főrendiházi napló, 1892. IV. kötet • 1894. szeptember 29–deczember 28.

Ülésnapok - 1892-67

116 ;LXVII. ORSZÁGOS ÜLÉS,. ben vagy másikában neveltessenek. Végre ezen szakasz második bekezdését egészen kihagyandónak tartom azon okokból, melyeket a minister úr már bővebben kifejteni kegyes volt és azon álláspontra való hivatkozással, melyet ő elfoglalt, ennek kihagyását már úgyszólván elfogadott ténynek tekintem. íme módositványom, bátorkodom azt bemutatni. Elnök: A módositvány fel fog olvastatni! Rudnyánszky József jegyző (olvassa): »Az első szakasz első sorából a »törvényesen« szó kihagyandó; harmadik sorában pedig az »anya« szó után a »keresztény« szó szúrandó be. A második és többi bekezdések kihagyandók.« Elnök: Az igazságügyminister úr kivan szólani. Szilágyi Dezső igazságügyminister: Méltóságos főrendek! Részemről, úgy mint előttem szólott t. barátom, a vallás- és közoktatásügyi minister úr, sem ahhoz a módositványhoz, melyet a veszprémi püspök ő méltósága benyújtott, sem ahhoz, melyet Zichy Nándor gróf ő nagyméltósága az előbb adott be, nem járulhatok, sőt mindegyik módositványban e törvényjavaslat elvi megtámadását látom. (Helyeslés lalfelől.) Mielőtt erre rátérnék és röviden kimutatni igyekezném, hogy miért van ebben ezen törvényjavaslat elvi megtámadása, legyen szabad arra tennem észrevételt, a mit Zichy Nándor gróf a vallás- és közoktatásügyi minister úr nyilatkozatára előadott. Én azt gondolom, hogy itt félreértés van és azért szükségesnek tartom, hogy t. barátom nyilatkozatát magam részéről is ismételjem. Mi nem a felekezetenkivüliek gyermekeire vonatkozó dispositiókat akarjuk elejteni, hanem mi azt tartjuk — és ezt a ministerelnök úr ismételten kijelentette, hogy a vallás szabad gyakorlatáról szóló —a múlt alkalomkor elvetett törvényjavaslatot minden elvében fentartjuk és azon leszünk, hogy az újból ezen méltóságos ház elhatározása alá jusson. Mi itt a törvényjavaslatban a felekezeten kívüliek gyermekeinek vallásos nevelésére vonatkozó dispositlók felett ez alkalommal nem kérjük a ház érdemleges elhatározását, hanem elkülöníteni, kettéválasztani akarjuk azon dispositiókat, melyek ezen törvényjavaslatban vannak. Ezzel a felekezeten kivüli gyermekekre vonatkozó rendelkezéseket akarjuk különválasztani, még pedig azzal a szándékkal, hogy azokat át fogjuk tenni a vallás szabadságáról szóló törvényjavaslatba, hol elvi hátterünk van és annak keretébe befoglalva és azzal együtt fogjuk a ház érdemleges határozatát kikérni. Ne származzék tehát valahogy azon félreértés, mintha mi ezen rendelkezések felett most érdemileg a ház határozatát kérnők, vagy hogy mi a bevett és elismert felekezetek körébe nem tartozó szülők gyermekeinek vallásos nevelésére vonatkozó ezen rendelkezéseket elejteni vagy ad graecas calendas, elhalasztani akarnók. Ez nem a mi álláspontunk. Mi teszszük a különválasztást két okból, melyeket mélyen t. barátom egészen kifejtett. Egyrészt azért, mert ezen dispositiók elvi háttere a múltkor elvetett, de általunk fentartott azon törvényjavaslatban foglaltatik, de főleg azon okból is, hogy ezen különválasztás által és az által, hogy most nem kérjük e felett a ház érdemleges határozatát, a közvélemény által annyi oldalról sürgetett és hangosan kifejezett kívánságnak akarunk eleget tenni, hogy a törvényjavaslatoknak mennél gyorsabb végbefejezése és eredményre juttatása részünkről is előmozdittassék. Kérném tehát, méltóztassék ez értelemben felfogni álláspontunkat. Igen természetes, hogy ezen álláspontunk rögtön meg van hiúsítva, mert a törvényhozási czél egyátalán nincs elérve, mihelyt a méltóságos főrendiház oly érdemleges módositványt fogad el, mely ezen javaslat alapelveivel ellenkezik, mert akkor nem érjük el azon czélt, hogy ne kellessék ezt a törvényjavaslatot visszaküldeni. Ekkor ez a czél meg van hiúsítva és számunkra nem maradt egyéb hátra, mint azon álláspont melyet mélyen t. barátom kifejtett, hogy t. i. mi ezen törvényjavaslatot egészében és minden részében fentartjuk és azt esetleg a harmadik szavazáskor szavazatunkkal nyilvánítani is fogjuk. Most pedig engedjék meg a méltóságos főrendek, hogy azon két módositványt vegyem rövid bírálat alá, melyet a veszprémi püspök és Zichy Nándor gróf úr benyújtottak. A mi az