Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-60

LX. ORSZÁGOS ÜLÉS. 313 az iskolának történeti fejlődéséből, hogy ezen egyetlen üdvözítő formájának, az iskola ezen egyetlen tantervének és tanítási modorának megállapítása nemcsak hazánkban, hanem az összes európai művelt nemzeteknél is mindig nyilt kérdés marad, s meg vágok győződve arról, hogy évszázadok fognak eltelni addig, vagy talán soha sem fog beállani az az idő, a mikor megállapítható lenne az az egyetlen torma, a melyhez alkalmazkodva a tanítást teljesíteni kell. Részemről azt, hogy különböző felekezetek, társulatok, mindegyik a maga módja szerint, de ugyanazon czélnak kitűzésével állítanak fel iskolát, a mi fejlődésünkre és magának az iskolának fejlődésére vonatkozólag igen üdvösnek tartom. (Helyeslés bal felöl.) És azt hiszem, hogy ezzel szemben az államnak a főkötelessége épen abban áll, hogy minden olyan testületet, minden olyan egyházat, mely iskolát állit, a mely az egész ország czéljainak egyformán szolgálatában áll, a maga erejéhez mérten lehetőleg támogasson s egyszersmind arra törekedjék, hogyha nem is állíttatik elő magokban az iskolákban a teljes egyformaság, legalább ezen iskolák színvonala valamenn;* iben egy magasságban álljon és a kellő, igazi művelíséghez szükséges mériéket megüsse. Helyeslés.) És ilyen értelemben — mert nem vagyok ellenkező állásponton az előttem szólott főrendiházi tag úrral — a fennálló különböző iskolák fenmaradását hosszú időkre igen kívánatosnak tartom. (Helyeslés.) Csak ennek akartam kifejezést adni, különben pedig örömmel látom azt, hogy ezen törvényjavaslatot ö méltósága is elfcgadva, egyetért velem abban, hogy most ezen a szükségen segítsünk, hogy most ennyit adjunk az iskoláknak és még többet majd akkor, — és más iskoláknak is, — ha ez az államnak módjában lesz. (Élénk helyeslés.) Elnök : Kivan még valaki átalánosságban hozzászólani a törvényjavaslathoz? Ha nem, határozatként kimondom, hogy a méltóságos főrendek a törvényjavaslatot, mely szól: azon nyilvános tanintézeti igazgatók, tanárok, tanítók, igazgatónők és tanítónők nyugdíjazásáról és hozzátartozóik ellátásáról, kikről állami, vagy KÖRENDI NAPLÓ 1892—97. III. KÖTET. más hasonló közrendelkezéssel gondoskodva nines, átalánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadják. Következik^, részletes tárgyalás. Gáll József jegyző (olvassa a törvényjavaslat 1. és 2. szakaszát, melyek változatlanul elfogadtatnak. Olvassa a 3-ik szakaszt). Szász Károly református püspök: Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Ezen szakasz azon forrásokat sorolja elő, melyekből a nyugdíjintézetnek fenn kell állania ás elvállalt kötelességét teljesítenie. Ezek közt arra, a mivel a fentartó testületek, a mivel a működő tanárok, kiknek érdekében létezik a nyugdíjintézet és a mivel az állam járul hozzá, semmi észrevételem nincs, sőt az utóbbit hálával fogadom. Azonban a c) pontban ez van mondva: »Az elősorolt intézetek tanulóitól (kivétel nélkül) fejenkint és évenkint a jogakadémiáknál hat forintnyi, a többi tanintézeteknél három forintnyi díj szedetik.« Méltányosnak tartanám azt is, hogyha a fentartó testületek a magok és versenyképességök érdekében, valamint a tanárok a saját magok érdekében hozzájárulnak, ugy hozzájáruljanak a szülök is, kiknek gyermekei azokban az intézetekben tanulnak. De ezt a szót: »kivétel nélkül« ugy kell értenem, hogy a legszegényebb is fizetni tartozik, a ki szegénységénél fogva a tandíj alól is fel van mentve, a minek pedig szabáiyszerűteg két feltétele van, tudniillik a szegénység oly mérve, mely melynél fogva a tandíjat sem fizet heti és a szorgalom és előmenetel oly mérve, mely feljogosít azon reményre, hogy a gyermek sikerrel fog tanulni. Megvallom, sem igazságosnak, sem méltányosnak nem tartom, hogy szegénységük mellett ezen nyugdíjintézetek fentartásához az ily gyermekek is hozzájáruljanak, kik e két czírn alatt a tandíjtól is mentesek. Azt hiszem, csekély ugyan egészben véve az az összeg, melynek forrása ez által elesnék, de mégis súlyos, sőt elviselhetetlen az illető szülőkre nézve. Ha ők a tandíjtól felmentetlek, ez annak a jele, hogy a fentartó testület, bármily szüksége van is — és ha legtöbb helyen igen nagy szüksége van — a tandíjból befolyó jövedelemre, önmagától is megvonja az ily szegény és jő tanulók fizetéseiből bejövő tandíjösszeget. 40