Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.
Ülésnapok - 1892-38
XXXVIII. ORSZÁGOS ÜLÉS. 2 ; : nekem épen ugy, mint a kereskedelmi minist er ő excellentiájának arról, hogy mindazok, a kik az ügy iránt érdeklődnek, több izben kijelentették, hogy ezen engedély okirat szövege értelmében a kivitel lehetetlen és ezen szabadalom tulajdonosa magánjogát legmélyebben sértettnek tartja. Az eljárás, mely ezen egész szabadalom ügyében és kivált annak utolsó stádiumában követtetett, nem uj előttem, mert már több izben volt alkalmam a kereskedelmi ministerium részéről, még pedig nemcsak jelenlegi vezetőjének kormányzása előtt, de azóta is — tapasztalni, hogy itt eddig ily mértékben előttem ismeretlen, de előbb is gyakran előfordult erőszakosság és teljes ignorálása, sőt eltiprása a magánjognak alkalmaztatik és gyakoroltatik. Ily mértékben, mint ezen esetben ily erőszakos és — mint később bátor leszek bebizonyítani — perfid mellőzese a magánjognak és érdekeknek, előttem ismeretlen. Legyen szabad, mélt. főrendek, lehető rövidséggel előadnom ezen ügy előzményeit Mintegy egy éve annak, hogy ezen szabadalom kéretett a feltaláló által, a ki azóta — fájdalom — elhalálozott, s a ki, a mig életben volt, Magyarország tudományos fejlettségének a hirét a tengeren túl is terjesztette és minden tekintetben becsületére és hasznára vált hazájának itthon és a külföldön, és a kinek örökösei jövőjük és vagyonuk fentartásának biztositékát látták ezen szabadalom értékesitésében. Rövid idővel halála előtt arra szólitott fel a feltaláló, hogy találmányának alkalmazására módot nyújtsak az által, hogy néhány buzgó honfitársat keressek, a kik annak kivitelére kellő pénzt előlegezzenek akkor, midőn azt az egész világ szakféríiai genialis tervnek, azonban kivihetetlennek tartották. Ez megtörtént. Ezen néhány barátom által hozott áldozat árán létesíttetett Budapesten — csakis Budapesten — a »Telephon-hirmondó<, melynek behozatalát a többi európai nagy városokba csak idökérdésnek tartottuk, azon meggyőződésben lévén, hogy az ugy administrationalis, mint rendőri, ugy kereskedelmi, mint a sajtó szempontjából óriási forgalommal és előbb-utóbb átalános alkalmazottsággal fog birni. Ez megtörtént és pedig megtörtént engedély nélkül. Más országokban e kijelentésre mosolyogva azt. kérdeznék: hogyan lehetséges az, hogy egy ily költséges, a közforgalomnak és közhasználatnak átadott és jövedelemmel járó vállalatnak életbeléptetése engedély nélkül történhessék? Ily vállalat Magyarországon, még pedig Budapesten, létesült a kereskedelmi ministerium szóbeli engedélye mellett. Magától értetődik, hogy e szóbeli engedély nem állhatott csak abból, hogy a ministerium vezetője azt mondotta, hogy létesítsék a vállalatot a nélkül, hogy valami mást hozzátett volna, hanem legnagyobb örömének és elismerésének is adott szóbelileg kifejezést és báíoritotta és buzdította az illetőket, hogy létesdsék és rendezzék be a vállalatot. Azon kérdésökre, hogy vájjon beadandó kérvényökre fognak-e évek hosszú sorára szóló, kizárólagos szabadalmat és engedélyt nyerni, a kereskedelmi ministerium vezetője természetesen csak theoriában és átalánosságban, de azt a feleletet adta, hogy »kétséget sem szenved, hogy a legnagyobb örömmel kedvező concessiót fogok adni« és csakis mellékesen az évek számára nézve történt megjegyzés. Ez alapon létesült e vállalat és vezettetett be Budapesten 120 kilométernyi »Telephon-hirmondő«-drótés több mint ezer előfizetője van háromnegyed év óta. Az utóbbi hónapokban a végleges engedélyt oly alapon szándékozta a kereskedelmi ministerium megadni, a mely nemcsak a vállalatnak kivitelét majdnem lehetetlenné feszi s óriási mértékben drágítja, hanem a mely a tulajdonjogot mélyen sérti s azt lehet mondani, a vállalat értékesítését illusoriussá teszi. Ugy a szabadalom tulajdonosa, mint azon néhány barátommal, a kik a bevezetés költségét fedezték, több izben fejeztük ki a minister ur ő excellentiája előtt, hogy az engedély egyátalában elfogadhatatlan és ha az fentartatik, kénytelenek leszünk a »Telefon-hirmondó« üzemét Budapesten beszüntetni és a külföldön keresni országot és várost, a hol a magánjogot jobban respectálják. E kijelentések daczára azonban, ugy látszik, az engedélyokirat azon szövegezésben tartatott fenn, melyet a »Budapesti Közlöny* közölt és a mely körülbelül, a mint azt