Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.
Ülésnapok - 1892-38
m XXXVilI ORSZÁGOS ÜLÉS. hamaijában elolvasta'tam, egyezik azzal, melyet a ministeriumnál olvastam. Fokoztatott ezen eddig általam a jog ignorálásának és erőszakosságnak jelzett eljárás súlya azzal, hogy kap csolatosan ezzel egy absolute indokolatlan s a legnagyobb mérvben felháborító eljárással léptettetett az életbe, tudniillik azzal, hogy miután hónapokon át egy szerény laikus előtt érthetetlen huza-vona után nem adatott válasz és nem mondatott, fog-e engedély adatni s hogy minő lesz az: a kereskedelmi ministerium igazságérzületének szüleménye egyszerre közöltetett azon felszólítással, hogy a legrövidebb terminus alatt annak elfogadása vagy el nem fogadása kijelentessek, hozzátevésével annak, hogy ha rövid hetek alatt az engedélyokiratban jelzett óvadék — egy meglehetősen nagy Összeg — le nem fizettetik, akkor megszüntetik az ideiglenes engedélyt is, a melynek szóbeli kiadása alapján történt ezen nagy költséggel és munkával járó berendezés és tartatik fenn ezen üzem; fentartatik ugy, hogy annak azonnal? megszün tetése nemcsak nagy pénzáldozat, de igen bonyolult és költséges kiegyenlítést vonna maga után azokkal szemben, a kik hónapokra, illetőleg egy évre előre kifizették ezen szabadalom élvezetének jogát és a kikkel szemben tehát ezen ígéretet megtartani, illetőleg az általok fizetett összegeket visszafizetni kell. Méltóságos főrendek! Én, amennyire lehet, egész életemen át a rend embere voltam és nem tettem soha azt, hogy magánérdekeim megóvása szempontjából a legcsekélyebb erőszakot kövessem el és kerültem minden tekintetben és mindig a botrányt. Ezt nagyobb kifejezéssel kifejezve azért mondom, mert nem igen tettem eddig sem, hogy egy ilyen — ha ugy tetszik — magánérdekei érintő ügyben interpellatióval lépjek a minisler ur elé. De először azon tudatban élek, hogy én ezen utat kerülve, minden más lépést megtettem, a mely arra vezetett volna, hogy helyesebb felfogás — nem mondom a szabadalom értékének appreciatiója — érvényesüljön, mert az a kereskedelmi viszonyoktol, a szaba'alom értekének felfogásától, megítélésétől függ: ez tehát lehet nézet dolga; de az egyszerű igazságérzületre nézve elkövettem minden lépést arra, hogy annak érvényt szerezzek és a magánjog tiszteletben tartását elérjem. Mindezzel azonban czélt nem értem. Minthogy pedig itt nemcsak a saját érdekemről van szó, hanem azok érdekérő! is, a kik jóhiszeműleg, az én biztatásom, az én hozzászólásom, buzdításom alapján áldozatot hoztak, nem nyerészkedési szándékból, hanem első sorban azért, hogy ezen genialis találmány először Budapesten hozassák be és maradjon meg országunknak továbbra is azon dicsősége, hogy az, a mi néhány év múlva mindenütt meg lesz a világon, első sorban itt alkalmaztatott, itt találtatott fel: ezek érdekei kötelességemmé teszik, hogy mindent elkövessek azok megóvására, megóvására oly módon és oly eszközökkel is,amelyekhez eddig életemben nem nyúltam, de a melyeket ezen esetben kötelességemnek tartom az utolsó lépésig kimeríteni. Ezen indokból bátor vagyok a következő interpellatiót intézni a kereskedelmi minister ur ö excellentiájához: (Olvassa.) »1. Van-e tudomása ő excellentiájának arról, hogy a »Budapesti Közlöny « folyó hó 12-iki száma egy állítólag általa kiadott, de névre nem szóló engedélyokiratot közlött, a mely a »Telefonhirmondó* üzeméről szól? 2. Minthogy a »Telefon-hírmondó« szabadalom-tulajdonosa üzemi engedélyt kért, azonban a »Budapesti Közlöny«-ben közölt engedélyt el nem fogadta és azt nem is kapta meg, hajlandó-e a minister a »Budapesti Közlöny« ezen közlését megczáfoltatni ? 3. Minthogy ezen engedély több szakasza ama nagyfontosságú találmánynak gyakorlati alkalmazását lehetetlenné teszi, hajlandó e a minister új tárgyalásokat elrendeli és a/ok alapján egy oly engedélyt adni, a mely a szabadalom tulajdonjogát sértetlenül hagyja és annak alkalmazását lehetségessé teszi? Ha pedig erre nem hajlandó, akkor 4. hajlandó-e a minister a »Telefon-hírmondó* budapesti üzemének beszüntetésére annyi időt engedni, hogy az nagyobb kár és veszteség nélkül legyen eszközölhető ?« Ajánlom inferpellatiómat a méltóságos főrendek pártfogásába is. Azon esetben, ha a nagyméltóságú minister ur válaszát kielégítőnek
