Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-38

32 XXXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. val egy chablont alkalmazni és ezzel magánjogokat sértem. A közérdek megóvásáról itt egyátalában szó sem lehet. Ha a t. minister ur azt mondja, hogy mozgósítás vagy hasonló esetben szükséges, hogy az állam kezében legyen az ilyen intézmény, ezt senki sem tagadja, mert »force majeur« esetében mindig jogában áll a kormánynak kezét rátenni az ilyen találmányra, de csakis »force majeur* esetében. A t. minister ur felfogását tehát helyeselni nem lehet. A közérdek megóvása a vasutaknál telefonnál, távirdánál helyén van, mert ezek a közönség használatára szolgáló közlekedés esz közök. De azt állítani, hogy egy újság, a mely a helyett, hogy hireit kinyomtatná, azokat valamely közlekedési eszköz utján közli az előfizetőkkel, szintén a »jus regale« alá esik: ez absurdum és erőszakos ki csavarás a minden helyes felfogásnak. Meg vagyok róla győződve, hogy egy újságról, a mely telephon vagy sürgöny utján adja a híreket az előfizetőknek, soha egy ország sem mondta volna, hogy az közlekedési vállalat. Különben azt hiszem, méltóságos főrendek, hogy rövid idő múlva a külföldi országok, a hol meg fog honosodni ez a találmány, ezen felfogást igazolni fogják. Ebből ered azon alaptévedés, melynek következményeivel állunk szemben. Azt mondta a minister ur, hogy neki nincs és nem volt arról tudomása, hogy én minő összeköttetésben állok a szabadalom tulajdonosával ? Bocsánatot kérek, a méltóságos főrendektől és a nagyméltóságú minister úrtól, erre nem is volt szükség, ha azt kívánta volna tudni, hiszen egy felszólításra előterjesztettük volna azon adatokat, a melyek ezen jogi viszonyt tisztázzák, de ez nem kívántatott soha, Azt azonban, hogy köztünk bizonyos viszony létezik, tudta, mert hogy mi adtuk a pénzt, a melylyel ezen kísérlet — a mint ö nevezte — történt, személyesen volt szerencsém közölni. A minister ur tehát tudta, hogy kísérlet történt és hogy arra a költséget mi adtuk és ezen kísérlet egész keresztülvitele alatt egy szóval sem figyelmeztetett arra, hogy ezen nagy költség talán veszélyeztetve van, mert ő nem adhat más eoncessiót, mint a mely állami szempontból a magánjog érdekeit nagy mértékben sújtja és hogy az egész költség és berendezés fentaitása veszélyeztetve van. Ezért mertem én azon kifejezéssel élni, hogy itt a magánérdekeknek bizonyos perfid kijátszása történik, mert egyeseket buzdítottak olyan költségek megtételére, melyek veszélyeztetve voltak. Hogy ha pedig ő nagyméltósága ezt tudta, akkor kötelessége lett. volna a tulajdonost s azokat, kik ez iránt érdeklődtek, erre figyelmeztetni. A mi pedig azt illeti, hogy a szabadalom tulajdonosa beleegyezett-e az engedélyokmányban foglaltakba, erre nézve abban a kellemetlen helyzetben vagyok, hogy — ismételnem kell — tudomásom szerint a tulajdonos nem egyezett bele. itt tehát szemben áll a t. minis ter ur egy közegével, ki azt mondta, hogy beleegyezett és velem, ki azt állitom, mert nekem ezt a szabadalom tulajdonosa mondta, hogy nem egyezett bele. Hogy már most melyik állítás felel meg a valóságnak, azt nem tudom; de természetes, hogy én azt tartom valónak, a mit nekem mondtak. Azt, mondja a nagyméltóságú minister ur, hogy a közérdek szempontjából és azért van szükség ily törvényes intézkedésre, mert hiszen a vezetéket nem lehetne a házakra feltenni a háztulajdonosok beleegyezése nélkül. Eltekintve attól, hogy ez az ügygyei semmiféle összeköttetésben nincs, mert ez esetben nem az a fő, hogy a vezeték feltétele a háztulajdonos által megengedtetik-e vagy nem, hanem az, hogy a találmány alkalmas e arra, hogy a szabadalom megadassák. Maga ez az észrevétel is azt bizonyítja, hogy a minister ur nem talált időt foglalkozni a'dologgal, mert különben tudná, hogy másutt, többek közt Bécsben, nincs ily törvény, mely kényszerítse a háziurat, hogy akár hány drótot tűrjön a házán s hogy ott a telegraph és telephon drótok csak minden egyes háziúr beleegyezésével vonhatók a házakon. Ezt neve zem én a magántulajdonjog respectálásának. Nálunk a törvény kényszeríti a háziurat, hogy ezt tűrje s e törvény alapján lettek e vállalat drótjai is húzva. Ismételve bocsánatot kérek, hogy ez úgygyel e helyen foglalkozom. De mivel a minister