Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-38

30 XXXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. ily intézménynél meg kell óvni, és azokat a határozmányokat, a melyeknek érvényesítését a törvény kötelességemmé teszi, az engedélyokiratot ily értelemben véglegesen megállapítottam és elhatároztam annak kiadását. Hogy nemcsak jogom, de kötelességem is bizonyos kikötéseket tenni, erre nézve méltóztassanak megengedni, hogy csak egy flagrans eselet emliisek fel. Mozgósítás, vagy háború esetén nem egészen közönyös, hogy oly hálózat, melylyel egy központból a fővárosnak, mondhalni összes házaiba lehet beszélni s egy hirt egy pillanatban mindenüvé el lehet juttatni, kinek a kezében van és hogyan kezeltetik. Ennél fogva a közérdeket tartja szem előtt a kormány, a mikor fenn tartja magának a jogot, hogy bizonyos eshetőségekre ez intézményt állami kezelésbe vegye. Ez oly kikötés, melyet a közérdek szemponljábol s a törvény erejénél fogva az engedélyesekkel szemben meg kellett álla pitanom s ezt, úgy hiszem, csak helyeselni lehet. Ez a kérdés tárgyi része. A mi az engedélyes személyét illeti, emiitettem, hogy Puskás Tivadar lépett fel, mint kezdeményező, a ki időközken az engedélyezett kísérletezés és engedélyezési tárgyalások folya mán meghalt. Közhitelt érdemlő okmányokkal igazolta előttem, hogy örökösei özvegye és gyermekei: arról azonban sehol sincs szó, hogy Keglevich István gr. úr és emiitett érdektársai minő viszonyban állottak a kezdeményezővel. A grőf úr volt ugyan néhányszor nálam, de soha sem tudtam megérteni, hogy mi a viszony közte és az engedélyesek között, mert erre vonatkozólag semmifele hivatalos adat nem volt előttem. Később ismét bírói okmányokkal igazoltatott, hogy Puskás Tivadarnak e találmányára vonatkozó minden joga átrubáztatott testvérére, Puskás Albertre. Semminemű más okirat, birói nyilatkozat vagy végzés, szóval olyas okmány nem fekszik előttem, a mely bizonyos jogalapot teremtene arra nézve, hogy Keglevich István gr. úr minő viszonyban állott ez üzletre nézve Puskás Tivadarral vagy özvegyével, vagy testvérével, Alberttel. Ismétlem, a gróf úr néha beszélt velem e tárgyban, de sohasem tudtam megérteni, miért érdeklődik ez ügy iránt. Azt hiszem tehát, a mélt. főrendiház igazat fog nekem adni, ha azt állitom, hogy az oly nyilatkozatok, a minők: perfid eljárás, a magánjogok kijátszása, erősek és nem ebbe a házba valók. Ugy az én nyilatkozatomból, mint a gróf úr felszólalásából is meggyőződhetett a méltóságos főrendiház arról, hogy itt magánjogi viszonyokról, magánérdekekről van szó első sorban (Úgy van!) s én azt hiszem, hogy a méltóságos főrendiház talán nem alkalmas hely arra, hogy itt magánjogviszonyokból támadó vitás kérdések tisztázlassanak. Van erre más tér is, ha valaki azt hiszi, hogy igazságtalanság történt vele, mert hála Istennek Magyarországon lehet igazságot szerezni. A gróf úr is megvédheti a törvények által megszabott úton érdekeit, a melyeket én a legkevésbbé sem akarok érinteni, de ne méltóztassék e nagy tekintélyű testületet arra felhasználni, hogy ennek tekintélyével enybitlessenek az adott concessiónak, esetleg nem tetsző, a magán félre nézve talán súlyos határozmányai, mert én nem kívánok és nem kívántam többet, mint a mit a törvény kötelességemmé tesz, de ehhez minden körülmény közt ragaszkodnom kell. (Helyeslés.) Talán még azt az egy körülményt kötelességem felderíteni, a mire a méltóságos gróf ur utalt, hogy t. i. a »Budapesti Közlöny« ben állítólag névtelenül jelent meg az engedély és hogy az engedélyes azt visszautasította és nem fogadta el. A kérdés úgy áll, hogy mikor az engedélyokmány végleg megállapittatott, akkor elhatároztam annak kiadását, még pedig az előttem okmányszerűleg igazolt és egyedül jogosult engedélyes Puskás Albert részére s azt leküldtem a budapesti posta- és távirda-igazgatósághoz. Megjegyzem, hogy előzetesen megkérdeztem az engedélyest az iránt, hogy egyetért-e most már az engedélyokmánynyal s az annak végleg megállapított határozmányaival. Erre a hozzám juttatott jelentés szerint, az engedélyes beleegyezését ki is jelentette. Tgy adtam ki az engedélyokmányt a posta- és távirdaigazgalósághoz azzal, hogy miután nemcsak a közérdek megóvása czéljából, de abból a szempontból is, hogy az engedélyokmány határozmányainak megtartása biztosittassék, biztosíték