Főrendiházi napló, 1892. III. kötet • 1893. szeptember 25–1894. július 3.

Ülésnapok - 1892-60

8Í4 LX. ORSZÁGOS ÜLÉS. Ha most a szülőket a tervezett intézmény, tudniillik a tanárok nyugdíjintézetének javára megadóztatjuk, akkor, bár nem nagy az összeg —- jogakadémiáknál, középiskoláknál és tanitóképezdéknél három forint évenként — a mennyiben azt viselni absolute nem képesek, ki fizesse az összegeket? Mert a törvény későbbi alineájában ki van mondva, hogy annak az összegnek kivétel nélkül mmden gyermek után be kell szolgáltatnia, kétségkívül tehát a fentarto testületnek kelíend fizetnie, mely magát már a tandíj elengedésével feltétlenül megrövidítette, mely már a tandíjalapra szolgáló öt százalékot is minden tanárnak, esetleg 12—15-rjek 1500 —1800 frt fizetése után úgyis fizeti. Ismétlem tehát, hogy ezt nem tartanám sem igazságosnak, sem méltányosnak. És mivel e miatt a kincstárra sokkal kisebb teher esik, mint az egyes fentarto testületekre, hogy ne mondjam, a fizetni képtelen gyermekekre, azért azon alázatos kéréssel járulok a méltóságos főrendekhez, méltóztassanak ezen alineának első sorában a parenthesisbe tett »kivétel nélkül« helyére ezeket tenni: »a tandíjmentesek kivéte]ével«. Ez a mődositványom, melyet bálor vagyok a méltóságos főrendek figyelmébe ajánlani. Elnök: Méltóztassék felolvasni az indítványt. Gáll József jegyző (olvassa a módosítványt). Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminisíer *. Nagyméltóságú elnök úr, méltóságos főrendek! Én igen aggályosnak tartom e módositást, daczára annak, hogy nem zárkózhatom el attól, hogy igen sok méltányossági körülmény szól mellette. Csak egy pár dologra vagyok bátor utalni. Először is a világon sehol sem oly kicsi a tandíj, mint épen minálunk a közép- és a felekezeti iskolákban, Európa minden országában sokkal nagyobb a tandíj, mint nálunk, különösen nagyobb, mint ezen felekezeti természetű intézetekben, hol különösen a jogakadémiákban kisebb tandíj szedetik, mint az állami intézetekben. Második megjegyzésem az, hogy több helyen egyátalán nem is szedetik tandíj; tehát ha ö méltóságának ezen módosítása elfogadtatnék, akkor azon intézetek, a melyekben nem tandíjat, hanem mérsékelt fapénzt szednek, mind szabadulni óhajtanának ezen tehertől. Különösen ma, midőn oly áramlatokkal találkozunk, hogy az ingyenes oktatás átalánosan mondassák ki, és több iskola létezik, a melyben tényleg ingyenes oktatás van, ő méltósága kívánságát teljesíthetőnek nem tartom. Még azt vagyok bátor megjegyezni, hogy bizonyos organikus összefüggésben kell a különböző törvényeket megalkotni. Ugy emlékszem, — nem merem határozottan állítani, mert nem voltam erre a kérdésre elkészülve, mely különben sem tartozik szorosan az én szakomhoz — hogy a néptanítói nyugdíjazásról szóló törvényben ugyanezen elvet már elfogadtuk és különbség nélkül megállapítottuk a tanulók által fizetendő mérsékelt díjakat. Bajos dolog az. hogy az állam legyen felelős a financiális eredményért és nem tőle függő testület intézkedjék a tandíjmentesség iránt. Ez teljesen téves dolog volna, mert ugy a felügyeleti, mint az intézkedési jogot az államnak keli fentartani, ha ő felelős azután a financiális eredményért, mert hogy mi legyünk felelősek a financiális eredményért és semminemű beleszólásunk ne legyen a tandíjmentesség ügyébe — mert az autonomikus jogokat nem akarjuk sérteni, — ez oly eredményekre vezetne, melyekért a felelősséget nem lehetne elvállalói. A méltányossági szempont megvilágításául még bátorkodom felemlíteni, hogy hiszen a legtöbb felekezeti iskolának helyzete lényegesen javult, ezeknek ma is vannak nyugdíjalapjai, a melyekből mérsékelt nyugdíjjal láttatnak el most azok, a kik ezen törvény alapján fognak elláttatni. Ezek az alapok most felszabadulnak és ez által az illető tanintézetek sokkal kedvezőbb helyzetbe jutnak, mint a minőben jelenleg vannak. Mindezek az indokok arra a következtetésre vezetnek, hogy kérnem keli a méltóságos főrendeket, hogy ezt a törvényjavaslatot változatlanul elfogadni méltóztassanak, ugy a mint van, mert hisz ez oly elvi intézkedés, mely igen alaposan meg volt már beszélve. Ezen törvényjavaslat intézkedéseinek van bizonyos trans-