Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.
Ülésnapok - 1892-38
50 XXXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. zakómnál fogva, a melylyel a t. belügyminister ur kormányi tevékenysége iránt viseltetem, elfogadom. (Helyeslés.) Hieronymi Károly belügyminister: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Első sorban köszönetet mondok előttem szólt főrendiházi tag urnak azokért az elismerő szavakért, a melyekkel a kormánynak közegészségügyi ténykedéseit birálta. Annál nagyobb súlyt tulajdonitok azoknak, minthogy oly férfiúnak szájából hangzottak el, a ki, azt hiszem, mindnyájunk meggyőződése szerint, ezen a téren kiváló szaktekintélynek örvend. De köszönettel tartozom neki azért is, hogy a főrendiház figyelmét méltóztatott közegészségügyi állapotainkra felhívni, melyek csakugyan, a hogy azt az előttem szólott főrendiházi tag ur részletesen kifejtette, igen sok irányban és igen sok tekintetben kivannak orvoslást. Azt hiszem, hogy ennek élénk s beható bizonyítékát adta az a jelentés, a melyet az 1892-ik évi közegészségügyi állapotokról az országgyűlésnek bemutatni szerencsém volt és a melyben igyekeztem az állapotokat teljes objectiviíással feltűntél ni és egyátalában nem palástolni a hiányokat, mert meggyőződésem szerint a javításnak első eszköze a létező hibáknak és hiányoknak felismerése. A mit e bajoknak orvoslására tehetünk s elég sok és elég meggyőző példát hozott fel erre a tisztelt főrendiházi tag ur, hogy milyen fontos közgazdasági érdekek fűződnek a közegészségügyi állapotok javításához, r.zt meg fogjuk tenni, de mégis előre kell bocsátanom azt, hogy csupán hatósági intézkedésekkel e tekintetben czélt érni nem fogunk. Mert, hogy az ország közegészségügyi állapotai javuljanak, arra az ország igen sok részében a népesség culturalis és vagyoni fejlődése szükséges; mert hogy ha az ország nagy részében nemcsak a szó szoros értelmében vett közsegéiyezésre szorult szegények, hanem a népnek igen széles rétegei vagyonilag oly kedvezőtlen helyzetben vannak, hogy orvosokat fizetni nem képesek, hogy nem képesek egészséges lakásokban lakni, s hogy ha nem képesek ugy táplálkozni, mint a hogy azt egészségök megkívánja s annál kevésbbé képesek azon közadózásokat viselni, a melyek a közegészségügy állapotának javítására szükségesek, így az állam részéről foganatba veendő hatósági intézkedések a dolog természete szerint nagy részben meddők maradnak. Magok a hatósági intézkedések a törvények értelmében nemcsak az államkorrnányra vannak bizva, hauem bizva vannak részben a törvényhatóságokra és igen nagy részben a községekre. Méltóztatnak ismerni közegészségügyi törvényünknek azt az intézkedését, hogy ä azok az orvosok, a kik tulajdcnképen gyógyítással foglalkoznak, a kik tehát nem közegészségügyi tisztviselők, hanem a kiktől egyenesen függ az egészségi állapot, hogy ezek a községi és körorvosok a községek által fizetendők. Már pedig nálunk a községek annyira túl vannak halmozva adókkal, annyira meg vannak terhelve állami feladatokkal is részben, hogy vannak az országnak oly megyéi, a hol a legjobb akarat mellett is, az illető községek nem képesek ugy csoportosulni, hogy haszonnal körorvost tarthassanak. Mert körorvos bizonyos minimalis fizetésen alul nem szerezhető, ki nem nevezhető; egy b'zonyos minimalis fizetésen alul körorvos egy bizonyos vidéken letelepedni nem fog. Ha már most ezen minimalis fizetés előteremtéséhez oly sok községnek csoportosítása szükséges, hogy a kör oly nagygyá válik, miszerint az orvos nem minden községben teljesítheti még a legprimitívebb feladatokat sem, akkor nagyon természetes, hogy ezen az utón a czélt elérni nem lehet. A mi tehát a közegészségügy javítására első sorban a hatósági teendők közt a legfontosabb, az, hogy minden községben és lehetőleg minden körjegyzőségben legyen egy orvos, szorosan össze függ azon reformokkal, a melyeknek feladata lesz községeinket abba a helyzetbe hozni, hogy azon teendőket, a melyek az ö hatáskörükbe esnek, teljesíthessék is. (Helyeslés). Bátor vagyok azonban mindjárt itt a méltóságos főrendiház figyelmét f'lhivni arra, hogy meszszemenö más reformok is lesznek szükségesek, ha meg akarunk ezen az utón is felelni a feladatoknak. Mert kétségtelen tény az, hogy ma az országban nem képeztetik annyi orvos, a hányra az országnak szüksége lenne. Méltóztatnak jelentésemből látni, a hol részletesen ki