Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-38

XXXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. bt van mutatva, hogy százakra megy a be nem töltölt köroivosi állások száma; és ha számba is vesszük azt, hogy az országnak egyes városaiban talán néhány orvossal több van, mint a hány feltétlenül szükséges, mégis bátran lehet, állítani, és a legtekintélyesebb szakférfiak is támogatják ezen véleményemet, hogy elegendő számú orvossal ez az ország nem rendelkezik, ugy, hogy valószínűleg az orvosi képzés reformja nélkül e tekintetben teljesen czélt érni nem le het. Természetes, hogy szorosan össze függ ez a kérdés azzal is, hogy az orvosi hivatalos személyzetnek az a másik része, a mely nem annyira a gyógyitáseal van hivatva foglalkozni, mint a közegészségügyi tiszti teendőkkel, és ezekhez tartoznak a vármegyei tiszti főorvosok és a járásorvosok, hogy' ezek is kellő számban legyenek alkalmazva, mert szintén jelentésemből méltóztatnak látni, hogy van az országnak néhány vármegyéje, a hol járásorvosok egyáta Ián alkalmazva nincsennek és a hol, megvallom, az én őszinte csodálkozásomra, ismételt sürgetések daczára, is a megyei törvényhatósági közgyűlés vonakodik megyei járási orvosi állásokat s ervezni. Azt hiszem ez is egyik symptomája állapotainknak. Szükséges, mondom, hogy a járási orvosok mindenütt kellő dotatioban részesüljenek és elláttassanak azon eszközökkel is, melyek nekik lehetővé tegyék, hogy a magok járását évenként sokszorosan beutazzák és ennélfogva közegészségügyi tekintetben azon ellen őrzési teendőket teljesítsék, melyek hivatásuknak legfontosabb részét képezik. Méltóztatnak ebből rövid körvonalakban látni, hogy a közegészségügyi hatósági intéz kedések javítása szoros összefüggésben áll köz igazgatásunk egész reformjának kérdésével és meggyőződésem szerint, egészen elvontan attól, önmagában meg sem is oldható. Hogy ily meggyőződésben én azon reformmunkálatoknál, mc lyek most feladatom legnagyobb részét képezik, a közegészségügy javítására is kiváló súlyt fektetek, azt hiszem, erről a méltóságos főrendiházat külön biztositanom nem is szükséges A mi már most azokat a szorosan vett állami feladatokat illeti, melyek hatáskörömbe esnek, az előttem szólott méltóságos főrendiházi tag úr különösen kiemelte azt. hogy meggyőződése szerint a közegészségügyi felügyelőknek azon szaporítása, melyet a költségvetésbe 1894-re felvettem, a ezélnak teljesen nem fog megfelelni. E tekintetben tökéletesen egyetértek vele. De nemcsak pénzügyi tekintetek tartóztattak vissza attól, hogy a közegészségügyi felügyelők szaporitásának azt a számát 1894-re javaslatba nem hoztam, mely az egész ország közegészségügyi állapotának ellenőrzésére szükséges. Mert csakugyan az a 8 felügyelő, ha mind a nyolcz állás be is íesz töltve, nem elégséges. Nem elégséges azért, mert vannak oly teendők, melyek egészen speciális ismereteket és speciális gyakorlatot igényelnek Ilyen pl. nálunk a trachoma-ügy. A trachoma-ügynek az országban ellenőrzésére nem lehet bármely közegészségügyi felügyelőt alkalmazni, mert ma az orvosi tudomány ép ugy, mint a tudományok legnagyobb része, már annyi specialitássá vált, hogy pl. épen a trachoma ügy ellenőrzésére külön, e szakban jártas egyének szükségesek, különben is a teendők száma oly nagy, hogy ez egy vagy két felügyelőt egész éven át folytonosan elfoglal. Marad tehát rendelkezésemre, ha mind a 8 felügyelői állás be lesz töltve. 6 legfölebb 7 felügyelő. Ez pedig arra, hogy az egész ország minden részét beutazza és mindenütt, különösen a rai sok tekintetben elhanyagolt állapotaink közt az elhnőrzést gyakorolja, melytől javulás várható, mondom, a felügyelőknek ezen számával ez csakugyan el nem érhető. De nem vettem fel nagyobb számot azért, mert ily állásokra nem annyira a szám, a quantitas, hanem az emberek qualitása határoz és egész őszintén megvallom, hogy nem lennék képes a közegészségügyi állások nagyobb számát teljes megnyugvással ez idő szerint betölteni és ezért nem is vettem fel ezeknek nagyobb számát. A mi már most a többi intézkedéseket illeti, természetes, hogy ezek sorában kiváló helyet foglal el a kórház-ügy is. E tekintetben azonban a méltóságos főrendiházat megnyugtathatom, hogy a létező eszközökkel is, a mint jelentésem mutatja, melyre az előttem szólt főrendiházi tag hivatkozott is, sikerült a kórházak számát és különösen a betegágyak számát 7

*