Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.
Ülésnapok - 1892-38
XXXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. rSt letételét kötöttem ki — nem emlékszem, 5.000 vagy 10,000 forintról van szó — szólítsa fel az engedélyest ezen biztosíték letételére és az okmányt tényleg csak akkor adja ki, ha az engedélyes a biztosítékul kikötött összeget le tette. így áll az ügy ma. A méltóságos gróf úr azonban többet tud, mint én; mert nekem nincsen hivatalos tudomásom arról, hogy az engedélyes nem fogadta volna el az engedélyokmányt ; sőt ellenkezőleg az eddigi nyilatkozatok szerint annak határozmányai vele egyetértöleg állapíttattak meg. Hogy azonban azon esetre, ha az engedélyes csakugyan nem fogadná el azt, mit szándékozom tenni, — méltóztassék a méltóságos főrendiház megengedni, — itt nem nyilatkozom, mert olyan magánügyekről van sző, a melyeket itt talán nem lehet rendezni. (Helyeslés.) Ezeknek előadása után összegezem nyilatkozatomat abban, hogy én az engedélyokmány megállapításánál a törvény határozmányai szerint és a közérdek megóvása szempontjából jártam el. A »Telefen-hirmondó« olyan intézmény, a melynél nem lehet egyszerűen magánjogi tulajdonról és magánjogok megsértéséről beszélni, mert pl. senkinek sincsen joga törvényes engedély nélkül a vezetékek igénybevétele czéljából a drótokat a házakra felakasztani és megerősíteni, Hogyan akarja pl. valaki kormányhatározat és törvényes engedély nélkül a magánhálózatot elhelyezni? Ez csak engedély, még pedig oly engedély alapján lehetséges, a mely törvényben gyökerezik. Kérem tehát a méltóságos főrendeket, méltóztassanak válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés.) Keglevich István gr.: Nagyméltóságú elnök ur, méltóságos főrendek! Bocsánatot kérek, ha még néhány perezre igénybe veszem a méltóságos főrendek türelmét. A kereskedelemügyi minister ő excellentiája szíves volt válaszában némely adatokat közölni a »Telefon-hírmondó« találmány keletkezése és átalában annak antecedentiáira nézve. Természetesen felhozta azokat, melyek közérdekűek, sőt talán közérdekesek is és a melyek senkit sem geniroznak, de mélyen hallgatott mindazokról, a melyek magánjogi érdekek sérelmét foglalják magokban; de hallgatott arról, hogy itt egy szóval ideiglenesen megadott engedély megszüntetésérő! van szó, meit az engedélyes annak el nem fogadását jelentette ki s hogy miért kell ennek a megszűntetésnek erőszakosan és oly rövid idő alatt és az illetőknek oly szándékos megkárosításával történnie, erről a minister ur egy szót sem szólt. Azt is mondta a t. minister ur, hogy a törvény kötelezi őt a közérdek megóvása szempontjából való eljárásra. En azonban ezt kereken tagadom, mert törvény a »Telefon hirmondó«-ra nem létezik. Lukács Béla kereskedelemügyi minis ter: Ott van a villanyos berendezésekről szóló törvény! Keglevich István gr.: Az a törvény, a melyre a minister ur hivatkozott s a melyet alkalmaz a »Hirmondó«-ra, épen olyan, mintha a gépész az omnibusok alkatrészéből locomotivot akarna csinálni. Itt tehát törvényre hivatkozni egyátalán nem lehet akkor, midőn egy teljesen uj találmánynyal állunk szemben, a mely felforgatja mindazon technikai, kereskedelmi és sajtóviszonyokat, a melyek eddig törvény által voltak szabályozva. Itt tehát nem lehet a »Schimmelt« alkalmazni. Bevezető szavaimban bátor voltam azt mondani, hogy engem nem lepett meg ezen eljárás, mert hiszen a kereskedelmi ministerium kebelében már 10 évvel ezelőtt s ezen évben is olyan nézetek hallatszottak ezekről a találmányokról, a milyen nézet volt hallható annak idején Bécsben, a Nordbahn megindulásakor, midőn egy bécsi meglátván a brünni omnibust, mely tömve volt, igy szólt, »Tudtam : hogy az az ostoba zsidó, Rothschild, tönkre fog menni az ő vasutjával.« Mondom, engem nem lepett meg ez az eljárás, a mi azonban felháborító, az az, hogy a midőn néhány órai komoly tanulmányozás után bárki meggyőződhetik arról, hogy itt egy uj és nagyfontosságú dologgal állunk szemben, a melyre az eddigi törvények nem alkalmazhatók, hanem, a melyre nézve uj törvényeket és szabályokat kell létesíteni, akkor kénye'mesebbnek tartják a magánérdeknek teljes eltiprásá-