Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-38

XXXVIII. ORSZ szemben, melylyel Esterházy Miklós Móricz gr. az ez év folyamán beadott határozati javasla tot, szellemében, fentartja, kötelességemnek tartom kinyilatkoztatni, hogy ugy én, mint mindazok, kik az úgynevezett egyházpolitikai kérdések helyes megoldását és különösen a kötelező polgári házasságnak állami érdekekből szükséges behozatalát pártoljuk, nem esünk abba a bűnbe, a melylyel ő méltósága előadását támogatni jónak látta, hogy t. i. a katho licus vallás szent tanai ellen működünk Schlauch Lörincz: De ugy van! Gajzágó Salamon: Nem esünk pedig azért, mert sem az egyház hitelvének feszegetekébe illetéktelen kezekké! avatkozni nem akarunk, sem pedig szükségünk sincs arra, hogy az egyház törvényeinek érvényességét a hívekre nézve a hit világán belől legkevésbbé is tagadásba vegyük. És ha ez igy van s miután nézetem szerint minden igyekezetünk, minden működésünk csak ugy fog kellő eredménynyel járni, ha intézkedéseinkben, szándékaink megvalósításában a békét nem csak kívánjuk, hanem önérzetes közreműködéssel annak megvalósítására Löreks-zünk, meg fogja nekem engedni a méltóságos gróf, hogy ezen ezélom elérhetése végett én is ragaszkodjam azon elvekhez, melyeket tavaszszal itt e házban kifejezni szerencsés voltam. (Helyeslés bal felöl.) És ismerve azóta már részletesen is azokat a törvényjavaslatokat, különösen ezek közül a legfontosabbat, a kötelező polgári házasságról szólói, még inkább késztetve érzem magamat arra, hogy szemügyre véve az ezen törvényjavaslat megvalósításából elérhető eredményeket, a feleékezetek közti békét és az államnak legfontosabb érdekét, a kormánynak bizalmat szavazzak. (Helyeslés bal felől.) Minthogy azonban erre szüksége nincs, egyszerű kijelentésére szorítkozom annak, 'hogy gróf Esterházy Miklós ur nézetét, a kormány irányában ezen bizalmatlansági szavazatot magában foglaló, de ki nem jelentő nézetét el nem fogadom. A mi Zay Miklós grófnak a költségvetésre vonatkozó előadását illeti, megvallom, hogy ha bár figyelemmel óhajtottam is kisérni, nem tudtam tisztába jöni az ő nézetével bizonyos kérÁGOS ÜLÉS. 37 désekre nézve, s csak átalánosságban azt jegyzem meg, hogy teljesen igaza van a grófnak abban, hogy itt Magyarországot csakis a magyarság és — ezt már én teszem hozzá —azok, a kik, habár nem is magyarok, de az állameszme irányában ép oly tisztelettel vannak, mint a magyarok, vannak hivatva megvédeni. De éppen azért, mert Magyarországot csak a magyarság és az azzal rokon elemek képesek megvédeni, nagyon jó lesz, ha most, a mikor Isién jóvoltából ennek a nemzetnek oly politikai helyzete van, a melyhez foghatót századokon át nem ismertünk, ezt a helyzetet megbecsüljük s addig, a míg e helyzetnek minden részletével tisztába nem jöttünk és nem valósítottuk meg mindazt, a mit maga ez a helyzet megenged tennünk, tartózkodunk egyelőre a — megengedem — jóakaratú követelésektől és ilyen aspiratióktó!. Nézetem szerint a kormány nem valami kedvező alkalmat választott magának akkor, a mikor népszerűsége érdekében oly javaslatokat nyújtott be, mint a minők az egyházpolitikai kérdések, a melyekre nézve utólagosan meg kell jegyeznem Esterházy Miklós gróf urnak, hogy taian még sem áll az, a mit mondani méltóztatott, hogy t. i. minden kaíhobkus ugy érez, mint ő. Bizonyára tudja Zay gróf ur is, hogy mikor a kormány magát az egyházpolitikai kérdések előterjesztésére határozta el, akkor kilátásba vehette, hogy a méit. főrendiház tagjai közül igen sokan, a kik a kormánynak mindig hivei voltak és nyomdokaiban haladtak, e kérdések miatt ellenében bizalmatlansággal lesznek. De talán az sem egészen bizonyos, hogy ez a kormány annyira elhanyagolja az ország szükségleteinek kielégítését, a mint azt Zay grófnak föltételezni tetszik, mert a-ki a helyzetet komolyan bírálja és nem nézi piros üvegen keresztül, de arra is el van határozva, hogy a mit ma mond, azt esetleg holnap a kormány padján teljesíteni is fogja: az nem fogja kezébe venni könnyelműen oly kérdések megoldását, a melyekre nézve már ma tisztában lehet azzal, hogy kivinnie teljesen lehetetlen. Én tehát, méltóságos főrendek, miután láttam és látom, hogy a jelen költségvetés szerzői egész emberekre vallanak, miután látom