Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.
Ülésnapok - 1892-38
w XXXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. arra az uralkodó pártnak önfentartás czéljából szüksége van, nem olyankor, midőn a nép összessége égeiő szükségét érzi valamely újításnak, hanem igenis olyankor, midőn egy fontos ütőkártya kijátszásáról van szó? Hát Magyarország intézményei csak afféle rövid életű tiszavirágok, a melyeket kiforgatni, beforgatni, jobbra balra taszigálni lehet? Hát a magyar nemzet politikai állása annyira meg van már szilárdítva, hogy a conservativ, nemzetfentartó tőkéket két kézzel pazarolhatjuk? Ha másért, nem, de a magyar állameszme szempontjából sem tudnám helyeselni a nagyméltóságú kormány felforgató velleüásait. Több fontos mulasztását kell még felsorolnom a szabadelvű, kormányzati politikának, mely élénk kifejezést nyert az előttünk fekvő költségvetésben. Különös jelenség, hogy midőn politikájuk ily közvetlen veszedelemmé! fenyegeti a protestáns egyházi életet, akkor oly szegényes közoktatási politikát követnek, mint kevés európai állam. Kicsoda teljesítsen akkor nagy nemzeti missiót a nemzetiségek körében, ha az iskola nem teljesiti? Vagy azt kívánják tőlünk protestánsoktól, hogy tanintézeteinket magas színvonalra emeljük, ápolói legyünk az állameszmének, midőn hathatós állami támogatás helyett radicális reformokkal akarnak bennünket boldogítani? Előbb a vármegyei, azután a felekezeti autonómiát fenyegetik romlással, pedig mindkettő mélyen gyökerezik a nép hagyományaiban és nagy érdemeket szerzett az államfentartó eszmék megvédése körül. Vagy a bureaucratiától, a felsőbb parancsra mozgó közigazgatási automatáktól, kiknek első sorban a pragrafusok és rubricák iránt van erzékök, várják a magyarság további megerősítését? Nem osztozom a nagyméltóságú kormány radicalismusában azért sem, mert nem hiszem, hogy ezzel bizalmat fog gerjeszthetni nemzeti törekvsei iránt. Szerintem a fő, életbevágó kérdés ezidőszerint az 1867-iki kiegyezésnek valódi nemzeti tartalommal való betöltése, már pedig másként, mint békés úton, a korona és nemzet közti bizalom ápolása, az Ausztria es Magyarország közti barátság fentartása által ezt elérni nem lehet. (Helyeslések.) Mentül jobban eltereli a kormány a belpolitikát a radiealismus zavaros vizeibe, annál nehezebbé válik elérni a nemzetre nézve jogos és méltányos aspiratioit. (Helyeslések.) Nem osztozom a nagyméltóságú kormány radicalismusában azért sem, mert nagyon megnehezíti a nemzetiségi bajok gyógyítását és az izgatásnak új fegyvereit nyomja az állam ellenségeinek kezébe; pedig ezidőszerint nagyon fontos a dákó-román izgatások alapos és erélyes megfékezése és a hosszú küzdelem után kimerült erdélyi magyarság megerősítése. Nem osztozom a nagyméltóságú kormány radicalismusában végül azért sem, mert elvonja államférfiaink figyelmét sok fontos államfentartó kérdéstől, melyek közt első helyen áll Horvátország közgazdasági felemelése, a horvát nemzettel való barátságunknak hosszú századokra kiható megerősödése. Kívánom, hogy a nagyméltóságú kormány keresse másutt a liberalismust, nem pedig ősi intézményeink felforgatásában. Mint szükséges újítást ajánlom a választási törvény revisioját, hogy a nép szélesebb körei állampolgári jogaikat szabadon, háboritlanul gyakorolhassák. Itt az ideje, hogy a társadalom negyedik osztályát is megérleljük a szabadságra, hogy a conservativ és államfentartó elemet erősítsük Magyarországon. Mert a magyar népben, mely az ország ügyeire csekély befolyást gyakorol, oly megbecsülhetetlen tőkét bírunk, melyet nem gyümölcsöztetni az állam érdekében valóban vétek volna. Kívánom, hogy a kormány ne űzzön oly politikát, mely a nemzeti erők elforgácsolására vezet, mert csak egy Magyarország van, nekünk csak egy hazánk s azért a magyarságnak is egynek kell lennie annak védelmében. Oly kormánynak, mely eddigelé mindent elkövetett, hogy a nemzeti egységet megbontsa és a nemzeti önérzetet leszállítsa, nem fogom a költségvetést megszavazni. (Helyeslések jobb felől.) Gyulai Pál jegyző: Gajzágó Salamon! Gajzágó Salamon: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek. Azon rövid érveléssel