Főrendiházi napló, 1892. IV. kötet • 1894. szeptember 29–deczember 28.
Ülésnapok - 1892-66
LXVI. ORSZÁGOS ÜLÉS. 103 nevelni, ha protestáns neje gyermekének születése után néhány napra meghalt és ő, a katholikus férj, újra nősülvén, katholikus nőt vett nőül. És megfordítva. A viszásság és a vallási jogegyenlőséggel, szabadsággal össze nem egyeztethető szigor, mely az érvényes szerződések, vagy ezek hiányában a törvény teljesítését kietőszakolja, arra indítja a kormányokat, hogy a viszályok részben való megszüntetése végett mind a megkötött, habár változatlannak deciaráit szerződéstől, mind a törvény szigorú végrehajtásától felmentést adjanak; igy van ez a hesseni nagyherczegségben, igy van ez Szászországban. Innét magyarázható a német birodalmi törvényszék 1882. április 22-én kelt ítélete, mely igy hangzik : »A szülők nevelési joga erkölcsi kötelesget foglal magában, melynek teljesítése tekintetében jogilag kötelező módon előre szerződni nem lehet, nem ugyan az ilyen szerződés kötése, de a szerződés jogi kényszer által való keresztülvitele ütköznék a jó erkölcsökbe.« Végül megemlítem, hogy Angliában, Franczia- és Olaszországban, valamint Belgiumban a szülők vagy a gyermekek nevelésére jogosítottak szabadon határozhatnak a gyermekek vallásos neveléséről. Méltóságos Főrendek ! Az államnak hatáskörét minden polgár elismerni, tisztelni tartozik; de ha az állami törvényhozásnak vannak határai, azok a vallás terén keresendők. A szülőknek gyermekeik vallási nevelését illetőleg meg van a természeti joguk, szabadságuk, de meg van egyszersmind vallási és lelkiismereti kötelességök is, melyek felett, mint az igazságügyminister pénteken tartott beszédében igen helyesen kifejezte, az állam rendelkezni nem akar, de nem is rendelkezhetik. Ne mondanók ki tehát azt, hogy a vegyes házasságból született gyermekek vallási neveltetése mily változatlan szerződéssel állapítandó meg, vagy ennek hiányában mily kényszerítő törvénynyel határozandó meg, hanem hagyjuk ezt a szülők szabadságára, mert igen könnyen megtörténhetnék, hogy a mostani zilált helyzet állandósittatnék. Egy hires tudós, ki a gyermekek vallási neveléséről Németországban kitűnő művet irt, mely az ottani viszonyoknak tapasztalatból való alapos ismeretéről tanúskodik, a készülő német birodalmi polgári törvénykönyv számára egyetlen egy törvényezikkelyt ajánl éspedig a következőt: »a gyermekek vallási neveltetése iránt rendelkező minden törvény és minden rendelet hatályon kivül helyeztetnek«. Erre vagyok bátor a méltóságos főrendek figyelmét felhívni. Ha pedig felhozott észrevételeim viszhangra nem találnának, kijelentem, hogy a javaslatot, bár ki nem elégit, a mennyiben a szülők természeti jogát, szabadságát és ez által lelkiismereti kötelességök teljesithetését nem akadályozza, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Gyulai Pál jegyző: Prónay Dezső báró ! Prónay Dezső b.: Méltóságos főrendek! Azon szerencsés helyzetben vagyok, hogy abból, a mit ő eminentiája a herczegprimás imént a ház osztatlan figyelme között elmondott, igen sokat örömmel hallottam, igen sokra nézve pedig teljesen egyetértek, csupán a conclusióra nézve nem, mert ö eminentiája a gyermekek vallásáról szóló törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául átalánosságban elfogadja, én pedig átalánosságban sem fogadhatom azt el. És pedig nagyrészt azért nem, mert osztozom azon aggodalmakban, melyeket ő eminentiája itt kifejezett, hogy tudniillik e javaslat úgy, a mint van, ha tudniillik részleteiben is változatlanul fogadtatnék el, nem fogja megszüntetni, de még csökkenteni sem ózon súrlódásokat, melyek a gyermekek vallásos nevelésének kérdégéböl, fájdalom, az utóbbi időben nálunk előfordultak. Ha a gyermekek vallásos nevelésének kérdéséről gondolkozunk, az ideális álláspont kétségkívül az, hogy adassék meg a szülőknek a teljes rendelkezési szabadság. Az én meggyőződésem is az, hogy ez a leghelyesebb, s ez felel meg legjobban a család érdekeinek, ez biztosithatja legjobban a család békéjét s ha a szülők szabad elhatározását minden oldalról kellően respectálnák, ez bizonyítaná e kérdésben úgy a társadalmi, mint az interconfessionális békét is. De, fájdalom, a fénynek megvan a
