Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.
Ülésnapok - 1892-38
38 XXXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. s figyelmesen vizsgálódva arra a meggyőződésre jutottam, hogy abban minden jogos állami szükséglet kielégítést nyer, másrészről pedig látom azt. hogy a kormány bölcs mérséklettel nem akar túlterjeszkedni, — mint mondani szokták — a paplanon, hanem féltékenyen őrzi nagy nehezen kibontott egyensúlyunkat, a melynek megzavarásától bennünket a magyarok Istene őrizzen: a költségvetést elfogadom {Helyeslés.) Gyulai Pál jegyző: Zichy Nándor gróf! Zichy Nándor gr.: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Beszédem bevezetéséül egyszerűen és szárazon egyedül azt jelentem ki, hogy csatlakozom azokhoz, a miket velem egyformán gondolkozó elvbarátom, Eszterházy Miklós Móricz gróf úr elmondott. Mi, a kik katholikus álláspontot foglalunk el, nem kívánunk ez alkalommal a kérdésnek megvitatásába bocsátkozni. Elvárjuk az általunk nem kért és nem keresett alkalmat, a mikor ez kényszerüleg be fog következni. És azért most, midőn a költségelőirányzat tárgyalásába bocsátkozunk, teszszük azt egész nyugodtsággal, abból indulva ki, hogy ez az állami gépezet folytonos működésének föntartása érdekében szükséges és mi e szükségnek felelünk meg, s ezt a kötelességet teljesítjük. E téren ennélfogva azt az irányt fogom követni, melyet, eltekintve az egyházpolitikai kérdésektől, a költségvetés tárgyaláskor követni szoktunk. Ezt megelőzőleg csak még t barátom Gajzágó Salamon ő nagyméltósága, főrendiházi tagtársam nyilatkozatára kívánok szerény megjegyzést tenni. Én nem tartom helyesnek, nem tartom correctnek, ha azt állítjuk, hogy a magyar állam és a magyar nemzet ellenségei, ellenei és megtámadói ellen — bocsánatot kérek, hogy több szót használok, mert nem praecizirozhatom szó szerint az ő nyilatkozatát — csakis a mag varság képes megvédeni a hazát. Én megtámadást nem látok, s igy nem látom a védelemnek szükségét sem; de ha erről van szó, a magyar államot, a magyar nemzetet, azt, a mi abban szent és magasztos, megvédi alkotmánya, koronás királya, törvényhozása, kormánya és a nemzet a maga összeségében. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Méltóságos főrendek! Ezen méltóságos főrendiház sokoldú megtámadásnak a tárgya és ezen megtámadás oly módon, oly helyekről és olyanoknak kezdeményezése mellett történik, hogy maga az ügyeknek kezelésével megbízott ministerium sem látszik attól idegennek. És mindazok a nyilatkozatok, melyek e részben tétettek, nem voltak sem eléggé határozottak, sem eléggé világosak és nem voltak alkalmasak arra, hogy a tényekkel szemben teljes világosságba helyezzék azt, hogy a törvényhozásnak ez a része és egyik illetékes factora minden előttem felismerhető ok és indok nélkül és minden jogosultság nélkül szánt szándékos, irányzatos megtámadásnak tárgyává tétetett azon szempontból, hogy tagjainak szabad, öntudatos és kötelességszerű elhatározását megingassák és megnehezítsék. Én nem vádolok, nem is egyéni meggyőződést fejezek ki, hanem tényekre mutatok és e részben ebben a házban és ezen alkalommal nagyon szeretnék teljes, világos megnyugtatást nyerhetni. Mert nem tartom helyesnek azt, hogy midőn a méltóságos főrendek törvényes kötelességeiknek teljesítéséhez járulnak, és járulnak szerintem nehéz és súlyos körülmények közt, akkor a lét kérdése függesztessék fejők fölé. Előttem különben ez minden nyomaték nélküli; mert engem más, mint lelkiismeretes meggyőződésem, más, mint annak mérlegelése : mi válik a hazának javára, és mi kárára, vezérelni sohasem fog; valamint nem vezet az sem, hogy elfoglalhatom jövőben, ezen főrendiházban ülésemet vagy sem? (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Előttem az a latin közmondás lebeg: non vitám, vivendi perdere causas. Ez .. a hely csak azért értékes előttem, mert meggyőződésem érvényesítésére alkalmat, módot és törvényes jogosultságot szolgáltat. Különben értéktelen. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Áttérek most magára a költségvetésre. Az előirányzat mindenkor a pénzügyi kormányzat egyik sarkalatos része és maga a jelentés is, igen helyesen, érdemlegesen foglalkozik azzal. A mi pénzügyi helyzetünk örvendetesen javul és fejlődik. És senkinek e részbeni érdemeit kisebbíteni nem óhajtom; de e tekintetben a legnagyobb érdemet a nemzet áldozat-